Ha eddig volt is bennem b�rmilyen er�, ami hajtott, hogy fel�lljak a padl�r�l, akkor az kihalt bel�lem abban a pillanatban, amint felfogtam Voldemort level�nek tartalm�t.

Undorodtam magamt�l; ett�l a mesters�ges l�nyt�l, ami elvette t�lem a norm�lis �let lehet�s�g�t… Ett�l az er�t�l, amit soha nem k�rtem, �s m�gis a nyakamba s�zta egy elmebeteg.

�r�kig �lltam a zuhany alatt, de mocskosnak �reztem magam, mint akit meger�szakoltak…

Egy k�s�rlet eredm�nye vagyok csup�n… egy SK a megs�rgult pergamenlapon…

Puszta k�zzel rontottam neki a sz�llodai szob�m �sszes b�tor�nak, mintha azok tehetn�nek mindenr�l… �r�ltk�nt ord�tottam hossz� percekig, mik�zben a kezem �gy�be es� els� hegyes t�rggyal szurk�ltam magam, hogy kifolyjon bel�lem a korcs var�zsl� v�r… pedig tudtam, hogy ez lehetetlen, m�gis…

Torn�d�t megsz�gyen�t� kirohan�som ut�n j�rt�nyi er�m se maradt. Be�jultam az �gyba, �s nem tudom mennyi ideig b�multam a plafont… teljesen elvesztettem az id��rz�kemet. Csak a feh�rs�g az, ami megmaradt �s a k�nnyek, amik meg�ll�thatatlanul folytak…

N�ma zokog�s �s h�feh�r plafon…
Kavarg� vil�gk�p…
S�t�ts�g �s �jszakai csend…
Ketyeg� �ra…
Az utca zajai…
Napsug�r… Holdvil�g… Csillagf�ny…

Feh�rs�g, s�t�ts�g, nappal, �jszaka, hideg, meleg, Nap, Hold… �let… �r�k k�rforg�s.

*

Remus Sirius vezet�s�vel hoppan�lt a sz�llodai szob�ba…
Hogy honnan tudt�k, hogy ide kell j�nni�k?
Sehonnan… Black mondta, � pedig j� bar�tk�nt nem k�rdezte a mi�rtet �s a hogyant.

�s, hogy Sirius honnan tudta?
A v�lasz: az ikert�k�r…

A t�k�rnek van egyfajta m�gikus kisug�rz�sa… m�s sz�val: bem�rhet�.

�s Sirius honnan tudta, hogy baj van?
Nos, meg�rezte… R�ad�sul Deborah m�r h�rom napja nem jelentkezett, ez�rt Sirius Dumbledore enged�ly�vel nekil�tott, hogy felkutassa szerelm�t.

Most pedig ott �llt a feld�lt lakoszt�lyban, �s megrend�lten szeml�lte a puszt�t�st.

- Ezt a felfordul�st nem m�gia okozta – sz�lalt meg mellette �sszevont szem�ld�kkel Lupin.
- M�rpedig egy ember nem tudja �gy �sszet�rni a b�torokat… f�leg nem egy n� – r�zta a fej�t a f�rfi, �s elindult a h�l�szoba ir�ny�ba.

�sszeszorult sz�vvel nyomta le a v�res kilincset, p�lc�j�t felemelve l�pett be az apr� �s s�t�t szob�ba, de ott se l�tta Deborah-t.

- Nincs a f�rd�ben – hallotta h�ta m�g�l Remus hangj�t.
- Akkor hol a francban van? – k�rdezte d�h�sen Sirius. M�r �ppen indult volna, hogy �jb�l �tkutassa a nappalit, amikor az egyik sarokban megl�tott valamit… A sarokb�l vil�g�t� k�k szemp�r figyelte minden mozdulat�t.

- Foncsi! – ki�ltotta, �s p�lc�j�t eldobva t�rdelt a n� mell�. Remus k�vette Siriust a szob�ba, �s elh�zta a f�gg�nyt, mire Deborah �sszerezzent, �s a szeme el� tartotta tenyer�t. A napf�ny sz�rnyen b�ntotta s�t�ts�ghez szokott szem�t.

Sirius v�gre jobban szem�gyre vette a sarokban kuporg� n�t, aki egy�ltal�n nem hasonl�tott az � Foncsij�ra.
A n� a sarokban egy megt�rt, hal�ls�padt, r�ncos �s v�rt�l maszatos sz�nni val� kupac volt, f�rd�k�penybe csomagolva. M�zsz�ke haja kusz�n �llt, bal kez�ben pedig gy�r�tt pergament szorongatott.

- Foncsi, j�l vagy? – pr�b�lkozott megint Sirius, de nem kapott v�laszt. – Kicsim, mi a baj? – k�rdezte l�gy hangon, �s Deborah szem�be n�zett. Megpr�b�lkozott a legilimenci�val, de nem l�tott semmit.
- Ne… m�ssz… bele a fejembe – sz�lalt meg rekedten a n�, �s elford�totta a fej�t.
- Akkor mondd el, mi t�rt�nt!
- Menj el, Black – mondta sz�ntelen hangon Deborah, �s m�g jobban �sszeszor�totta a levelet fog� kez�t.
Sirius hallotta a pap�r zizeg�s�t, �s pr�b�lta �vatosan lefejteni Deb kez�t a pergamenr�l. Csod�k csod�j�ra a n� elengedte a pap�rt.
- Ett�l borult�l ki? – k�rdezte Sirius, de nem kapott v�laszt. – Elolvashatom?

Deborah megvonta a v�ll�t, �s f�lig-meddig �rdekl�dve figyelte Sirius arckifejez�s�t, m�g amaz a levelet olvasta.
- Az a rohad�k! – csattant fel Sirius, mikor befejezte a lev�l olvas�s�t, �s Debre n�zett.
- F�lsz t�lem, igaz?
- Honnan veszed? – k�rdezett vissza Sirius tettetett felh�borod�ssal.
- L�tom a szemedben, Black – mondta g�nyosan, �s meg�rintette a f�rfi arc�t. Sirius riadtan h�z�dott h�tra a v�res ujjak el�l. – Mi van? F�lsz, hogy elkapod? Hol marad a nagy szerelmed, Black? Vagy tal�n hazudt�l, amikor azt mondtad, hogy MINDIG szeretni fogsz? – kiab�lta Deborah, �s hirtelen r�vetette mag�t Siriusra.

Szorosan markolta a f�rfi nyak�t, k�zben vadul vicsorgott, de Sirius sem hagyta mag�t. Megszor�totta Deborah csukl�j�t, �s egy pillanat alatt maga al� gy�rte ellenfel�t.

- Engedj el! – vis�totta r�gkap�lva, �s t�rd�vel el is tal�lta Sirius �gy�k�t, aki k�romkodva gurult a szoba m�sik fel�be. Deborah n�gyk�zl�b indult, hogy �jabb t�mad�st m�rjen ellenfel�re, de ekkor k�zbel�pett Remus, aki egy k�b�t� b�b�jt sz�rt r�.

- K�sz, Remus – t�p�szkodott fel fintorogva Sirius.
- Mi �t�tt bel�? – b�k�tt a fej�vel Lupin a k�ba n� fel�.
- Nem tudom… Olvasd el ezt… - nyomta a levelet bar�tja kez�be Sirius, majd elindult Deborah fel�, �s lassan felnyal�bolta a f�ldr�l.

- Te j� �g! – ki�ltott fel Remus, amikor a lev�l v�g�re �rt. – Ez igaz?
- Szerintem igen.
- Akkor �rthet�, hogy Deborah mi�rt akadt ki – nyelt nagyot Lupin.
- Menj�nk innen, Remus. Vigy�k a f�hadisz�ll�sra, h�tha rendbe j�n – mondta Sirius, �s karj�ban Deborah-val dehoppan�lt.

Lupin fejcs�v�lva rendbe tette a feld�lt hotelszob�t, majd � is k�vette Siriust a Grimmauld t�rre.

*

K�b�n �ltem fel az �gyban, �s pr�b�ltam er�sen f�kusz�lni a k�r�l�ttem lev� szob�ra, de s�hajtva hanyatlottam vissza a h�v�s selyem�gynem� k�z�.

- Deborah? – hallottam egy k�rd� hangot az �gy mell�l.
Felny�gtem. Nem volt er�m megfordulni.

- Debby? – suttogta l�gyan a hang, �s nedves kend�t nyomott a homlokomra. Ahogy fel�m hajolt felismerni v�ltem az �pol�mat.
- Valey… - suttogtam, �s er�tlen�l megragadtam a csukl�j�t. – Az � m�ve… Miatta…
- Nyugodj meg, dr�g�m – nyomott vissza szel�den.
- NEM! – �v�lt�ttem fel, �s p�r perccel ezel�tti b�gyadts�gomat meghazudtolva pattantam ki az �gyb�l felkapva a felel�tlen�l az �jjeliszekr�nyre pakolt pisztolyomat. Valeyt f�lrel�kve rontottam ki a szob�b�l, �s meglepetten tapasztaltam, hogy a Black-h�z s�t�t folyos�j�n �llok.

Hangosan zih�lva fordultam meg, de Valey m�r ott �llt el�ttem kez�ben a p�lc�j�val.

Megt�maszkodtam a korl�tban, �s r�szegeztem a pisztolyt.
- Engedj!
- Deborah, tedd le a fegyvert – mondta csendes, de hat�rozott hangon. P�lc�ja fenyeget�en szikr�zott, �n pedig k�ts�gbeesetten forogtam a folyos�n, mert mindenhol Voldemort s�padt pof�j�t l�ttam viszont. Vigyorg�, vicsorg�, hullafeh�r arcokat, melyek k�r�rvendve n�ztek le r�m, �rj�t� vihog�ssal k�nozva… pedig ez csak a k�pzeletem sz�lem�nye volt…

- TAKARODJ! – ord�tottam fel ism�t, �s a plafonba eresztettem egy goly�t.

Az �les hangra meg�l�nk�ltek a h�z ideiglenes lak�i, �s d�b�r�gve soroltak fel a l�pcs�n Valey m�g�.

Sirius el�kapta a p�lc�j�t, de �n gyorsabb voltam, �s elborult elm�mmel m�r csak a h�v�s f�met �rz�keltem, ami a homlokomnak nyom�dik.

- Ne! – ki�ltott�k egyszerre t�bben, de az arcuk elmos�dott el�ttem.

Sirius is megtorpant, azt�n ism�t megindult fel�m.
- Ne gyere k�zelebb! – sip�tottam.
- Fonti, tedd le azt a pisztolyt! – mondta, �s lassan megemelte a p�lc�t tart� kez�t.
- Tedd le a p�lc�t! – kiab�ltam m�g mindig, �s m�g er�sebben nyomtam a fejemhez a pisztolyt.
- Besz�lj�k meg. Seg�t�nk neked – pr�b�lkozott �jra, de m�g�tte megjelent Voldemort torz, g�nyos arca.
- Mondd meg Neki… mondd meg Neki, hogy gy�z�tt – zokogtam.
- Deborah! – lend�tette a p�lc�j�t, de m�r k�s� volt…

*

- Uram! – l�pett be a s�t�t s�torba Bellatrix Lestrange. Egykori nemes �s tal�n sz�p arcvon�sai elt�ntek, helyett�k az �r�let �s a fanatizmus r�ncai hagytak nyomot maguk ut�n.
- Megmondtam, hogy senki ne zavarjon, Bella! – sziszegte a Nagy�r.
- Bocs�sson meg, Kegyelmes �r – vetette Voldemort l�bai el� mag�t a boszork�ny -, de elkaptunk n�h�ny hal�szt, akik l�tt�k, hogy a l�ny elk�t egy haj�t.
- Mit l�ttak m�g? – fordult a n� fel�.
- Kihaj�zott a tengerre! M�r ker�tett�nk haj�t is, hogy ut�na mehess�nk.
- Val�ban? – k�rdezte g�nyosan Voldemort.
- Igen, Nagy�r!
- Hmm, rem�nykedj, hogy ez�ttal nem cs�szik ki a kezeitek k�z�l, mert ha m�gis…
- Elkapjuk, Kegyelmes �r!
- Ne v�gj a szavamba, Bella – r�gott egyet a n� fel� Voldemort, de Bella meg se nyikkant. – Ez az utols� es�lyetek, �s most menj. Ne zavarj, �ppen �rdekes m�sort n�zek – Voldemort k�nyelmesen ny�jt�zott egyet, �s �jb�l lehunyta v�r�s szemeit, majd gondolatban visszat�rt Fontanell agy�ba, �s m�r alig egy hajsz�lnyi v�lasztotta el a gy�zelemt�l…

- Ugye most kicsin�lja, uram? – k�rdezte izgatottan Bella, de Voldemort egy cruci�val jutalmazta a boszork�nyt.
- Megmondtam, hogy ne zavarj! De k�rd�sedre a v�lasz, az igen. Fontanell gyenge, nem is kell k�zbe avatkoznom. El�g volt a lev�l a mugli bar�tunkkal, �s az a korcs �sszeomlott. K�r �rte, j� k�s�rlet volt – jegyezte meg lekicsinyl�en, �s les�p�rt egy legyet a tal�rj�r�l.
- Kegyelmes �r, �n csod�latos! Megtiszteltet�s a sz�momra, hogy beavat ezekbe az agyaf�rt r�szletekbe. Meg se �rdemlem…
- Az lehet, de te vagy a legh�s�gesebb hal�lfal�m, Bella. Ez�rt nem �tkozlak meg m�g egyszer. Most pedig menj. A haj� legyen indul�sra k�sz t�z perc m�lva.
- Igenis, Nagy�r! – hajolt meg ism�t, majd h�tr�lni kezdett.
- �s, Bella!
- Uram?
- K�ldj �zenetet a B csoportnak. Tal�lj�k meg az �rul�t! Tudni akarom, hogy ki adta ki a titkos laborom pontos hely�t! Carrow hallgassa ki Parkinsont. Ha bizonyoss�got nyer, hogy a l�nya t�le tudta meg az inform�ci�kat, akkor �lj�k meg. Ha nem… akkor is. Nincs sz�ks�gem r�. �rul�t nevelt a l�ny�b�l, h�t haljon meg!
- Ahogy k�v�nja, uram!

Odakint a ny�lt v�zen val�ban egy haj� szelte a habokat, de azt csak egy ember tudta, hogy nem utazik benne senki. Az az egy ember pedig a Cassiopeia Black volt.

A l�ny a tengerv�z erej�t h�vta seg�ts�g�l, ami sebesen vitte a haj�t, de Cas m�g partk�zelben kiugrott, �s �szni kezdett. A part menti szikl�kon nagy nehezen felh�zta mag�t, �s remek b�v�helyet tal�lt egy apr� barlangban.

A partr�l hallatsz�d� hangokb�l arra k�vetkeztetett, hogy terve sikerrel j�rt, �s amikor kidugta a fej�t a lyukb�l nem l�tott egyebet, csak a Voldemort vezette csapat haj�j�t �gy sz�z m�terre a v�zben.

- �s m�g � nevezi mag�t Mardek�r ut�dj�nak – suttogta bele a hirtelen t�madt csendbe g�nyosan, majd kik�sz�l�dott a barlangocsk�b�l, �s a szikl�k ment�n �tnak indult.

Mikor teljesen biztons�gban �rezte mag�t, kievick�lt a partra, �s a T�zet �rz� falu s�m�nj�t�l kapott p�lc�val n�h�ny r�n�t �rt a nedves homokba, s ajk�t a k�vetkez� szavak hagyt�k el:

Tengernek szelleme, Poszeidon ereje!
Hull�mid h�t�n vezesd a hal�lba e cs�rh�t,
szippantsa be hatalmas �rv�ny e vil�g ny�gj�t!
V�z legyen s�rja, s haj� kopors�ja,
Test�ket �r�kk�n-�r�kk� tenger-s�ja marja!
Megl�sd h�t Nagy�r,
Hogy az�rt a V�z az �r!

Az utols� szavak is elhaltak, �s a tengeren hatalmas hull�mok emelkedtek, majd indultak �tnak minden ir�nyba. Cas nagyot nyelve b�mult egy t�bb m�ter magas hull�mot, mely egyenesen fel� tartott.
- O-�, azt hiszem nem tetszett neki a versem. Gyakorolnom kell a r�mfarag�st! – jegyezte meg csak �gy mag�nak, majd futni kezdett, min�l messzebb a h�borg� tengert�l.

A hull�m lecsapott, halak tucatj�t hagyva maga ut�n a f�venyen, majd ir�nyt v�ltoztatott, �s megindult a ny�lt tenger fel�. Cas felt�p�szkodott a f�ldr�l, kutyam�d megr�zta fekete haj�t, �s vigyorogva hajolt le egy hal�rt.
- Vacsi! – ki�ltott fel boldogan. – Ne n�zz �gy r�m – mondta a k�ts�gbeesetten t�tog� halnak –, akkor is megenn�lek, ha te lenn�l az a bizonyos mesebeli aranyhal.
Kez�ben a hallal megindult, de k�t l�p�s ut�n visszafordult, �s a vadul tombol� tengerbe haj�totta a halat, �s var�zslat seg�ts�g�vel a m�g �l� �llatok is visszajutottak otthonukba.

Cas az erd� fel� vette �tj�t, k�zben lehajolt egy d�gl�tt hal�rt.
- K�sz�n�m, hogy kipurcant�l! Megmentetted az �letemet! �n pedig kezdek becsavarodni, hogy k�sz�netet mondok egy d�gl�tt heringnek.

A t�lpartr�l gyorsan k�zeled� viharfelh� hatalmas vill�mokat �s a d�rg�s �les zaj�t hozta mag�val. Cassiopeia hamarosan elt�nt az erd� f�i k�z�tt, de � is hallotta a mennyd�rg�s robaj�val egybe olvad� d�h�s ord�t�st, amit a viharos sz�l messze-messze f�jt…

*

F�jt a fejem… Nagyon f�jt, amikor kinyitottam a szemem.

Nem eml�keztem arra, hogyan ker�ltem a Balck-h�zba, de abban biztos voltam, hogy valaki elk�b�tott.

Kim�sztam az �gyb�l, �s beleb�jtam a sz�pen �sszehajtogatott k�nt�sbe, amit az �gyam mell� k�sz�tettek.

Lass� l�ptekkel mentem v�gig a kihalt folyos�n, csak p�r portr� n�zett ut�nam. Mivel odalent a nappaliban nem tal�ltam senkit, s�t az eg�sz h�z teljesen kihaltnak t�nt, lementem a pincekonyh�ba.

Ahogy bel�ptem r�gt�n megl�ttam a t�zhelyn�l tev�kenyked� Remust. H�ttal �llt, nekem, ez�rt leveg�t vettem, hogy k�sz�njek, de megel�z�tt. – �r�l�k, hogy fel�bredt�l.
- Honnan tudtad?
Remus megfordult, �s �sszevont szem�ld�kkel k�rdezte: - Szerinted fent hagyn�lak egyed�l ilyen lelki�llapotban riaszt�b�b�jok n�lk�l?
- Minek az? J�l vagyok – s�t�ttem le a szemem, �s le�ltem a hatalmas asztalhoz. Remus h�mm�g�tt, �s visszafordult a f�znival�hoz.

- Ki k�b�tott el? Mi�rt vagyok itt?
Remus leemelt egy l�bast meg egy v�zforral�t a t�helyr�l, �s csatlakozott hozz�m.
- Nem eml�kszel semmire?
De. Eml�keztem… Voldemort levele �s a tudat, hogy csak egy SK! vagyok m�g mindig d�b�r�gtek az agyamban, valamint �lomszer� k�pek ugrottak be a tombol�sr�l, de abb�l nem tudtam volna megmondani, hogy mennyi igaz.
- Kaptam egy levelet…
- Voldemortt�l.
- T�le. Le�rja benne, hogy egy… - elcsuklott a hangom. Lehajtottam a fejem, �s pr�b�ltam nem s�rni, de…
- N�zd, ne hidd, hogy ett�l m�g kevesebb vagy! Mi mindannyian szeret�nk, �s melletted vagyunk, ok�?
- Nem akarok soha t�bb� var�zsolni… �gy nem – suttogtam az asztallapnak.
Remus el�red�lt a sz�ken, �s megszor�totta a kezem.
- Deborah, Ett�l m�r nem v�ltozik semmi. Tudom, hogy neh�z, hiszen l�ttam, ahogy kiborult�l, de fogd fel �gy, hogy… aj�nd�k.
- Id� kell… Meg kell em�sztenem.
- Ez term�szetes. Csak egy gond van: a h�bor�. Sz�ks�g�nk van r�d, Deborah. Senki sem k�nyszer�t, de kellesz nek�nk. Nem Voldemort teremtm�nye vagy, s�t azzal, hogy vagy nek�nk, Voldemort a saj�t verm�be esett.
- De hogyan �ljek egy�tt ezzel…?
- Nekem azzal a t�nnyel kell egy�tt �lnem, hogy v�rfarkas vagyok. V�rfarkas vagyok, �s ezen nem tudok v�ltoztatni. Nekem ezeket a lapokat osztott�k. Elhiheted, nem �nsz�ntamb�l haraptattam meg magam, csak t�l vakmer� voltam gyerekk�nt.
- Sajn�lom… olyan �nz� vagyok.
- Nem vagy �nz� – paskolta meg a k�zfejem -, csak egy el�g nagy trauma �rt. Senki sem hib�ztat. Na, de egy�l!
El�m tolt egy t�ny�r t�szt�t mil�n�i sz�sszal, m