- Na de mi olyan vicces?
- Bella is ugyanezt mondta amikor ismerkedtünk - mondja elkomorodó szemekkel.
- Hé! Nem azért kérdeztem, hogy rossz kedved legyen, vagy szarul érezd magad - állok meg, és az állánál fogva kényszerítem, hogy rám nézzen.
- Nem könnyű.
- Én tudom, milyen - suttogom magam elé, és Blaise jut eszembe. Minden magyarázat nélkül hagytam el. Csupán szakítottam. Nem magyaráztam el neki. Bunkó és hideg voltam, hogy ne akarjon velem jönni.
- Nem tudok olvasni a gondolataidban - szakít ki Edward az elmélkedésemből.
- Ne is próbálkozz - nevetek rá.
- Hogy érted? - fürkész topáz színű szemeivel. Úgy néz rám, mint aki a lelkem legmélyét akarja látni. Eléggé...khm zavarba ejtő.
- Nem árulom el - kacsintok rá, miközben megállunk az olasz tanterem előtt.
- Ki tudom szedni belőled.
- Most meg kellett volna ijednem? - húzom fel kérdőn a szemöldököm. - Viszlát óra után az öltözőnél - mosolygok, majd egy intéssel belibbenek a terembe.
A tanárnő kedvesen fogad, majd olaszul megkér, hogy foglaljak helyet. Imádok nyelveket tanulni, legyen az olasz, francia, spanyol vagy bármi más. Ezt anyámtól örököltem, mármint, a nyelv szeretetét. Kiskorom óta tanít nekem nyelveket. Amit megtanított az anyanyelvünkön, azt megtanította németül is. Később pedig hozzá vettük az olaszt is. Most itt, Forksban fogok nekilátni spanyolt és franciát tanulni.
Az óra gyorsan telik, az a feladat, hogy mindenki mondjon pár mondatot magáról. Erről eszembe jut, hogy szerencsére nem kellett bemutatkoznom. Annak ellenére, hogy anyunak azt mondtam, hogy minden rendben, és Cullenék is rendesek, nem érzem jól magam. Még. Amikor kicsengetnek automatikusan pakolok a válltáskámba, megyek ki a teremből, majd az udvarra. Szerencsére nem esik, bár ahogy elnézem, ez nem sokáig lesz így. Már gyülekeznek a felhők. Egy pillanatra megállok és rágyújtok egy cigire.
- Ne haragudj - fordulok egy mellettem elhaladó, rendesnek tűnő, helyes sráchoz.
- Tessék - áll meg.
- Meg tudnád mondani merre kell mennem a tornaterem öltözőihez?
- Persze -feleli miközben a cigim figyeli. - De előbb mutatok egy helyet, ahol cigizhetsz. Mert a tanárok nem nézik jó szemmel. Tilos - fűzi hozzá magyarázatképp.
- Ó - mondom meglepődve. - San Franciscóban nem volt az. Köszi a segítséget - villantok fel egy halvány mosolyt. - Demie vagyok - nyújtom a jobb kezem kézfogásra.
- Igen, tudom. Az új lány - vigyorog. - James vagyok, de hívhatsz Jamie-nek is. A csajok úgy szoktak.
- Oké, Jamie.
- Szerencséd van, mert cigizni is a tesiterem mellett szoktunk. Illetve mögötte.
- Te is?
- Persze. Az osztályunk másról sem híres, mint, hogy szeret zülleni. A többségünket szeretik Forks fekete bárányainak hívni.
- Ismerős helyzet. - Mire a tesiterem mögé érünk az első cigim simán elszívom, és automatikusan gyújtok a másodikra. Illetve gyújtanék, csakhogy az öngyújtóm nem akar működni. - Van tüzed?
- Nincs, vagyis a barátnőmnél van. Ő majd ad. Gyere, bemutatlak - mondja miközben átkarolja a vállam.
- Emberek, ő itt Demie. Demie, ők itt, akik számítanak. Ő pedig Gaby a barátnőm. Cica, adj neki tüzet, légyszi - enged el engem, majd öleli át a barátnőjét. A csajszinak rövid, fül alá érő lila haja van. De nem az a lila, amitől csak döbbenten meredsz az emberre, hanem ami tényleg szép.
- Szió - mosolyog rám.
- Helló - felelem, miközben meggyújtom a cigim.
- Szia - lép hozzám egy szimpatikus, barna hajú és szemű lány. A haja a vállát söpri, aminek a frufru részét lazán, két csattal félretűzte. Kedves arca van, rendesnek tűnik. Ám feltűnik, hogy egyik csajszi sem cigizik.
- Lora vagyok - mutatkozik be, és ad két puszit.
- Demie - felelem. - Örülök, hogy megismerhetlek titeket. Te nem cigizel?
- Nem, Gaby néha szokott. Csak kijárunk a társasággal.
- Értem. - Amíg elszívjuk a ciginket könnyed beszédbe elegyedünk. Minden jó, csak egyszerűen ezt az időjárást nem bírom megszokni. Az még hagyján, hogy hideg van, mert nem vagyok fázós. De, hogy a hatalmas, hullámos barna hajam egyfolytában az arcomba fújja a szél, az már dühítő. Na jó, ez most olyan plazacicás volt. Pedig eskü, hogy nem vagyok az!
- Bekísérünk, úgyis ott lesz óránk nekünk is - ajánlják fel újdonsült barátaim.
- Köszi, csak igazból még meg kell találnom Edwardot is. Úgy beszéltük meg, hogy szünet elején találkozunk az öltözőknél... Csak hát ugye kijöttem cigizni... Nem fog örülni nekem. Még csak egy napja vagyok náluk.
- Edward? Cullen? - kérdi Gaby. - Az a helyes srác?
- Az. Én vagyok az új nevelt gyerek Cullenéknél - teszem hozzá elkomorodva.
- Bocsi, ha olyanba tenyereltem, amihez nincs közöm.
- Nem gond. Megyek öltözni - mondom majd előresietek mikor meglátom az öltözőket jelölő táblákat.
- Demie - szól utánam Edward, mikor belépnék az öltözőbe.
- Óra után, jó? - nézek rá könyörgő szemekkel. Nem tudom mit láthat bennük, de kíváncsian, együtt érzően pillant rám. Na, ez kell még nekem. Együttérzés. Attól törik általában el a mécses. Nem tudom igazából, most min buktam ki. Talán a család és a "nevelőszülők" felemlegetése tette. De itt, a saját lökött barátaim nélkül, Blaise, a volt pasim nélkül nagyon magányosnak érzem magam. Hiába vannak itt a Cullenek, hiába fogadnak be... Mégsem ugyanaz. Ezt még meg kell szoknom. Ezeken gondolkodom miközben átöltözöm tornacuccba. Ami nem más, mint egy fekete - tényleg nagyon rövid - nadrág és egy fekete top. Mindezekhez kiegészítésként egy Converse tornacipő. A csengőt hallva némileg összeszedem magam, majd kisétálok az öltöző egy eldugott sarkából. Gondolom nem kell említenem mennyire ellenségesen néznek rám a csajok. De... Nem érdekel. Teszek rá magasról, hogy ki mit szól. Ahhoz se lenne közük, ha bikinibe mászkálnék előttük tesiórán.
A terembe menet szerencsére nem futok össze senkivel. Se Edwarddal, se a többi Cullennel/Hale-lel. Sőt még az új haverjaim sem keverednek az utamba. És én most ennek nagyon is örülök. A teremben viszont... A méhkas enyhe kifejezés arra, ami ott van.
Az ajtóval szemközti gerendánál látok szabad helyet a fal mellett. Egyenesen előre tekintve indulok el célom felé. Azt viszont kapásból felmérem, hogy a teremben többnyire srácok vannak csak. Akkor viszont már muszáj oldalra is néznem, mikor jobb oldal felől valaki füttyent. Lekezelő pillantás vetek csak rá, majd folytatom az utam. Nem hiszem el, hogy ilyen rohadt hosszú ez a terem. Még nem említettem volna? Hosszába kell átsétálnom rajta.
- Hé bébi! Nem kell egy idegenvezető a suliban? - lép hozzám egy magas srác. Nem rossz pasi, sőt. De, hidegen hagy.
- Köszi, kedves vagy. De...
- Na, gyere akkor bemutatlak pár haveromnak - szakít félbe. Ó, itt kezd zuhanni a népszerűségi indexe, ugyanis, nagyon nem csípem, ha a szavamba vágnak.
- Mondom, de! - Ehhez persze elbűvölő mosolyt mellékelek. Azonban a szemeim nem mosolyognak. - Nagylány vagyok, és boldogulok egyedül is - hagyom magára ezzel a mondattal. A srác baráti társaságának környékéről harsány nevetést hallok. Ekkor haladok el egy kisebb edzőterem mellett, ami a nagy tornateremből nyílik. Bent meglátom Emettet, Jaspert és Edwardot. Gondolok egyet, majd inkább feléjük indulok. Ne már, hogy egyedül kelljen ácsorognom egész órán. Ám mielőtt elérném őket, egy csapat srác tódul elém. Köztük az előbbi magas pasival.
- Helló - kezdi egy átlagos magasságú, irtózat vékony, csúnya srác. - Mizújs?
- Először is, köszi, hogy kérded, megvagyok, csak mennék tovább - próbálom kikerülni őket.
- Na, ne hagyj minket itt, szépségem!
- Másodszor, - folytatom, mintha nem szakítottak volna félbe - nem vagyok a szépséged. - Egy lekezelő pillantás, és egy gúnyos félmosoly után, folytatom at utam Edwardék felé. Ám alig lépek kettőt, valaki már letaperolta a hátsóm. Naná, hogy a ronda srác.
- Ha még egyszer hozzám nyúlsz - fordulok meg irtó dühösen.
- Mi lesz? - kérdi, és csak azért is módon, félig-meddig letaperol. Én pedig dühömben, reflexből emelem a kezem, hogy megüssem, ám valaki elkapja a csuklóm.
- Tűnjetek el - hangzik fel a hátam mögött Emett mély hangja.
- Ugyan, Cullen. Csak hülyéskedtünk, igaz szívecske? - vigyorog rám tenyérbe mászóan.
- Ó, ha elengednék a kezem, akkor szórakoznánk igazán jól - sziszegem, és most már tényleg forr az agyvizem.
- Tűnjetek el, tényleg - szól közbe Edward is, most már zaklatottan.
- Oké-oké - mondják, majd kisétálnak a tornaterembe.
- Hogy az a jó... - szitkozódom, amint Emett elengedte a kezem.
- Nyugi, csajszi. Higgadj le. Örülj neki, hogy dögösnek tartanak.
- Kac-kac. Vettem a poént, csak valahogy nem értékelem.
- Ha nem ilyen falatnyi ruhákban mászkálnál, lehet nem lett volna ez - jelenti ki Edward diplomatikusan semleges hangon.
- Jó, legközelebb majd zsákot húzok magamra - mondom cinikusan. - Jasper, esetleg tőled valami hozzáfűznivaló?
- Nem tudom, mit mondhatnék, amivel nem idegesítelek fel.
Anyám... Ilyen diplomatikusan sem vágták még a képembe, hogy hisztérikában nyomom... Mindegy, inkább tereljük a témát amíg megnyugszom.
- Nem kéne bemenni tesizni?
- Amíg itt vagyunk, az edzőnek totálisan mindegy, hogy mit csinálunk.
- Értem - mondom elgondolkodva, majd a sarokban kiszúrok egy bokszzsákot.
- Lehet? - nézek felcsillanó szemekkel Emettre.
- Persze, itt lehet bármit, amíg túlzásba nem viszed az erőddel.
- Ó- mosolygok, és már tűzök is felvenni a bokszkesztyűket. San Franciscóban sokáig jártam bokszedzésekre, hogy meg tudjam védeni magam. Egy olyan városban, mint Frisco, ez el is kél.
- Elmondod, miért nem jöttél szünet elején? - lép mellém Edward, amíg én serényen ütöm az Emett által kitámasztott zsákot.
- Várj egy percet - lép le Emett Jasperrel beszélgetni.
- Hát, kimentem az udvarra cigizni, és találkoztam egy sráccal, aki megmutatta, hol szoktak cigizni.
- Értem - mondja kifürkészhetetlen arccal. - Nem is tudtam, hogy cigizel - ereszt meg egy halvány mosolyt, csak, hogy ne álldogáljunk kínos csendben.
- Sok mindent nem tudsz még - bököm játékosan oldalba.
- Ó, milyen titokzatos - mosolyog rám féloldalasan. - Miért volt rossz kedved óra előtt?
- Hiányzik az anyám, az apám, és a ... - hallgatok el hirtelen.
- Ki, Demie? - hajol automatikusan közelebb. - A barátod?
- Nem, nem ő. De ne faggass kérlek - nézek újfent könyörögve rá.
- Rendben, talán majd egyszer megbízol bennem annyira, hogy elmondd.
- Ez nem bizalom kérdése, Edward. Csupán fáj róla beszélni - mondom, miközben leveszem a kesztyűket,
- Értem. Szerintem, jobb ha indulunk öltözni, ha még rá akarsz gyújtani - villant fel egy cinkos vigyort.

***

A nap további része unalmasan telt, semmi érdekes nem történt, azon kívül, hogy továbbra is megbámultak.
A kocsimhoz menet észrevettem, hogy egy papírlapot hagytak a szélvédőmön.
- Holnap lesz egy szülinapi buli. Ha érdekel hívj fel. Jó lenne ha eljönnél! Jamie - állt a papíron, alatta egy telefonszámmal. Miközben beültem a kocsiba, automatikusan tárcsáztam a számot.
- Igen? - hallottam Jamie kellemesen rekedtes hangját.
- Szia, Demie vagyok.
- Ó, megtaláltad a papírt, csajszi? És mit szólsz?
- Remek, ötlet. Na de hétközben? Másnaposan suliba menni? - vigyorogtam, miközben telefonáltam, és kitolattam a parkolóból.
- Ez benne a poén. Senkinek nem fog feltűnni, hogy egy napot hiányzol. Este eljössz a buliba, ott alszol, vagy ha nincs kedved, akkor meg hazamész és másnap pihensz csak.
- Nem is tudom.
- Mi az nyuszi vagy? - hallom a nevetését.
- Én?! Dehogy - tiltakozom hevesen. - Mikor lesz a parti és hol? - kérdezem, bár Carlisle nem tudom mit fog szólni hozzá.
- Holnap majd adok meghívót suliba. Most mennem kell. Szia, baba, légy rossz - majd le is tette.
- Pasik - vágok egy fintort, majd bekapcsolom a kocsim rádióját. Kiválasztok egy CD-t, amin a Linkin Parktól kezdve, a Placebon át, a Muse-ig van minden.

***

- Megjöttem - lépek be az étkezőbe.
- Szia, Demie - ölel meg Alice.
- Ó, jó, hogy itt vagy, lenne egy-két kérdésem.
- Igen, elkísérlek vásárolni, Port Angelesbe fogunk bemenni, és szerintem valaki biztos szívesen elkísér a családból.
- Hű, ez ijesztő ugye tudod? - vigyorgok. - De legalább nem kell feleslegesen beszélnem - kacsintok. - Valami jelentősebb is fog emiatt történni, igaz? - pislogok rá félve.
- Igen. De nem mondom el, ha nem bánod. Ki tudja, hogy befolyásolná a dolgokat. És az amit láttam, megnyugodhatsz, határozottan nem rossz.
- Oké, elhiszem neked.
- Ha ettél, indulhatunk?
- Aha, de csak egy pohár narancslevet iszok, és mehetünk is.
- Rendben, a kocsidnál megvárlak.
- Oké - mondom miközben átmegyek a konyhába.

***

- Biztos jó az a ruha, amit megvettem? Nem leszek benne túl alul öltözött? - aggodalmaskodom, mikor már a kocsiban ülünk, és hazafele autózunk.
- Tökéletes lesz, hidd már el. Meg a többi is, amit vettünk.
- Legyen igazad.
- Az lesz - jegyzi meg egy titokzatos mosollyal.
A képek halványan kezdenek derengeni a szeme előtt, épp annyi időt hagyva nekem, hogy félrehúzódjak a kihalt úton, és fék csikorgatva megálljak. A kép ami a szemem elé tárul elsőként egy zsúfolt reptér, Blaise és a csomagjai. A következő... Egy családi házból sétálok kifelé valakivel az oldalamon, akinek a sziluettjét látom csak, s szemben velem a kocsimnál ott áll Blaise.
- Mit láttál? - kérdezi Alice, meg sem lepődve azon, hogy ugyan olyan látomásom volt, mint amilyenek neki szoktak lenni.
- Bonyodalmat... - suttogom baljósan magam elé.