Szombaton k�s� d�lut�n hoppan�ltunk Roxmortsba Remusszal �s Valey-val. A kis utc�kat t�rdig �r� h� lepte be, a h�zak k�m�nyei f�st�t p�f�gtek, �s mindenhol a kar�csonyi k�sz�l�d�st lehetett l�tni.

- T�nyleg, ti kivel mentek a b�lba? – t�rte meg a csendet Valey, mik�zben Remus utat olvasztott a h�ban.
- Milyen b�l? – k�rdeztem.
- A kar�csonyi b�l. Dumbledore kital�lta, hogy id�n a tan�rok �s a kast�lyban tart�zkod� feln�ttek is p�rban j�jjenek el.
- Szerintem nem k�rd�ses, hogy �n kivel megyek – kapcsol�dott be a besz�lget�sbe Remus. – Meg van egy tippem, hogy te kivel m�sz – kacsintott r�m, �n pedig nyelvet �lt�ttem r�.
- �s te kivel m�sz, Val?
- Hmm, m�g nem tudom, de nincs sok kedvem menni. Majd k�rek egy m�szakot a gyeng�lked�n vagy az �j Mung�ban.
- Ne csin�ld ezt, Valey! – fordult h�tra Remus. – V�gre egy�tt kar�csonyozhatunk. Nehogy m�r pont te ne legy�l ott!
- J�l van, m�g meg�lmodom.

- Nos, h�lgyeim, csak ut�natok – intett Remus, amikor a parkon �tv�gva a bej�rati csarnok neh�z ajtaj�hoz �rt�nk.

Valey ment el�re, de �n megtorpantam.
- Baj van? – karolt bel�m Remus.
Kif�jtam magam, �s mosolyt er�ltettem az arcomra: - Menj�nk.

Mikor v�gre bent voltunk nagy meglepet�s�nkre Dumbledore j�tt el�nk.
- Valeria, Deborah, Remus – biccentett az �reg – �r�l�k, hogy �jra itt vagytok. Valeria, Poppy m�r v�r a gyeng�lked�n. K�t els�s alatt beszakadt a t�… Remus, fiam, j� sz�nben vagy – veregette v�llon Remust, azt�n fel�m ny�jtotta a kez�t: - Deborah, k�sz�n�m, hogy visszaj�tt�l.
B�lintottam, mert nem j�tt ki hang a torkomon.
- Besz�lhetn�nk n�gyszemk�zt?
- Persze – v�laszoltam, �s b�cs�t intettem a k�t bar�tomnak, akik mentek a maguk dolg�ra.

Dumbledore az irod�ja fel� vette az ir�nyt, majd a k�sz�rnyn�l kimondta a jelsz�t (Dumbi Lime).

- Foglalj helyet – mutatott egy sz�kre, amikor m�r fent voltunk a bar�ts�gos helyis�gben. – Te�t, k�v�t, �dess�get?
- Nem k�rek, k�sz�n�m – mondtam mosolyogva.
- Gondolom, tudod, hogy mi�rt vagyunk itt.
- Van egy tippem…
- Sz�val, hogy �rzed magad? – k�rdezte, �s f�rk�sz� pillant�st vetett r�m.
- Jobban vagyok, de nem tudom, hogy mit tegyek. Az egyik felem �gy �rzi, ezzel a tudattal nem fog menni a var�zsl�s, viszont a m�sik felem pedig k�zdeni akar. Legsz�vesebben megfutamodn�k, �s maradn�k egyszerre – mondtam �szint�n, �s meglep�en tapasztaltam, hogy m�ris mennyivel jobban vagyok.
- H�t igen, furcsa egy helyzet. Soha nem volt r� p�lda a t�rt�nelemben, hogy valakinek siker�lt volna var�zser�t var�zsolnia. Viszont ez a dolog felvet egy m�sik k�rd�st. Vajon hol lehet a Voldemort �ltal alkotott T�k�letes M�gus?

A k�rd�st hallva m�r meg se lep�dtem, hiszen Dumbledore el�tt nincsenek titkok.
- Nem tudom, uram, de rem�lem, hogy m�gse olyan t�k�letes, mint amilyennek az a rohad�k �ll�tja.
- Igen, rem�lj�k... Am�g l�badozt�l, addig �sszeh�vtam a Rendet.
- Akkor m�r mindenki tudja, hogy mi vagyok – cs�v�ltam a fejem lemond�an.
- Nem, csak a legbizalmasabb embereim, akiket ez egy�ltal�n nem �rdekel. �s ne agg�dj, a di�kok se tudj�k. Annyit mondtunk nekik, hogy Londonban van dolgod.
- K�sz�n�m, professzor.
- Nos, egyel�re ennyi. Miss Daves �dv�zlet�t k�ldi.
- Igen, hallottam, hogy j�l van.
- Rendben. Most pedig menj, pihenj, �s vedd r� a lovagodat, hogy j�jj�n el a j�v� heti b�lra – kacsintott f�lhold alak� szem�vege m�g�l.
- Sirius m�r itt van? – pattantam fel hirtelen.
- Nem itt, hanem ott – mutatott az ablakb�l a parkba, ahol egy nagy fekete kutya ugr�ndozott egy rak�s gyerek k�r�l.
- ���…
- Sirius anim�gus, nem tudtad?
- Nem igaz�n… de nem l�nyeg. K�sz�n�m, Dumbledore professzor.
- Tov�bb sz�p napot!

Extra sebess�ggel robogtam v�gig a hideg folyos�kon egyenesen az udvarra, ahol Sirius – m�r emberi alakban – h�goly�csat�zott Harry�kkel.

A hatalmas h�ban bukd�csolva futottam fel�j�k. Sirius nem l�tott, mert h�ttal �llt nekem, �n pedig sz� szerint let�madtam…
Filmbeill� csataki�lt�ssal vetettem magam a nyak�ba, de a v�ratlan t�mad�st�l elvesztette az egyens�ly�t, �s �gy d�lt�nk a h�ba, mint k�t nagy zs�k krumpli.

Sirius k�romkodva r�zott le mag�r�l, �s d�h�sen �lt fel, havat k�pk�dve…
- Basszameg a j�… Foncsi?! – ki�ltott fel, �s most � vetette r�m mag�t.

K�r�l�tt�nk a f�leg heted�ves Griffend�lesek f�ty�lve tapsoltak.
- Cs�kot! Cs�kot! Cs�kot! – biztattak minket, de v�g�l be kellett �rni�k egy apr� sz�jra puszival.

Kipirultan �lltunk fel, �s Sirius egy pillanat alatt lebomb�zta h�goly�val a di�ksereget, azt�n megragadta a kezem, �s rohanni kezdt�nk a kast�ly fel�… nyomunkban a h�goly�kat dob�l� band�val.

Meg se �lltunk a lakoszt�ly�ig.
V�r�s fejjel, zih�lva l�pt�nk be a meleg szob�ba, ahol Sirius r�gt�n �tkarolta a derekam.
- Sirius, �n… sz�val, ami t�rt�nt az…
- Pofa be! Hi�nyozt�l, Foncsi – kapott fel vigyorogva.

*

K�s� �jszaka volt, amikor fel�bredtem. Kiny�jtottam a kezem, hogy k�zelebb h�zzam magamhoz Siriust, de csak a hideg paplant tal�ltam a hely�n. Ny�jt�zva fel�ltem, �s l�ttam, hogy odakintr�l f�ny sziv�rog be az ajt� alatt. Nagy nehezen felt�p�szkodtam, �s beleb�jtam egy f�ld�n hever� s�t�t ingbe, majd halkan kil�ptem az ajt�n.

Sirius ott �llt a nappaliban a kandall�p�rk�nyhoz d�lve, kez�ben f�lig �res whiskys poh�rral. M�g� osontam, �s h�tulr�l �tkaroltam a derek�t.
- Nem tudsz aludni?
Nagyot s�hajtott, �s lehajtotta a fej�t a feh�r m�rv�nylapra.
- Sose tudok aludni.

Megfogtam a karj�t, �s szel�den magam fel� ford�tottam.
- Sirius, mi a baj?
- Semmi – vont v�llat, azt�n �sszeh�zta mag�n a k�nt�st, �s az ablakhoz s�t�lt. Persze �tk�zben az�rt telet�lt�tte a pohar�t…

Le�ltem a fotelba, �s v�rakoz�an n�ztem fel�, de � �jra h�tat ford�tott nekem. A visszat�kr�z�d� ablak�vegben l�ttam az arc�t, a szem�t… � pedig eg�szen m�shol j�rt. A m�skor vid�m arcon most keser� f�jdalom �s megt�rts�g l�tsz�dott.
Nem sz�ltam egy sz�t se. � viszont ism�t s�hajtott egyet, �s belekortyolt az italba.

- Sose tudok nyugodtan aludni az�ta, hogy becsuktak Azkabanba. Folyton k�s�rtenek az arcok… a r�m�lmok… az orromban �rzem a dementorok b�z�t. Valah�nyszor lecsukom a szemem, hallom az �r�ltek hangj�t, akik k�njukban v�resre kapart�k magukat, �s �rzem a sebek f�jdalm�t. Minden egyes nap szenved�se ott z�g az agyamban, ah�nyszor cs�nd lesz k�r�l�ttem.
Sz�tlanul hallgattam. Sosem gondoltam bele, hogy val�j�ban mennyire megt�rte �t a hossz� rabs�g.
- Hi�ba volt a rehabilit�ci�, a vigaszd�j, ez az eg�sz, amit l�tsz, csak egy kurva maszk! – fordult meg hirtelen, �s a kandall�ba v�gta a poharat. – Csak a whisky seg�t, csak az hoz �des �lmokat. Seg�t felejteni…

Fel�lltam, �s lassan hozz� s�t�ltam.
- Hidd el, nem kell mindent elfelejtened. Hiszen minden hozz�d tartozik… Ezt kaptad az �lett�l, fogadd el. Nem seg�t, ha ki akarod t�r�lni a m�ltat… �n tudom… Nem k�nny�, de…
- H�t nem �rted? Ez nem egyszer�en csak m�lt. Ez egy kibaszott lid�rcnyom�s! – csattant fel, �s felkapta a whiskys �veget az asztalr�l.
- Igen az! Gyer�nk, add ki magadb�l!
- Ut�lom, gy�l�l�m, r�hellem az eg�sz rohadt vil�got! A mocsad�k dementorokat, �s a korrupt korm�nyt! – �v�lt�tte.
- Gyer�nk, hadd halljam tov�bb! – l�ktem meg.
- Gy�l�l�m Peter Pettigrewt, azt a kis p�cs, semmirekell� patk�nyt, aki miatt minden �jjel �jra�lem azt a tizenk�t nyomor�s�gos �vet a b�rt�nben! Ha a kezeim k�z� ker�l, akkor egyenk�nt t�r�m le a h�jas ujjait, felnyomom mindet az orr�ba, �s addig szor�tom a nyak�t, am�g a lila nem lesz, azt�n a saj�t v�r�be fujtom bele!
- Ezaz, csak nyugodtan ord�ts, a szoba hangszigetelve van!
- Ezt a vil�got pedig �gy, ahogy van le – a falnak csap�dott az �veg – k�ne – egy v�za – adav�zni – �s egy k�v�sb�gre – Voldemortostul, Miniszt�ruomostul! H�, basszameg, ez j�l esett! – fordult fel�m vigyorogva, �s kiss� imbolyg� l�ptekkel indult meg a kanap�hoz.

- Na, hogy vagy? – huppantam le mell�.
- Azt hiszem, most, hogy el�adtad az egyszem�lyes �rd�g�z�t, egy kicsit megk�nnyebb�ltebbnek �rzem magam. Csak kezd f�jni a fejem.
- Mit sz�ln�l, ha aludn�nk? – vetettem fel.
- Nekem sokkal jobb �tletem van! – mondta vigyorogva, �s hirtelen r�m ugrott… sz� szerint letepert a kanap�ra, de t�l sokat ivott ahhoz, hogy egyenesben maradjon, �s leesett a f�ldre.
Felnevettem, �s k�r�rvend� vigyorral az arcomon indultam el a h�l� fel�.
- R�szeg diszn� – fordultam m�g vissza, azt�n becsaptam az ajt�t, �s bezuhantam az �gyba.
- Maximum kutya! – kiab�lta kintr�l, �s n�h�ny perc m�lva n�gyk�zl�b m�szva fek�dt be mell�m.
- J� �jt, �s ne moleszt�lj! – h�ztam a fejemre a takar�t, de f�l�sleges volt a figyelmeztet�s, mert m�r nem hallatsz�dott m�s, csak Sirius hangos szuszog�sa.

*

P�nteken m�r d�lben befejez�d�tt a tan�t�s, �s a di�kok aurori fel�gyelettel lemehettek Roxmortsba.

Mivel �n m�r d�lel�tt v�geztem a tan�t�ssal a nappalimban �cs�r�gtem, �s bambultam egy k�nyv f�l�tt. Vagyis minden m�son gondolkodtam, csak a k�nyvre nem tudtam figyelni. Olyan sok minden kavargott az agyamban; Siriust�l kezdve a l�nyomig, r�ad�sul furcsa rossz �rz�sem volt, �s ezen nem jav�tott az se, hogy m�snap r�szt veszek �letem els� Roxfortos b�lj�n.

Mereng�semb�l kopog�s zavart fel, �n pedig felpattantam ajt�t nyitni.

- Jaj, de j�, hogy itt vagy! – l�pett be Valey. – Mondd, hogy r��rsz egy kicsit!
- Mit szeretn�l, Val?
- Sturgis Podmore elh�vott b�lba, �s nincs semmi rongyom, amit felvehetn�k. Elugran�l velem az Abszol �tra? L�gszil�gszil�gszi…
- J�l van, de csak az�rt, mert ilyen sz�pen k�rted – egyeztem bele a v�s�rl�sba.
- Im�dlak! – csimpaszkodott Valey a nyakamba.
- �n is szeretlek, de ne fojts meg…
- Oh, bocsi.
Legyintettem.

- Mivel megy�nk? – k�rdeztem mik�zben leakasztottam vastag fekete kab�tomat a fogasr�l.
- Hopp-porral a Foltozott �stbe, onnan pedig gyalog. De fel�lem les�t�lhatunk Roxmortsba, �s hoppan�lhatunk…
- J� lesz nekem a kandall�n kereszt�l.
- Akkor induljunk! – l�pett mell�m bar�tn�m vigyorogva.
- Csak ut�nad!

A Foltozott �st tele volt. Valey-val alig b�rtuk kiverekedni magunkat a k�falig, ami az Abszol �tra vezetett. Am�g Valey a p�lc�j�t kereste hirtelen egy r�gi eml�k ugrott be: itt tal�lkoztam el�sz�r Siriusszal.

…Gyorsan �tv�gtam a Foltozott �st�n �s meg�lltam a t�glafal el�tt, hogy el�kotorjam a p�lc�mat a h�tizs�komb�l. F�lre�lltam az �tb�l, mert sehol se tal�ltam, r�ad�sul k�t cs�v� j�tt fel�m. Abbahagytam a p�lc�m ut�n val� kotor�sz�st, mert a magasabb hat�rozottan r�koppintott a t�gl�kra, �gy kinyitotta az ajt�t. Am�g �trendez�dtek a t�gl�k egy kicsit h�tr�bb l�pett… �s j�l megtaposta a cip�met. Bocs�natot k�rni luxus, gondoltam magamba �s megk�sz�r�ltem a torkom. Mindketten h�trafordultak, azt�n a magasabb, aki r�m l�pett felvonta a szem�ld�k�t.
- Mi van? – k�rdezte.
- Letapostad a vadi �j DC cip�m, az van – mondtam megvet�en, azt�n f�lpattantam a deszk�mra, f�lrel�ktem a gyereket, �s elz�ztam a bank fel�, ami persze m�g nem nyitott ki…

- Hah�! – lengette meg Valey a kez�t a szemem el�tt. – Itt vagy, dr�g�m?
- Jaj, bocsi, csak… - de a mondatot nem fejeztem be, mert a fal kit�rult, �s hatalmas sz�lroham csapott az arcunkba. Panaszos s�v�t�s�t�l kir�zott a hideg, �s �tj�rt a f�lelem.

- Menj�nk, ok�? – ragadtam karon Valeyt, �s h�zni kezdtem magam ut�n a havas utc�n.
- Te is �rzeted? – k�rdezte �mulva. – Ez a V�lt…
- Ne mondd ki! – ripakodtam r�, azt�n kicsit higgadtabban k�rtem bocs�natot: - Ne haragudj, de ink�bb ne besz�lj�nk r�la. Balszerencs�t okoz… - mondtam nagyot nyelve, Valey pedig riadtan b�lintott.

- Figyelj, �n beugrom a patik�ba. P�r perc az eg�sz, addig menj be a tal�rszab�szatba, j�? – t�rte meg a csendet egy kis id� m�lva.
- Ok� – vontam v�llat, �s bel�ptem Madam Malkin boltj�ba. Furcsa volt, mert a kis �zlet szinte semmit se v�ltozott h�sz �v alatt, csak a k�n�lat lett m�s…

- J� napot! – �dv�z�lt egy id�s h�lgy, Madam Malkin. – Miben seg�thetek, kedvesem?
- Khm, k�sz�n�m, csak n�zel�d�k, �s v�rom a bar�tn�met, aki… �h, m�r itt is van!
- Valeria! H�t t�nyleg te vagy? – csapta �ssze a tenyer�t boldogan az �reg h�lgy, amikor megl�tta Valeyt.
- �dv�zl�m, Elda n�ni! – �lelte meg Valey Madam Malkint.
- Khm – k�sz�r�ltem meg a torkomat, mert ebb�l az eg�szb�l m�r nem �rtettem semmit.
- Elda n�ni any�m nagyn�nje volt – magyar�zta Valey, a n� pedig b�logatott.
- Nos, kedveseim, miben seg�thetek?
- Egy b�li ruh�t szeretn�k, valami…
- �h, van egy gy�ny�r� ruh�m, amit, ha felveszel biztosan elsz�llnak a fiatalok – kacsintott a Madam, �s p�lc�ja int�s�re egy �lomsz�p (�s mer�sz szab�s�) t�rkiz selyemruha lebegett a szem�nk el�tt.
- Jaj, n�ni, enn�l az�rt visszafogottabbat szeretn�k, ha lehet, akkor fekete legyen.
- Ccc…
- Most mit ciccegsz? - vonta fel a szem�ld�k�t Val.
- Feket�t? Nem temet�sre m�sz. Legal�bb a b�lra vegy�l fel sz�neset.
- Nem. K�l�nben is csak az�rt megyek el, mert elh�vtak. Nem akarok semmit Podmore-t�l, f�leg, hogy fiatalabb n�lam, �s… az okokat �gyis tudod.
- Ahogy �rzed – t�rtam sz�t a k�t karom, �s a Madam ut�n mentem. Egy perc m�lva Valey is k�vetett, de m�r nem volt olyan vid�m, se lelkes, mint a v�s�rl�s elej�n.

*

A b�l napj�n nagy volt a ny�zsg�s a kast�lyban. A di�kok �sszevissza rohang�ltak a folyos�kon; ruh�kkal, sminkes t�sk�kkal, nyakkend�kkel �s egy�b felszerel�sekkel felszerelkezve.

�n szem�ly szerint nem vittem t�lz�sba a k�sz�l�d�st. K�r�lbel�l egy �r�val a b�l kezdete el�tt bevonultam a f�rd�szob�ba, letusoltam, rendbe szedtem az arcomat, �s beleb�jtam a tegnap vett ruh�mba. Illetve nem is ruha volt, hanem egy aranysz�n� f�z�, �s hozz� egy buggyos fekete t�rdnadr�g, na meg fekete k�r�mcip�. A hajamat sz�gegyenesre var�zsoltam, �s aranysz�n� selyemsz�lakkal sz�tt, k�nny� d�sztal�rt �lt�ttem a f�z� �s nadr�g f�l�.

H�romnegyedkor kopogtak az ajt�n. Sirius volt.
Szexi f�lmosollyal az arc�n, az ajt�keretnek d�lve v�rakozott. Fekete �lt�nyt �s inget viselt, v�r�s-arany cs�koz�s� nyakkend�je laz�n k�tve l�gott nyak�ban.

- Mehet�nk, szivi?
- Szivi? Te m�r ber�gt�l? – k�rdeztem szemforgatva, de az�rt bel�karoltam, �s elindultunk egy�tt a nagyterem ir�ny�ba.

M�r majdnem ott voltunk, amikor Sirius megtorpant, �s mag�hoz h�zott.
- Figyelj, gondolkodtam ezen a h�zass�g dolgon, �s mi lenne, ha �j�vkor megejten�nk a dolgot? – k�rdezte minden sz�vegel�s n�lk�l.
- ��� – nem b�rtam semmit se kiny�gni, �gy megd�bbentem. J� persze, majdnem meg�r�ltem olyan boldog voltam, de az�rt el�g hirtelen bejelent�s volt…
- Ha korainak tartod, akkor v�rhatunk, v�g�l is, ha jobban belegondolok el�g �r�lten hangzik, de szeretn�m, ha tudn�d, hogy �n komolyan gondoltam a l�nyk�r�st, �s…
- �n benne vagyok – szak�tottam f�lbe, �s �tkaroltam a nyak�t.
- Komolyan? Huh, ez t�k j�… �s… �s… hogy szeretn�d? M�rmint az eg�sz szertart�st? �n nem akarok nagy h�h�t, maximum, ha v�ge van a h�bor�nak, akkor tarthatunk egy hatalmas banz�jt, de jelen helyzetben…
- Legyen itt a Roxfortban.