3. Suddenly I See

- "Suddenly I see..." - �nekelem reggel k�sz�l�d�s k�zbe. Ma r�gebbi zen�ket hallgatok, �s r�zs�s kedvem van. A nap ugyan nem s�t, de nincs viharos sz�l, nincs es�. Minden t�k�letes. Kor�bban �bredtem a kellet�n�l, �gy gondolok egyet �s megmosom a hajam, majd feh�rnem�ben �llok neki k�sz�l�dni. Ek�zben persze a zene nyugodtan sz�lhat, hisz rajtam k�v�l senki sem aludt. Mikor elk�sz�l�k, elindulok Edward szob�ja fel�, ugyanis meg szeretn�m k�rdezni, hogy ma elj�nne-e velem a buliba. Lassan, a falon f�gg� k�peket figyelve s�t�lok v�gig a folyos�n. Csupa �rt�kes, gy�ny�r� festm�ny. Persze, az ilyeneken meg sem lep�d�m, hisz a h�zunkban is van rengeteg ezekhez hasonl�. Vagyis volt. Az ilyesmi csak azon m�lik, hogy az embernek milyen az �zl�se �s mennyi a p�nze. Sosem �rdekelt a p�nz, nem voltam elk�nyeztetett gyerek. M�r kiskorom �ta �gy neveltek, hogy tudom, a p�nz csak akkor boldog�t, ha valakinek �r�met okozunk �ltala. Persze boldog�t, olyan szinten, hogy ha egy csal�dnak nincs p�nze, akkor ott nem felh�tlen a boldogs�g... Gyerekkoromban volt alkalmam ezt megtanulni. Amikor apa m�sf�l �vig nem volt vel�nk... San Francisco egyik legszeg�nyebb negyed�ben �lt�nk anyuval, m�gis boldogok voltunk. Elszomor�t� volt a t�ny, hogy apu nincs vel�nk, de �tlagos h�tk�znapjaink nem teltek el �gy, hogy nem lett volna legal�bb egy dolog, amin nevett�nk.
Edward szob�j�hoz �rve kopogtatok, s k�zben meg�ti a f�lem a szob�b�l kihallatsz� zenesz�. Debussyt hallgat. Szeretem, anyu �s az �n k�z�s kedvencem t�le a Clair De Lune. Sokszor hallgattuk est�nk�nt, mikor a nappaliban voltunk est�nk�nt. Minden este ott besz�lt�k meg az aznapi esem�nyeket, meg egy�tt rajzoltunk, �nekelt�nk, vagy �pp boh�ckodva t�ncoltunk.
- �, hell� - lep�dik meg, mik�zben beenged a szob�j�ba. A szoba szemk�zti oldala csupa �veg. Falt�l falig ablak van. A szoba nyugati fal�t teljesen bebor�tj�k a CD-k sz�zait tart� polcok, �s ott a sarokban tal�lhat� m�g egy - sz�momra - igen komolynak t�n� zenei st�di�berendez�s. A h�z t�bbi r�sz�vel ellent�tben itt nem a feh�r sz�n az uralkod�, ak�rcsak n�lam. Nincs �gya, csak egy hatalmas fekete b�r kanap�, egy vastag aranysz�n� sz�nyeg, a falakat pedig csup�n egy �rnyalattal s�t�tebb, neh�z anyagok bor�tj�k. �szint�n sz�lva, tetszet�s szoba. A zenei st�di� berendez�s pedig felkelti az �rdekl�d�sem.
- Gy�ny�r� szob�d van... - suttogom. Nem tudom, igaz�b�l mi�rt suttogok, de most olyan �rz�sem van, hogy bizalmasabb �gy a l�gk�r, ha ezt teszem. - Illik hozz�d - fordulok hozz� egy apr� mosollyal az arcomon. - Szabad? - intek a kanap� fel�.
- Persze - szed le r�la n�h�ny k�nyvet �s CD-t.
- Szereted a komolyzen�t? - k�rdezem, csak hogy megsz�ntessem a csendet. B�r ez nem a mindenkit fesz�lyez� csend, hanem a b�k�s v�ltozat. Mikor nem kellenek a szavak ahhoz, hogy k�t ember nyugodt lehessen egym�s t�rsas�g�ban.
- Igen. Ez Debussy. Clair De Lune pedig a sz�m c�me. Debussy egy... - kezdi a magyar�zkod�st. Komolyan nem n�zi ki bel�lem, hogy ismerhetem a komolyzen�t?! �resfej� bab�nak gondol...?
- Tudom, ki volt Debussy, a kedvenc zenem�vem t�le pedig, ez. Ak�rcsak az any�mnak - felelem egy szuszra, f�lbeszak�tva �t. � meg meglep�dve n�z r�m. - Nem gondoltad volna?
- Nem az, hogy nem n�zem ki bel�led a m�velts�ged, hanem, az a zene, amit ebben a k�t napban hallgatt�l mer�n elt�r ett�l.
- De ki nem z�rj�k egym�st - mutatok r�. - Ink�bb r�t�rek arra, ami�rt j�ttem. Azt szeretn�m megk�rdezni, hogy elk�s�rn�l-e ma egy buliba, ahova meg vagyok h�vva?
- H�tk�zben? - lep�dik meg.
- Igen, ez benne az extra - felelem, �s elmes�lem azt a kev�ske dolgot, amit m�r tudok a bulir�l.
- H�t nem tudom...
- L�gy sz�ves! Gyere el velem! - n�zek r� kiskutyaszemekkel, �s po�nb�l m�g a szempill�im is rebegtetem hozz�.
- Na, j� - kuncog halkan az "udvarl�somon". - De csak az�rt, hogy ne verj valakit laposra! - �, most m�r ny�ltan kinevet.
- Te kinevetsz? - mondom, mik�zben szerintem a k�pemre van �rva a meglep�d�tts�g. De az�rt j�tszom a felh�borodottat.
- Ugyan, dehogy. Hova gondolsz? – k�rdi, mik�zben kisim�t egy tincset az arcomb�l. - Csak egy kicsit - ereszt meg egy cs�fond�ros f�lmosolyt.
- �, hogy kap...
- Na, na, ne k�romkodj Demie! - l�p be Emett, hatalmas ezer wattos vigyorral.
- Te is kinevetsz? J�l van! Nevessetek csak - mondom a r�h�g�st�l akadoz� nyelvvel. - Itt is hagylak titeket! - Majd kir�lyn�s legyint�ssel - aminek a hiteless�g�n ront a nevet�sem - t�vozom Edward szob�j�b�l.
- Demie, telefonod lesz - ki�lt fel Alice a l�pcs�fordul�b�l.
- Mikor? - hajolok �t a korl�ton, hogy l�ssam a sz�momra oly kedves Cullen-l�nyt.
- K�t perc - feleli.
- K�szi - ki�ltom h�tra, mik�zben elrohanok a szob�m fel�.
Mire megtal�lom azt a nyavaly�s ketyer�t a t�sk�mban, addigra m�r el is kezd rezegni.
- Igen - veszem fel. El�tte kiv�telesen nem n�ztem meg a sz�mot.
- Demie? - Hogy az a nyavaj�s, kiba... Sz�sz�, csak nyugalom. Ez a m�ly, m�gis �rces hang m�g most is elvar�zsol. Pedig az utaz�som el�tt egy h�nappal szak�tottam, csak hogy ne f�jjon annyira... Blaise, Blaise, Blaise...
- Blaise - s�hajtok. - Mi�rt h�vt�l fel?
- Hogy vagy? Tudod, arra gondoltam, hogy megl�togatn�lak Forksban. Mit gondolsz?
- Blaise... �n... Tudod, hi�nyzol, de nem szeretn�m, ha idej�nn�l.
- Van valakid?
- K�t nap alatt �ssze kellett volna szednem valakit?! - nevetek fel ironikusan. - Pont te felt�telezd, hogy k�nnyen adom magam?! H�ny h�napba is telt, am�g �sszej�tt�nk?
- H�rom eg�sz h�napba - hallom a hangj�n, hogy kicsit d�h�s az elutas�t�som miatt. De visszafogja mag�t. Mint mindig, ha r�lam van sz�. - Akkor mi�rt?
- Ha valamit �n lez�rok, Blaise, akkor azt komolyan gondolom.
- De, te magad mondtad, hogy nem sz�vesen teszed, hogy f�j, �s nem mondhatod el az ok�t.
- El�sz�r is att�l, hogy valamit nem sz�vesen teszek, m�g nem fogom feladni, f�lredobni; m�sodszor, igen f�jt �s m�g f�j is. Ha idej�nn�l, csak rosszabb lenne. Harmadszor az ok�t az�rt nem mondhatom el, mert nem �rten�d meg.
- Mindig, hogy nem �rten�m meg! - M�r kezd felmenni benne a pumpa. - Tal�n, ha egyszer lenn�l olyan kegyes �s elmagyar�zn�d.
- Nem tehetem. Megesk�dtem, hogy nem mondom el senkinek. Sajn�lom - s�hajtok f�radtan. Belef�radtam abba, hogy mindig magyar�zkodjak Blaise-nek.
- De biztos nem pasi van a dologban? - k�rdi utolj�ra aggodalmaskodva.
- Nem, egy sz�l pasi sincs a k�rny�kemen, aki potenci�lis vesz�lyt jelentene. B�r nem tudom, ezt most mi�rt �gy mondtam, hisz m�r nem vagyunk egy�tt. - �, �s itt l�tszik, hogy mennyire "szeret" engem a Sors, mert bel�p Edward:
- Demie, indulunk. J�hetn�l ma velem, ha gondolod. �s persze, ha m�g mindig �ll az aj�nlatod, elk�s�rlek a buliba. - Elh�lve meredek r�, � pedig nem �rti reakci�mat. Ekkor arr�bb h�zom a hajam, �s megl�tja a telefont a f�lemn�l. - Bocsi - suttogja, majd kimegy. Nekem meg olyan �rz�sem van, mintha pontosan tudta volna, hogy telefon�lok. Azt is, hogy kivel �s, hogy �pp mir�l van sz�. Aprop� Blaise. Nagy a cs�nd a vonal t�ls� v�g�n. T�l nagy.
- Blaise? - Semmi v�lasz. - Itt vagy?
- Itt - hallom egy nagy s�hajt�s ut�n. - M�r tudom, mit fogok tenni. Most leteszem. Vigy�zz magadra, Duchess*!
- De... Rendben. Te is magadra, Blaise!
Miut�n leteszem a telefont, p�r pillanatig meredek az els�t�t�l� kijelz�re. Nekem perceknek t�nnek ezek a pillanatok. Hirtelen pattanok fel, struccpolitik�t folytatva kiz�rok minden gondolatot a fejemb�l.
Az egyik fekete t�sk�mhoz l�pek, �s csak 2 f�zetet dobok bele meg egy tollat. A mai napom nagyon laza, a sz�ks�ges k�nyveim pedig a suliban vannak.
- Edward? - nyitok be kopog�s ut�n az illet� szob�j�ba. - Itt vagy?
- Itt - l�p el� egy ajt� m�g�l.
- Tudod, nagyon bekavart�l nekem... - mondom elm�l�zva, mik�zben nekid�l�k az ajt�keretnek.
- A bar�tod? - k�rdezi szenvtelen arccal.
- A volt bar�tom. Volt egy l�tom�som, mikor Alice-szel v�s�roltunk. L�ttam, hogy ott lesz a buli v�g�n.
- A mai buli? - sz�l k�zbe, mire csak egy b�lint�ssal felelek.
- De nem volt belesz�m�tva a mai telefon. �gy biztos nem lesz ma este ott. Ennek f�ggv�ny�ben is elk�s�rsz? -f�ggesztem r� mandulav�g�s� szemeimet.
- Igen. De csak, ha szeretn�d.
- J� lenne - eresztek meg egy halv�ny mosolyt.

- Indulhatunk? - t�ri meg a r�nk ereszked� cs�ndet.
- Aha... - mondom elm�l�zva. El�ttem megy a folyos�n, majd a l�pcs�n is. �n pedig alaposan szem�gyre veszem. Bronzos csillog�s� haj�t, ar�nyos, j� fel�p�t�s� test�t �s ne hagyjuk ki az isteni h�ts�j�t sem. Mik�zben a tekintetem rajta barangol, hirtelen megfordul.
- Tudod, szeretn�m tudni, mit gondolsz. Zavar�, hogy m�g sejtelmem sem lehet arr�l, mi j�r a fejedben. - Nem tesz megjegyz�st arra, hogy b�multam, pedig �szrevette. Erre legf�k�pp a sz�ja sark�ban megjelen� f�lmosoly a bizony�t�k.
- Hm... Most a mai napon j�rt az eszem. Na meg azon, hogy sz�vesen megn�zn�m a k�rny�ket, az erd�ket �s hasonl� dolgokat. Az �ce�nt...
- Tal�n megoldhatjuk, Duchess* - vigyorog r�m.
- Te hallgat�zt�l?! - lep�d�k meg t�gra nyitott szemekkel.
- �n, ugyan nem...
- Aha, �n meg b�r�ny vagyok �s b�getek - h�zom el a sz�mat.
- Kezdhetsz b�getni... - suttogja a f�lembe. �rdekes m�don elhiszem neki, hogy nem hallotta, hanem saj�t maga tal�lta ki. Ekkor hirtelen elh�z�dik �s t�m�t v�lt: - Akarsz m�g reggelizni?
- Nem, nem vagyok �hes. De, ahogy l�tom te sem - n�zek top�z sz�n� szemeibe. Sok�ig tartja fogva egym�st a m�z �s top�z sz�n� szemp�r, majd a pillanat elillan, s az eddig kisz�rt zajok �lesen has�tanak a tudatomba.
- Hah�! F�ld h�vja Demon�t! - mondja Emett, mik�zben integet a szemem el�tt. - Indulunk, j�tt�k?
- Aha, mibe, hogy el�bb leszek ott, mint te? - vigyorgok, s szempillant�s alatt elsprintelek a kocsihoz. Nan�, hogy �n voltam a gyorsabb.
- Olyan gyors vagy, mint Edward. K�v�ncsi lenn�k, mi lenne, ha ti baseballozn�tok egym�s ellen - mondja Jasper.
- Majd egyszer kipr�b�ljuk - mosolygok, majd besz�llok az ez�stsz�n� Volv�ba.
Edward ut�nam p�r perccel �rkezik, kab�tokat hozva a kez�ben. Az eny�m is n�la van.
- Alice szerint d�lut�n esni fog - f�zi hozz� magyar�zatk�ppen.
- K�szi, igaz�n figyelmes.
Sok�ig �l�nk csendben, majd eszembe jut valami.
- Ha tenn�k fel neked k�rd�seket, v�laszoln�l?
- Att�l f�gg, mennyire tudsz j�l k�rdezni.
- J�l tudok - mondom nyomat�kosan.
- Akkor, csak tess�k.
- Els�k�nt, egy sima k�rd�s. Honnan jutott eszedbe Duchess*-nek h�vni?
- Nem az a k�rd�s, hogy honnan jutott eszembe, hanem, hogy mi�rt... - mondja titokzatosan. - Eb�dn�l tal�lkozunk - f�zi hozz�.
�n pedig zavarodottan �llok a di�kok forgatag�ban a gondolataimmal, �s csak egy mondat visszhangzik a fejemben a mai nappal kapcsolatban... "Suddenly I see..."


*Duchess=hercegn�/hercegn�