Nagyot ny�gve kim�sztam az �gyamb�l, �s elindultam a mosd� fel�. A k�r�l�ttem lev� �gyak mind foglaltak voltak, de sehol se l�ttam Madame Pomfreyt, vagy Valeyt.

A mosd� t�kr�be n�zve meg�llap�tottam, hogy el�g ny�zottan festek…
Hossz�, sz�ke hajam enyh�n sz�lva megp�rk�l�d�tt, tele voltam z�z�d�sokkal �s apr�bb v�g�sokkal. A nyakamon a Voldemort-f�le fojtogat�s nyoma l�tsz�dott, alatta pedig f�lfedeztem n�h�ny halv�nyabb harap�snyomot is… K�sz Sirius!

Elindultam visszafel�, de f�l�ton bele�tk�ztem Valeyba.
- Deborah! Ki engedte meg, hogy felkelj? – k�rdezte vill�ml� tekintettel.
- �hh, a sz�ks�g nagy �r, Valey – pr�b�ltam viccelni.
- Aj, na gyere, te… - karolt bel�m, �s le�ltetett az �gyamra. – J�l vagy? Nem f�j semmid?
- H�t megvagyok – vontam v�llat. – Mi�ta vagyok itt?
- Csak p�r �r�ja. Ne agg�dj, nem maradt�l ki sok mindenb�l.
- Akkor m�g vas�rnap van?
- Vas�rnap d�lut�n – pontos�tott.

- Figyelj, Deb – sz�lalt meg p�r perc hallgat�s ut�n. – Te �s Black… sz�val t�rt�nt valami k�ztetek a k�ri�ban?
- Mert?
- Sirius olyan furcsa volt eg�sz v�gig. Azt�n amikor kider�lt, hogy nem j�tt�l vissza, mert a zsupszkulcsodat odaadtad Parkinsonnak, akkor �gy viselkedett, mint egy �llat.
- Ezt nem �rtem…
- Dumbledore ment�akci�t akart szervezni, pontos tervekkel, meg minden, de Sirius ord�tva a fej�hez v�gta, hogy… id�zem: „Nincs id� szarakodni!”. Ut�na felkapott Dumbledore asztal�r�l egy v�szzsupszkulcsot, �s dehoppan�lt, azt�n nem sokkal k�s�bb veled t�rt vissza.
- Visszahozott? – pattantam fel az �gyr�l. Valey b�lintott.
- Most mit csin�lsz? – k�rdezte, amikor felkaptam az �gyam melletti kis batyut. Nem t�r�dtem vele… - Deborah! H�, most hov� m�sz? – ki�ltotta ut�nam, de �n m�r a folyos�n rohantam mez�tl�b, egysz�l h�l�ingben.

Mikor befordultam a folyos�n, ahol a lakoszt�lyaink voltak m�r sz�rt az oldalam, �s a leveg�t is kapkodva vettem, de nem �lltam meg…
- Foncsi! – f�keztem le Sirius szob�j�nak a bej�rat�n�l, de a festm�ny nem reag�lt semmit a jelsz�ra… D�r�mb�lni kezdtem.

Sirius hirtelen nyitotta ki az ajt�t, �n pedig a lend�lett�l sz� szerint beestem a k�sz�b�n, egyenesen az � karjaiba.
- �n is �r�l�k a viszontl�t�snak. L�tom, gyorsan meggy�gyult�l! – h�zott be a szob�ba. M�g�ttem becsuk�dott az ajt�.
- Vissza… te volt�l – f�jtattam leveg� ut�n kapkodva.
- Nem �rtelek…
- Tehozt�lvisszaak�ri�b�l – dar�ltam egy szuszra.
- Ja, sz�vesen – vont v�llat.
- Mi�rt? – k�rdeztem imm�r teljesen norm�lisan l�legezve.
- Mi�rt ne? – k�rdezett vissza.
- Mi?
- Most mi van? – n�zett r�m �rtetlen�l.
- �n is ezt k�rdezem…

N�m�n f�rk�szt�k egym�st, azt�n egyszerre t�rt ki bel�l�nk a nevet�s. V�g�l Sirius er�sen mag�hoz szor�tott.

- Khm, Sirius, sz�lj, ha zavarok – t�rte meg a csendet Harry jellegzetes rekedtes hangja.
- Harry… azt hiszem, zavarsz – vakarta meg a fej�t Sirius, azt�n elengedett, �s egy fotelra mutatott.

�gy l�tszik Harry nem erre a v�laszra sz�m�tott, mert fintorogva l�pett ki az ajt�n. A fi� t�voz�sa ut�n mindketten n�m�n n�zt�k a kandall�ban t�ncol� t�zet.

- Sz�val… - sz�laltunk meg egyszerre.
- Mondd te.
- H�lgyek� az els�bbs�g…
- Mondd te, Sirius!

- J�l van. Sz�val, ha az�rt j�tt�l, hogy k�sz�netet mondj akkor nem kell megk�sz�nn�d. Te is megtetted volna ak�rki�rt…
- Ahogy akarod – vontam v�llat, �s el�h�ztam a cuccaim k�z�l egy kett�t�rt p�lc�t. – �hm… ez a ti�d – ny�jtottam fel�. – Nem tudtam megmenteni… r�szakadt a plafon �s…
- K�sz�n�m, hogy visszahoztad. – Vizsg�lni kezdte az imm�r haszn�lhatatlan fadarabot. – A francba! – horkant fel, �s let�r�lt egy k�nnycseppet az arc�r�l. – Ez sz�nalmas. Itt s�rok egy haszn�lhatatlan bot miatt… de… tizenegy �ves korom �ta ezt a p�lc�t haszn�lom, �s… velem volt j�ban, rosszban…
- Sajn�lom – tettem a kezem a v�ll�ra.
- �h, semmis�g. Ilyen p�lc�m �gyse lesz t�bbet, mert fekete unikornissz�r magja van, �s a fekete unikornisok pedig kihaltak – mondta k�nnyednek sz�nt hangon, �s letette a p�lc�t az asztalra. - �s m�g mit szerett�l volna? – k�rdezte.
- Egyr�szt megk�sz�nni, hogy az este folyam�n t�bbsz�r is megmentetted az �letem. M�sr�szt pedig… a k�zt�nk lezajlott esem�nyeket is szeretn�m tiszt�zni…
- Akkor j�, mert �n is… Szeretn�m, ha tudn�d, hogy nagyon… khm… sz�val nagyon sokat ittam �s…
- Ne is folytasd – v�gtam a szav�ba.
- Mi? – �llt fel a fotelb�l, �s �rtetlen�l n�zett a szemembe.
- Most j�n az a r�sz, hogy s�t�t volt, �s r�szeg voltam.
- Igen… illetve nem! Te kiforgatod a szavaimat! Igen, pi�s voltam, de…
- J�l van, nem kell magyar�zni. �rtem �n – kaptam fel a cuccomat, �s elindultam az ajt� fel�.
- Deborah, v�rj m�r! – ragadta meg a karom.
- Engedj el! Nincs sz�ks�gem a magyar�zkod�sodra! S�t, r�d nincs sz�ks�gem! Undor�t� vagy, �rted? – mondtam kem�nyen, �s �reztem, hogy t�l messzire mentem.

Sirius elengedett, �s l�ttam az arc�n, hogy nagyon megb�ntott�k a szavaim.
- Takarodj! – mondta halkan, �s h�tat ford�tott nekem.

H�tr�lni kezdtem. V�rtam, h�tha akar m�g mondani valamit, de � csak a h�t�t mutatta nekem.

Megb�ntottam… Jobban, mint valaha…
Ahogy kil�ptem a szob�j�b�l, �gy lepte el az �ress�g minden porcik�mat.
Gy�l�ltem �t… de m�g jobban gy�l�ltem a hirtelenharag�, �nfej�, makacs Deborah Fontanellt.

*

Eltelt majdnem k�t h�t a k�ri�t �rt csap�s ut�n. A Reggeli Pr�f�ta folyamatosan a f�oldalon hozta le cikkeit a Rend t�mad�s�r�l. Persze egy id� ut�n Scrimgeour – a m�gia�gyi miniszter – el�rte azt, hogy a k�zv�lem�ny �t dics��tse a sikeresnek mondhat� akci��rt.

- Arc�tlans�g! – csapta le McGalagony az �js�gj�t, �s ink�bb a reggeli k�v�j�val kezdett foglalkozni.
- Minden rendben, Minerva? – k�rdeztem.
- Olvastad a cikket, nem?
- Igen, olvastam.
- Felfuvalkodott, p�khendi alak! �s m�g van k�pe azt hazudni, hogy � eszelte ki az eg�szet.
- Viszont �gy Francis nem fog lebukni – vontam v�llat, �s cukrot tettem a te�mba.
- Sz�rny�… Ha belegondolok, hogy K-t adtam neki minden dolgozat�ra! R�ad�sul a Szent Mungo �j �p�let�nek megszerz�s�t is a saj�t �rdem�nek tartja.
- Ne foglalkozzon vele, tan�rn�. Nem �r annyit.
- Igazad van. Megyek is, felk�sz�l�k az �r�mra. Ezek az els�s�k olyan tuny�k. Ilyet is r�g l�ttam – �llt fel az asztalt�l, �s egy kim�rt biccent�ssel t�vozott.

- ’ Reggelt! – huppant le mell�m Valey, �s gyorsan megvajazott p�r pir�t�st. M�g mindig fekete ruh�t viselt, haj�t pedig kontyba fonta.
- Szia – v�laszoltam egykedv�en.
- Hallottad?
- Mit?
- Holnap �rkezik Candy �s Oliver!
- Oliver?
- H�t Wood, fiatal kividdics j�t�kos. Nem igaz, hogy nem hallott�l r�la!
- Nem igaz�n, b�r lehet, l�ttam m�r a Black-h�zban.
- De Candyre eml�kszel! H�zt�rsunk volt!
- V�gom – vontam v�llat. – Ezek szerint elkezd�dnek az edz�sek?
- Bizony. M�g t�bb s�r�l�s… �ljen!
- Aham. Ne haragudj, Val, de megyek. Mindj�rt becs�ngetnek.
- Kikkel lesz �r�d? Nekem az �t�d�ves holl�h�tasokkal.
- Hetedikesek… Griffend�l kontra Mardek�r.
- Kitart�s! Ja, Malfoyt ne v�rd. El�gg� depresszi�s �llapotban van; az�ta nem sz�lt egy sz�t se, hogy visszahoztuk.
- Szerencs�tlen, nem is csod�lom…
- H�t igen, el�g cs�ny�n elb�nt vele a saj�t apja… Viszont Parkinson m�t�l m�r �jra j�rhat �r�kra. M�g j�, hogy tiszt�z�dott az �gye. Helyes kisl�ny – csicseregte Valey.
- K�szi az inf�kat. Most viszont t�nyleg megyek!
- P�p�!

*

A terembe �rve mindenki asztal�ra pergament k�sz�tettem ki, valamint mell� egy cetlit, amin egy k�rd�s volt.

Ez fogadta a nebul�imat, akik csal�dottan huppantak le a hely�kre.

- J� reggelt! Egy kis r�ppenty�t k�sz�tettem nektek. Egy k�rd�s van, �rjatok le mindent arr�l az �tokr�l vagy b�b�jr�l, amit megadtam nektek. T�z perc b�ven el�g lesz. Azt�n folytatjuk a p�rbajoz�st.

Az oszt�ly n�m�n dolgozott. Cas nem volt sehol…
Mostan�ban nagyon furcs�n viselkedett. Reggel kor�n felkelt, �s este ker�lt el� k�ny�kig mocskosan…

- Dr�ga Dean! Azt hiszed olyan vak vagyok, hogy nem veszem �szre a k�nyvet az �ledben? – k�rdeztem neg�desen mosolyogva.
- Iz�…
- H�t el�g iz�, az biztos – s�t�ltam a fi� mell�, �s elvettem t�le a dolgozatot. – Kett� pontot levonok, �s b�ntet�sb�l h�rom tekercs dolgozatot kell �rnod a konf�zi�s �tkokr�l. T�bbiek, penn�t le!

Invit�val begy�jt�ttem a dolgozatokat, azt�n �trendeztem a termet.

- J�l van. A p�rokat k�rem felsorakozni! A mai nap, egy �j �rt�st szeretn�k megtan�tani nektek.

A bejelent�st izgatott susmus k�vette.

- Ezt a var�zslatot Ausztr�li�ban tanultam. A l�nyege, hogy t�mad�nk k�t teljes percig elvesz�ti a l�t�s�t. Nincs maradand� k�vetkezm�nye. K�t perc, �s �jra l�tsz. Eddig vili?

Oszt�lyszint� b�lint�s.
- J�l van, a p�lc�tokkal csak egy d�f�sszer� mozdulatot kell tennetek. A var�zssz� pedig a k�vetkez�: Blindness. El�g egy�rtelm�, elrontani nem lehet.

A di�kok m�g egy ideig gyakorolt�k a helyes mozdulatot, azt�n enged�lyt adtam az �tok kipr�b�l�s�ra.

Minden gondtalanul zajlott le, de azt�n vitatkoz�s hangjait hallottam.

- Mocskos kis hal�lfal�! – rontott neki Ron Pansynek.
- Rohadj meg, V�zli Patk�ny! – sip�totta Parkinson, �s egy l�bbilincsel� �tkot k�ld�tt a fi�ra. De az sikeresen kiv�dte, �s egy Petrificus totalusszal leb�n�totta a l�nyt.

- El�g! – pattantam fel a helyemr�l, de nem voltam el�g gyors, �s Ron ler�ntotta a l�ny alkarj�t takar� k�t�st. Mindenki h�trah�k�lt, �s Ron el�gedetten d�rzs�lte �ssze a tenyer�t, amikor megl�tta a S�t�t Jegyet.

- Ez�rt volt a gyeng�lked�n!

A francba! �n mondtam Dumbledore-nak, hogy a di�kokat is be kell avatni!

Egy p�lcaint�ssel feloldottam az �tkot a l�nyr�l, aki a megal�ztat�st�l s�rva szaladt ki a teremb�l.
- Ronald Weasley! Most azonnal felm�sz az igazgat�hoz, azt�n megkeresed Miss Parkinsont, �s bocs�natot k�rsz t�le! M�gis milyen jogon v�dolsz meg m�sokat? Nem tudsz semmit, te ostoba taknyos! T�n�s! �s t�z pont a Griffend�lt�l! – d�rrentem r�.

A fi� arc�r�l elt�nt a b�rgy� vigyor, �s nagyot nyelve l�pett ki a teremb�l, seg�lyk�r� pillant�sokkal n�zve a t�bbiekre.

Visszav�ltoztattam a helyis�get eredeti kin�zet�re, �s megk�rtem a t�bbieket, hogy �ljenek le, majd mindent elmondtam nekik Parkinsonr�l. Az �ra v�g�n m�g ut�nuk ki�ltottam.
- Amit ma megtudtatok, azt senkinek, ism�tlem SENKINEK nem adhatj�tok tov�bb. Ha m�gis visszahallom, akkor elint�zem, hogy az illet�nek �v v�g�ig Friccs �rral kelljen egy�tt dolgoznia. Mehettek! – bocs�tottam �tjukra a di�kokat, akik egyetlen sz� n�lk�l hagyt�k el a termet.

*

M�snap reggel Dumbledore �r�mmel jelentette be, hogy meg�rkeztek a kviddics edz�k. Bejelent�s�t taps k�vette, de a hangulat akkor h�gott a tet�pontra, amikor az orsz�gszerte h�res Wood, �s a vil�gklasszis Candance Porter szem�lyesen �dv�z�lt�k a di�kokat.

Candy nem sokat v�ltozott az elm�lt h�sz �vben. Tal�n kicsit r�ncosabb lett, de szorosra font tincsei �s cinkos mosolya ugyanaz maradt.

Meleg k�zfog�ssal �dv�z�lt, majd f�radhatatlanul magyar�zva �lt le Dumbledore mell�.

A reggelin�l megjelent Sirius is, akivel az incidens�nk �ta nem tal�lkoztam.
� is mosolyogva �dv�z�lte Candyt �s Woodot, �s eg�sz reggeli alatt ugratta az � „Egyetlen Cuki Candyj�t”.

Hogy oda ne rohanjak!

Reggeli ut�n belebotlottam Casbe, aki Neville mark�ba nyomott egy j�kora varangyot.
- K�szi Neville! – mondta b�josan mosolyogva, �s puszit adott a fi� arc�ra, majd elsietett.

- �hm, Neville! – lengettem meg a kezem a fi� arca el�tt.
- Tan�rn�? – ocs�dott fel. – Igen?
- Nem k�ne �r�ra menned?
- Ja… de… igen. K�sz�n�m �s viszontl�t�sra!

*

Lyukas�r�m volt, ez�rt a lakoszt�lyomba siettem. Legnagyobb meglepet�semre ott tal�ltam Cast, aki �ppen egy t�sk�ba pakolt �ssze p�r k�nyvet, n�h�ny alm�t, r�ntott h�st, �s egy fiola b�jitalt…

- Cas! Besz�lni akarok veled! – tettem cs�p�re a kezem.
- J�, de gyorsan – mondta, �s r�molt tov�bb.
- Nem! El�ruln�d, hogy, m�gis hov� t�nsz el mindig?
- ���… Nem! – mondta hat�rozottan, azt�n finoman ell�k�tt az ajt�b�l. – Bocs, M. Majd besz�l�nk!

K�pni-nyelni nem tudtam meglepet�semben.
Mire feleszm�ltem Cas m�r messze j�rt.

*

A p�ntek reggel rosszul indult.
Kialvatlanul �bredtem, de a hidegzuhany j�t tett.

Felvettem egy farmert, �s egy sz�k sz�rke garb�t, k�nyelmes cip�t h�ztam, valamint magamra �lt�ttem m�g egy s�t�tsz�rke tal�rt. A hajamat �sszefogtam, azt�n elindultam reggelizni.

A Nagyterembe �rve r�gt�n kisz�rtam Cast, aki a griffend�les asztaln�l lap�tolta mag�ba a r�ntott�t.

- J� reggelt, anyuci szeme f�nye! – tettem a hirtelen v�ll�ra a kezem, � pedig f�lrenyelte a falatot.
- J�zus! Te azt akarod, hogy megfulladjak? – k�rdezte szemreh�ny�an.
- Besz�ln�nk kell… Most azonnal! – intettem a fejemmel az aurorok asztal�hoz, ami jelenleg �res volt.

Cas megcs�v�lta a fej�t, �s r�ntott�s t�ny�rj�val egy�tt durc�san vonult �t az eml�tett asztalhoz.

- Mi van? – k�rdezte nem t�l kedvesen, �s folytatta az ev�st.
- Ezt �n is k�rdezhetn�m. Ma nem aludt�l az �gyadban. K�t hete alig l�tlak. J�ssz, �s m�sz… Cas, te sosem volt�l ilyen… ilyen titkol�z�.
- Nyugi, M. Minden ok�. Csak felfedezem a kast�lyt…
- Hagyd m�r a s�ket sz�veget! – csattantam fel.
- Figyelj, feln�tt n� vagyok! Nem sok k�z�d van hozz�, hogy mikor, mit csin�lok! �s ne pr�b�lj meg belem�szni a fejembe, mert akkor nem �llok j�t magam�t! – mondta l�ngol� tekintettel.
- Cas, �n csak agg�dom �rted…
- Nem kell – mosolyodott el. – Minden j�l megy… Mi a franc? – v�ltott hirtelen hangnemet, �s kig�vadt szemmel n�zte az ajt�n bel�p� Harryt, aki k�zen fogva l�pkedett egy rendk�v�l vid�m Ginny Weasleyvel.

- Te is l�tod? – k�rdezte olyan hangon, mint aki nem hisz a szem�nek.
- �gy l�tom, hogy j�r…
- Ki ne mondd!
- Bocs.
- Ezt nem hiszem el! Anya, szerinted ez norm�lis? Ez a pulykatoj�s nem j�rhat Harryvel!
- Tavaly is egy�tt voltak, ha j�l hallottam…
- MI? – k�pte ki a t�klevet. – Basszus! �n meg�l�m!
- Cas, �n mondtam, hogy Harry nem illik hozz�d.
- F�j, n�zd m�r, hogy r�m�szik a csaj!

Val�ban. Ginny teljesen Harry nyak�ban csimpaszkodott, akinek m�r l�that�an leveg�re volt sz�ks�ge…
- Ezt nem �rtem. Azt hittem, hogy bej�v�k neki! – nyafogta Cas. – Amikor tal�lkoztunk v�gig mosolygott. Amikor egy�tt gyakoroltunk, akkor is t�k figyelmes, meg kedves volt.
- Ezt nevezik sz�v�snak.
- K�sz. Most megvigasztalt�l – csapta le az ev�eszk�zeit, �s gyilkos tekintettel n�zve minden �tj�ba akad� di�kra, kiv�gt�zott a teremb�l.

*

Ami�ta Ginny �s Harry �jra egym�sra tal�lt, Cast szinte m�g kevesebbszer lehetett l�tni. �ltal�ban reggelin�l mutatkozott, azt�n m�snap reggelig senki sem l�tta.

Az okt�ber h�v�s szeleket �s