H�tf� reggel az �sszes di�k �s tan�r nagyon nyomott hangulatban volt. A fokozott biztons�gi int�zked�sek miatt az aurorok t�bbs�ge �gy n�zett ki, mintha �tment volna rajtuk egy t�ztonn�s �thenger. �n az eg�sz vas�rnapot �taludtam, de m�g �gy is f�l liter k�v�ra volt sz�ks�gem, hogy �jra embernek �rezzem magam.

Odakint ism�t esett, �s a korai fagy miatt a s�ros park kezdett j�gp�ly�v� v�ltozni.

A nap csigalass�s�ggal telt, �s a di�kok az isten�rt sem akart�k felfogni azt, amit �ppen magyar�ztam.

*

D�lut�n �r�ltem, hogy v�gre visszavonulhatok a lakoszt�lyomba, de ott hatalmas rendetlens�g fogadott.

- Mi a…?
- �h, szia anya! – kukucsk�lt ki Cas a szob�j�b�l. – Ne agg�dj, mindj�rt �sszepakolok, csak most keresem a fontosabb dolgaimat, amit magammal viszek G�r�gorsz�gba.
- M�ris indulsz? – k�rdeztem meglepetten.
- Igen, musz�j – mondta, azt�n kil�pett a szob�j�b�l egy j�l megpakolt t�sk�val.
- Nem szeretn�m, hogy elmenj. Vesz�lyes lehet…
- Jaj, M. Nem lesz g�z, csak zsugor�tsd �ssze a cuccomat – mutatott a b�r�ndre.

- Gyere, elk�s�rlek a kapuig – aj�nlottam fel, miut�n Cas zsebre tette miniat�r poggy�sz�t.
- Nem kell nagy felhajt�s, senki sem tudja, hogy hov� megyek.

Cs�ndben l�pkedt�nk egym�s mellett. A folyos�n csak Cas cip�j�nek a kopog�sa hallatszott.

A parkba �rve �sszeh�ztam magamon a k�penyemet, �s �vatosan man�verezt�nk a Hagrid �ltal lepakolt pall�kon a vadkanos kapuig, ahol egy kentaur v�rt Casre. Gy�ny�r� volt… m�rmint az emberi fele.

- M, � itt Firenze, volt j�sl�stantan�r, �s jelenleg nagyk�vet – mutatta be a l�nyt Cas.
- Vigy�zzon a l�nyomra! – mondtam minden udvariaskod�st mell�zve, � pedig n�m�n b�lintott.
- H�t akkor…
- Legy�l �vatos! – �leltem meg gyorsan Cast.
- Megfojtassz! – h�z�dott el.

- Induljunk, a Nap m�r lemen�ben van! – sz�lalt meg m�ly hangon a kentaur.

- H�! Cassipoeia! V�rj! – futott fel�nk Harry, azt�n lef�kezett Cas el�tt.

- Harry! H�t te? – k�rdezte mosolyogva Cas.
- H�t… �n vagyis… sz�val l�ttalak az ablakb�l, �s nem akartam, hogy b�cs�z�s n�lk�l menj el.
- Harry, �n nem b�cs�zom, majd akkor b�cs�zkodunk, ha a hal�lomon leszek.
- Siess vissza, j�!? – mondta a fi�, azt�n sut�n meg�lelte Cast.

Cas apr� puszit nyomott Harry v�r�s arc�ra, majd intett a kez�vel, �s a birtokot �rv�nyl� t�zfal vette k�rbe.
- Dumbledore k�rt meg erre – magyar�zta -, v�d az inferusok ellen, ha Voldemort esetleg �jra bepr�b�lkozna… - mondta, azt�n felpattant Firenze h�t�ra.
P�r perc m�lva elt�ntek a szem�nk el�l ugyan�gy, mint a lemen� Nap.

*

A h�t zavartalanul folyt tov�bb. Szerda este Dumbledore �sszeh�vta a F�nix Rendj�t a Szellemsz�ll�son, ahol m�r v�rt r�nk Francis.
Azonban sajn�latos m�don csak arr�l tudott besz�molni, hogy Voldemort nagyon d�h�s, hogy k�t mer�nylete is meghi�sult.
- Sz�rny� dolog, az emberi gonoszs�g – emelkedett sz�l�sra Dumbledore, miut�n Francis le�lt. – M�g sz�rny�bb v�gyni a hatalomra, �s kicselezni a hal�lt, de Voldemort megtette. A legf�bb feladatunk az, hogy megtal�ljuk a diad�mot, ha ez siker�l, tal�n legy�zhetj�k Voldemortot.
- Tudja – sz�lalt meg halkan Harry.

Mindenki r�emelte a tekintet�t, de � a padl�t fix�rozta kitart�an.
- Tess�k? – k�rdezte meglep�dve az igazgat�.
- Tudja… Voldemort tudja, hogy elpuszt�tottuk a lelk�nek darabjait.
- Ezt honnan veszed, Harry?
- � mondta, amikor megsz�llt – n�zett fel komolyan, azt�n az ablakhoz s�t�lt. – Ezt mondta… Tudok a sz�nalmas pr�b�lkoz�saitokr�l, de engem *nem tal�lhattok meg soha, �n elrejt�zk�d�m, elvegy�l�k k�ztetek, s bel�letek �lt�zk�d�m…
- Ezt eddig mi�rt nem mondtad el? – csattant fel Dumbledore, azt�n nagyot s�hajtva eln�z�st k�rt Harryt�l.
- Nem sz�m�t, hogy tud r�la – kapcsol�dott bele a besz�lget�sbe Hermione. – Megnehez�theti a dolgunkat, de nem verhet �t minket.
- Ha lehet kev�sb� k�d�sen adja el� mag�t, Granger – reccsent r� Mordon.
- Ezzel azt akartam mondani, hogy Voldemort is csak ember. Ak�rh�ny darabba nyisz�lhatja a lelk�t, ett�l m�g ember marad. Pont ez teszi �t sebezhet�v�… Elrejtheti sz�mos helyre, �s v�delmezheti az utols� horcrux�t b�rmilyen s�t�t var�zslattal, de ezzel csak azt mutatja meg, hogy f�l, �s aki f�l, az hib�t k�vet el. Nem tudom, hogy mennyire hallgatj�k a mugli h�reket, de �n pr�b�lok nyitott szemmel j�rni. A t�nyek a k�vetkez�k: val�sz�n�s�thet�, hogy a diad�m, amit Piton professzor eml�tett a hal�la el�tt, az Holl�h�ti Hedvig� volt.
- Ezt honnan veszi, Miss Granger? – sz�lt k�zbe egy sz�momra ismeretlen f�rfi.
- Logikus okfejt�s. Ha visszatekint�nk, l�thatjuk, hogy Voldemort horcruxainak t�bbs�ge egy alap�t�t�l sz�rmaz� erekly�be volt z�rva.
- �s hogy kapcsol�dik ez a muglikhoz?
- Az a fejd�sz, �vsz�zadokkal ezel�tt elveszett – hitetlenkedtek a tagok.
- Igen, elveszett. M�gis felvet n�h�ny k�rd�st ez… �s most a The Timesb�l szeretn�k felolvasni egy igen �rdekes kis cikket.
„H�tf� reggel virrad�ra a londoni British M�zeumb�l fekete csukly�s emberek eltulajdon�tott�k Vikt�ria kir�lyn� Indi�b�l hozatott koron�j�t. Az kir�lyn� az �kszert 1876-ban, indiai cs�sz�rn�v� val� koron�z�sa alkalm�b�l kapta egy angol sz�rmaz�s� indiai korm�nyz�t�l. Egyes legend�k szerint a korona szerencs�t hoz. A szemtan�k elmond�sa alapj�n a tolvajok nem haszn�ltak semmilyen fegyvert, kiv�ve hossz� p�lc�jukat, mely a h�rek szerint… blablabla.”

- Lehetetlen! – csattantak fel t�bben is.
- A Miniszt�rium emberei elsim�tott�k volna az �gyet, �s ha var�zsl�k t�rtek be a m�zeumba, akkor azt meg�rta volna a Reggeli Pr�f�ta – �rvelt Dawlish.
- A Pr�f�ta a Miniszt�rium zseb�ben van, a Miniszt�riumot pedig Voldemort ir�ny�tja – mondta nagyon tal�l�an McGalagony.

- Hermione, ez sz�p volt! – dics�rte meg �t Dumbledore. – A feladatunk, kider�teni, hogy hol van most a diad�m…
- Nyilv�nval�an Voldemortn�l – sz�lt k�zbe g�nyosan Sirius.
- Sirius, k�rlek. Francis, te tudt�l a m�zeumi akci�r�l? – k�rdezte Dumbledore.
- Nem. Vagyis Carrow motyogott valamit, hogy a bels� k�rnek feladata van, de semmi egy�b.
- Akkor ennyi, a t�bbit nek�nk kell kinyomozni! Most pedig j� �jt mindenkinek!

A Szellemsz�ll�s kezdett sz�pen lassan ki�r�lni. Nagy nehezen felt�p�szkodtam a sz�kemb�l, �s a t�voz� Dumbledore ut�n siettem.

- Professzor �r!
- �h, Deborah! Minden rendben?
- Nem, semmi sincs rendben! Tiszt�zzunk valamit, uram. Ha a l�nyomnak egyetlen haja sz�la is megg�rb�l, vagy rosszabb esetben valami s�lyos dolog t�rt�nne vele, akkor �n esk�sz�m mindenre, ami szent, hogy saj�t magam fogok kiny�rni mindenkit Voldemort helyett! – emeltem fel fenyeget�en mutat� ujjamat, ami szinte szikr�zott az alag�t s�t�tj�ben.
- Meg�rtem, hogy…
- �S MAGA lesz az ELS�! – mondtam nyomat�kosan, azt�n elh�r�tva a magyar�zkod�st, elsiettem az igazgat� k�zel�b�l.

*

Reggel a szok�sosn�l hamarabb �bredtem fel, szinte m�g s�t�t volt. Nem tudtam m�r visszaaludni, ez�rt fel�lt�ztem, �s kil�ptem a szob�mb�l.

Nem kellett volna!

Ahogy kitettem a l�bam a folyos�ra, megl�ttam Candyt �s Siriust, akik elm�ly�lten nyalt�k-falt�k egym�st Sirius lakoszt�ly�nak ajtaja el�tt.

Felment bennem a pumpa, �s nem b�rtam meg�llni, hogy ne sz�ljak be.

- Menjetek szob�ra! A folyos�n tilos szexu�lis tev�kenys�get folytatni! – jegyeztem meg sz�raz, g�nyos hangon.

A hangomra Sirius lecuppant Candy telt ajkair�l, �s szint�n g�nyos hangnemben folytatta.

- Irigykedsz? Ha akarsz, bet�rsulhatsz… Nyomhatjuk h�rmasban is – kacsintott.
- Rohadj meg! – mondtam k�nnyes szemmel, �s elrohantam.

Mi�rt csin�lja ezt?
Mi�rt?
Mi�rt?
Mi�rt?

A k�rd�s ott d�b�rg�tt a fejemben, �s nem hagyott nyugtot. A l�bam automatikusan vitt, �s amikor meg�lltam, meglep�dve �szleltem, hogy Remus lakoszt�ly�nak ajtaj�n d�r�mb�l�k.

- Nyugalom! – hallottam egy tompa hangot az ajt� m�g�l, azt�n megjelent Remus az ajt�ban.

K�cos volt, �s laposakat pislogott, valamint kiford�tva vette fel a tal�rj�t… ergo aludt.

- Bocs, ha fel�bresztettelek, de besz�lni akarok veled! – mondtam k�vetel�zve, �s szinte visszal�ktem a szob�ba.

- Hallgatlak. Mi olyan s�rg�s, hogy hajnali hatkor kiversz az �gyb�l?
- Sirius.
- Deborah, k�rlek. �jszak�ztam, f�radt vagyok, nincs kedvem a gyerekes dolgaitokhoz! – mondta kioktat�an, �s szel�den az ajt�hoz tolt.
- Ne dobj ki! K�ny�rg�m! – mondtam megt�rt hangon, azt�n kit�rt bel�lem a zokog�s.

Az arcomat belef�rtam Remus tal�rj�ba, � pedig el�sz�r ledermedt, azt�n �t�lelt.
- J�l van, s�rj nyugodtan! – simogatta meg a h�tam.

- Annyira… annyira szem�t! Mi�rt? �n… annyira… annyira akarom… ut�lom! – zokogtam csukladozva.
- Most nyugodj meg sz�pen, �s mondd el �rthet�en, hogy mi a baj, mert �gy nem tudok seg�teni.
- Rohadjon meg! Rohadjon meg! – csapkodtam az �kl�mmel Remus mellkas�t.
� eg�sz j�l t�rte, nem csin�lt semmit, csak m�g jobban mag�hoz szor�tott.

- Mi folyik itt? – l�pett ki az egyik szoba ajtaj�n Tonks, t�zv�r�s hajjal. K�rd�n n�zett Remusra, aki nagyot s�hajtott, �s valamit t�togott szerelm�nek, aki b�lintott, �s visszament a h�l�ba.

- �gy viselkedsz, mint egy hisztis kisl�ny. Gyere, �lj le! – nyomott bele egy fotelba, majd � is helyet foglalt velem szemben. – Sz�val, mi is bor�tott ki ennyire?
- Sirius! – d�rrentem r�, azt�n megint els�rtam magam.
- Igen, ezt mintha m�r hallottam volna – v�laszolt t�n�dve.
- Mi�rt viselkedik �gy?
- Hogy?
- Egyszer t�k norm�lis, egyszer t�k bunk�!
- Deborah, Sirius vil�g�let�ben egyszer t�k norm�lis, egyszer t�k bunk� volt.
- De neeeem! Velem mi�rt ilyen?
- Milyen?
- H�t bunk�! – kiab�ltam r� megint, azt�n �jfent folyni kezdtek a k�nnyeim.
- N�zd, ez �gy nem fog menni. Pontosan mi a baj, azon k�v�l, hogy Sirius bunk�?
- Mi�rt dugja Sirius Candyt? – pattantam fel ord�tva a fotelb�l. – Mi�rt vele? Mi�rt � kell neki, �s mi�rt j�tszik velem?
- Ok�, �rtem m�r. El�sz�r is nyugodj le, j�?

Vissza�ltem a fotelba, �s �sszef�ztem magam el�tt a karomat.
- Akkor kezdj�k az elej�n… �s ne v�gj a szavamba!
- J�!
- Sirius az egyik legjobb bar�tom, �s jobban ismerem, mint a tenyeremet. Eleve �rdekes szem�lyis�ge van, r�ad�sul nem mindig a legmegnyer�bb modor�t mutatja, de mit v�rsz el egy olyan embert�l, aki tizenk�t �vet �lt Azkabanban, r�ad�sul elvesztette a legjobb bar�tj�t!?
- De ez akkor se indok arra, hogy…
- Deborah, l�gy sz�ves! Most �n besz�lek! – vonta �ssze szigor�an a szem�ld�k�t. – Olvastad a szerelem pszichol�gi�j�t? Valami mugli �r� �rta, most nem jut szembe.
- Mi van? Ne pszichoblabl�zz m�r, leszarom azt a k�nyvet.
- Pedig �rdekes. A l�nyeg, hogy minden embernek megvan a maga szeretetnyelve, �s ha nem tudunk a m�sik szeretetnyelv�n „besz�lni”, akkor nincs k�z�s j�v�nk.
- Ennek mi k�ze hozz�nk?
- Te �s Sirius elbesz�ltek egym�s mellett. N�ha siker�l kij�nn�t�k egym�ssal, de ez az�rt nem tart�s, mert nem �ritek a m�sik szeretetnyelv�t, �s nem ismeritek a m�sik szem�lyis�g�t, csak t�red�keket. Alig vannak k�z�s eml�keitek, �s azok k�z�l is csak a rosszat l�tj�tok magatok el�tt.
- Remus! Hagyd m�r a k�r�t�st!
- Ha ezt nem �rted meg, akkor nem tudok seg�teni… Sirius az�rt ilyen veled, mert te volt�l az els� nagy szerelme, �s nem tudta megbocs�tani azt, hogy elhagytad.
- � is elhagyott engem!
- Val� igaz, de gondolj bele, hogy ki volt az, aki semmibe vette m�sok �rz�seit, amikor csapot-papot otthagyva rohant bossz�t �llni…

Pofon…

- Saj�t magad okoztad a bajt. Te elment�l, pedig �, �s mi is t�mogattunk volna mindenben… Veletek az a baj, hogy nem tudj�tok mi is az az igaz�n egy�tt.

M�sodik pofon…

- �s… �s Candy? – tereltem.
- Candy mindig is egy el�rhetetlen dolog volt Sirius sz�m�ra. Legal�bbis hetedikig. Te elment�l, Candyt is elhagyta a bar�tja, �k pedig egym�sra tal�ltak… de ez k�zt�k nem m�s, csak testi vonzalom… egyfajta fesz�lts�g-levezet�s. �rted, amit mondok?
B�lintottam.
- �n nem azt mondom, hogy Sirius szent, mert nem az… s�t… de a helyedben gondolkozn�k egy kicsit.
- De Remus! Szerinted nekem nem volt szar? R�ad�sul ott volt Cas…
- Ez meg a m�sik. Cas… Sirius nem is sejtette, hogy van egy l�nya! Gondolj bele milyen nagy trauma az, hogy te h�sz �v ut�n visszat�rt�l, r�ad�sul egy k�z�s gyerekkel, aki m�r feln�tt. Ford�tott esetben te mit �rezn�l? Hogyan viselkedn�l egy olyan emberrel, aki �sszet�rte a sz�vedet?
- � is…
- Most nem err�l van sz�. Gondolj bele… nem az�rt besz�lek �gy, mert Sirius a bar�tom, hanem, mert �n itt voltam. L�ttam… �n a helyedben �tgondoln�k mindent.

Cs�ndben �ltem a fotelben, �s �gy �reztem magam, mint akit megvertek. Remus szavaiban nagyon sok igazs�g volt…
- Szereted? – t�rte meg a csendet.
- Tess�k?
- Szereted Siriust?
Igen! - Nem, mert ut�lom – mondtam, �s elkezdtem k�nnyezni. Remus fel�llt a hely�r�l, �s leguggolt el�m. Kez�vel �vatosan felemelte az �llamat.
- Akkor mi�rt is t�rt�l r�m, ilyen �llati d�hvel?
- Ut�lom! – jelentettem ki dacosan, �s f�lrel�ktem a kez�t.
- Csak magadat �ltatod – t�rta sz�t a karjait, �n pedig elindultam az ajt� fel�.
- Ut�lom! – fordultam vissza.
- �n�m�t�s. Gondolkozz v�gre feln�tt m�dj�ra, �s ne �gy, ahogyan tizenhat �vesen tetted! – mondta szigor�an, azt�n kitess�kelt a lakoszt�ly�b�l.

N�m�n �lltam magam el� meredve, �s nekid�ltem a falnak. Sz�pen lassan cs�sztam le a padl�ra, �s �jb�l s�rni kezdtem. Remusnak igaza volt, de a tagadni sokkal k�nnyebb, mint elismerni, hogy nem vagyok t�vedhetetlen… bel�tni azt, hogy �n is csak egy ember vagyok, akit a saj�t korl�tai tesznek boldogtalann�.

*

Pansy Parkinson f�radtan �lt fel az �gy�ban. A mellette �ll� �ra hatot mutatott. Pansy megd�rzs�lte a szem�t, �s kin�zett az �gyf�gg�ny r�s�n. Szobat�rsn�i m�g nagyban aludtak, ez�rt halkan �sszepakolta a cuccait, �s bevonult a f�rd�be.

F�l h�tre tal�lk�ja volt „azzal a cs�r� r�pafejjel” a k�nyvt�rban, mert m�g nem fejezt�k be a k�z�s h�zi dolgozatot SVK-ra.

Pansy rendbe szedte mag�t, fel�lt�tte iskolai egyenruh�j�t, valamint bek�t�tte hossz�sz�r� ac�lbet�tes bakancs�t, �s s�t�t sminket var�zsolt mag�ra.

Paradicsom v�r�s haj�t felt�zte, azt�n felkapta a t�sk�j�t, szomork�s mosolyt vetett az �jjeliszekr�nyen �ll� k�pre, �s elindult.

A legeldugottabb folyos�kon haladt, nehogy v�letlen �sszefusson b�rkivel is ezen a korai �r�n… pedig nem volt � mindig ilyen z�rk�zott, de mostanra eljutott arra a szintre, hogy f�lt az emberekt�l, akik n�ha m�g most is ujjal mutogattak r� a S�t�t Jegy miatt, ami Miss Fontanell tilt�s�ra is gyakran el�vett t�ma volt. Pedig Pansy csak �ldozat volt, ugyan�gy, ahogyan h�ga, Prada. Neki is csak annyi b�ne volt, hogy kviblinek sz�letett…

…m�r pedig ez b�n volt egy aranyv�r� csal�dban… hatalmas b�n.
Eleinte Pansy is szidta a szerencs�tlent, de Prada olyan j�s�gos volt, hogy megszerette, �s ha a csal�d el�l titkolva is, de szoros k�t�d�s alakult ki k�zt�k, �s s�r�n v�ltottak egym�ssal levelet.

Azt�n a ny�ron apja Voldemort