- Aurora, v�rj egy percet!
A l�ny megdermedt, sz�ja megremegett, majd hitetlenkedve fordult a hang ir�ny�ba.
- Perselus? – k�rdezte rekedtes hangon.

A fi�n nem l�tszott, hogy sietett volna, pedig komoly temp� kellett hozz�, hogy utol�rje a l�nyt. Csup�n tal�rj�nak suhog�sa �rulkodott arr�l, hogy nem szellemk�nt j�r a folyos�n. Mikor meg�llt Aurora el�tt, hirtelen m�gsem tudott megsz�lalni, ugyanis a l�ny tekintete zavarba ejt�en szomor� volt.

- Valami… baj van? – k�rdezte Piton. Kiv�telesen m�g meg se d�bbent saj�t mag�n.
- �n… - Aurora keser�en lehajtotta a fej�t. – Ki fogsz nevetni – motyogta a padl�nak.
- �n nem szoktam nevetni – h�kkent meg Piton.
- Igaz.
Perselus k�zelebb l�pett hozz�, �s �lesen a szem�be n�zett. – M�skor be nem �ll a sz�d, most m�gis harap�fog�val h�zzam ki bel�led, mi bajod?
Aurora sz�ja mosolyra r�ndult, de alig egy m�sodperc m�lva �jb�l lehajtotta a fej�t.
- Ez t�nyleg… Lily azt mondan�, h�lye vagyok.
- �n ilyet nem mondok.
- Ez is igaz.
- Akkor?
Aurora ajk�ba harapva feln�zett a fi�ra, majd amilyen halkan csak lehet, kib�kte.
- M�g soha nem �t�ttem meg senkit…

Piton a d�bbenett�l meg sem tudott sz�lalni. Nem, mintha m�skor �gy �mlen�nek bel�le a szavak, de most el�sz�r fordult el�, hogy besz�lni akar, de nem j�tt ki hang a tork�n. Csak n�zte a l�nyt, �s nem hitte el, hogy ilyen ember l�tezik.

- Tudom, hogy h�lyes�g, �s azt is, hogy meg�rdemelte, mert gonosz… mert olyanokat mondott… �s pont r�d! Pedig te t�nyleg rendes vagy, �n tudom, csak sokkal �rettebb, mint a t�bbiek, �s nem �rtenek meg, nem l�tnak, pedig az orruk el�tt vagy. �n gyenge vagyok… Sosem tudok �gy besz�lni valakivel, mint mondjuk Lily Jamesszel, vagy Dawny Siriusszal… Igaz�b�l nem is akarok, de gyenges�g, hogy meg sem tudn�m tenni. �n nem tudok ord�tani, nem tudok haragudni senkire… Lily ezen sokszor fennakad. Azt szokta a szememre vetni, hogy egyszer engem cs�ny�n �tvernek, hogy �sszet�rik a sz�… - Zavartan helyesb�tett: - Hogy �sszet�rnek engem. Nem, mintha olyan k�nny� lenne �m – kapta fel a fej�t -, mert igenis okos vagyok, �s sosem megyek el senkivel sehov�, f�leg nem olyanokkal, mint Potter �s Black. – Hirtelen elhallgatott, �s szeme megint elf�tyolosodott, kez�t a sz�ja el� kapta. – Istenem, �n m�g t�nyleg nem pofoztam meg senkit! Most azt gondolj�k r�lam, �n is olyan vagyok, mint az a sok buta liba, akik jelenetet rendeznek a nagyteremben, csakhogy m�sok is l�ss�k, mennyire megb�ntott�k �ket. Nem �rtem. �n sosem akartam ezt tenni. Szerintem nem tartozik m�sokra a nyomorunk, nem szabadna m�sok el�tt kiteregetni az �let�nket, az �rz�seinket… Ez tesz minket igaz�n sebezhet�v�.
- Te meg… te meg most biztos bolondnak tartasz, pedig �n t�nyleg annyira szerettem volna a bar�tod lenni… Szeretn�lek megismerni! - El�reny�lt, majd megfogta a fi� kez�t. - Igazad volt, nem lehet valakit �t perc alatt megfejteni, de �n m�r r�g�ta l�tlak, n�zem a szemed, �s a szem sokat el�rul. A ti�d �rtelmet, al�zatot �s igenis v�gtelen f�jdalmat sug�roz… Persze a g�ny �s az ir�nia m�g�tt. Lily szokta mondani, hogy nincs ember, aki engem ne szeretne… Pedig igaz�n senki sem szeret! Nem is ismernek. Csak nem volt m�g senkivel n�zetelt�r�sem, mindenkivel meg tudtam tal�lni a k�z�s hangot, �gy mindenki j� �rz�ssel n�z r�m, de sosem �rdeklem �ket.
- Lily a legjobb bar�tn�m, de n�ha � sem akar meg�rteni, nem akarja l�tni, hogy nekem f�j, amikor vitatkozik Jamesszel, mert az a fi� annyira szereti, de � ezt sem veszi �szre. L�pten-nyomon a sz�v�be tapos, �s ez a f�jdalom annyira l�tszik James arc�n...
- �s nekem f�j, ha Remusra n�zek… F�j, hogy tudom, sosem lesz igaz�n boldog. F�j, ha Siriusra n�zek, mert l�tom, mennyire nincs tiszt�ban azzal, mi az igazi �rt�k, ugyanakkor tudom, ez a csal�dja miatt van. F�j, ha l�tom Petert, aki annyira v�gyik a Tekerg�k t�rsas�g�ra, de �k semmibe veszik. F�j, ha a testv�reimre n�zek, mert sosem besz�l�nk igaz�b�l… De f�k�nt az b�nt, az mar itt bel�l r�mesen, hogy k�nz�an r�vid az �let, �s minden nap, ami haraggal van �titatva �vekkel r�vid�ti meg, de ezt senki sem l�tja. Senki sem �rzi, amit �n… Olyan, mintha az �let�nk homok�r�j�t mindenki ford�tva l�tn�, pedig t�nyleg a kevesebb van fel�l. – Keser�en megcs�v�lta a fej�t. – Persze senki sem venn� komolyan, ha err�l besz�ln�k, hiszen, valljuk be, nagyon �lszentesked�snek t�nik.

Aurora hangja m�r elcsuklott, torka kisz�radt. Sz�p metsz�s� arca s�padt �s megviselt volt.

Piton halkan f�jta ki a leveg�t, amit a l�ny kit�r�se alatt mag�ban tartott. S�t�t tekintet�vel csak egy pontra n�zett, csak egy pontra akart n�zni, �s az Aurora m�lyk�k szeme volt. K�zelebb l�pett a l�nyhoz, �s most m�r akarattal �rintette meg. Kez�vel gyeng�den felemelte a l�ny fej�t, m�sikkal pedig f�lres�p�rte a szem�be l�g� fekete hajsz�lakat.

- Nem szabadna �gy �rezned – suttogta. – Nem �ri meg foglalkoznod vel�k. – Fanyarul elmosolyodott. - De ugyan�gy nem �ri meg foglalkoznod velem sem.
Aurora sz�ja megremegett, homlok�n �rtetlen r�ncok jelentek meg.
- M�gis mi…
- Cssss – csit�totta a fi�. – Ne besz�lj, csak higgy nekem. Ne kedvelj, ne akarj a bar�tom lenni. Ha hiszed, ha nem, m�r a kezdet kezdet�n el�rted, ami a c�lod volt. V�gytam a t�rsas�godra, mit v�gytam… egyenesen �heztem minden szavadra. Hallani akartam a naiv csicserg�sed, ami m�g�tt viszont ann�l t�bb �rtelem �s m�g ann�l is sokkal t�bb �szintes�g van. Minden szavadb�l, mozdulatodb�l olyan… j�s�g �rad, amit �n nem �rdemlek meg… amit �n sosem fogok meg�rdemelni. – �vatosan v�gigsim�tott a l�ny arc�n, a homlok�t�l eg�szen a sz�j�ig. �rint�s�t�l Auror�n kellemes, eddig sosem tapasztalt borzong�s futott v�gig. K�zelebb hajolt a l�nyhoz, majd a f�l�be s�gta: – Evansnek igaza volt. �ssze fogj�k t�rni a sz�ved… �s, ha nem ker�lsz el j� messze, a v�g�n m�g �n leszek az.
Ahogy elh�z�dott a l�ny f�l�t�l, meg�llapodott a sz�j�n�l, de egy k�nz� m�sodperc m�lva, mialatt Perselus Piton komoly harcot v�vott saj�t mag�val, v�g�l h�tat ford�tott Auror�nak, �s elviharzott a folyos�n.

***

Dawn bossz�san rohant arra, amerre Siriust sejtette, de t�l k�s�n indult ut�na, �s m�r nem l�tta sehol. R�ad�sul egy �rva l�lek sem j�rt a folyos�kon ilyen kor�n, �gy lemond�an meg�llt, majd a klubhelyis�g fel� vette az ir�nyt. �gy gondolta, csak �sszefut m�g a fi�val, ha m�skor nem, h�t a k�z�s feladatukkor biztosan.
Mikor befordult egy p�nc�lokkal bor�tott sarkon, hirtelen ismer�s hangokat hallott, �s egy mondatfoszl�ny csapta meg a f�l�t:

- … �s Dawnnak semmi k�ze sincs a csukly�sokhoz.
Ahogy nev�t meghallotta, sz�znyolcvan fokos fordulatot vett, �s beugrott az egyik p�nc�l m�g�.
Tudta j�l, hallgat�zni b�n, de azt is, hogy a tudatlans�g nagy h�tr�ny, a tud�s viszont hatalom, a hatalom meg j� dolog, teh�t hallgat�zott.
- Ennek kimondottan �r�l�k. – Leon, Dawn b�tyj�nak megk�nnyebb�lt s�haja hallatszott. – Nem tudom, mit tettem volna, ha kider�l, hogy m�gis. �pp el�g csap�s nekem Noel dolga…
- T�nyleg, nem is mondtam! – A m�sik hang Leon legjobb bar�tj�t�l, Christiant�l sz�rmazott. – Kider�tettem, mit keresett azon a k�tes helyen.
- �s? – s�rgette k�v�ncsi hangon Dawn b�tyja. Szerencs�re meg�lltak, �gy a l�ny mindent j�l hallott.
- Randira h�vta azt a mardek�ros terel�t, valami Morwen�t, �s a l�ny mag�val cib�lta erre a helyre. Ha minden igaz, Noel az�ta hozz� sem sz�lt.
- Remek! Hogy ma milyen j� h�reket kapok t�led!
- �n is �r�l�k, hogy nem keveredtek semmibe. Egyre sz�rny�bb, amiket ezekr�l a hal�lfal�kr�l hallani. – Christian ha lehet, m�g halkabban besz�lt.
- Igen, tudom… R�ad�sul a muglikat sem k�m�lik, s�t, ink�bb �k az els�dleges c�lpont.
- Beteg bag�zs.
- Az.

Egy percre elhallgattak, majd Leon megk�sz�r�lte a tork�t, �s �gy sz�lt:

- Az�rt rem�lem, nem lesz komoly ez az eg�sz hal�lfal�sdi. Nem tudom meg�rteni, mi oka lehet valakinek, hogy ilyen dolgokat m�veljen.
- H�t…
- Mindegy, ne besz�lj�nk err�l! Csak az zavar m�g, hogy Aurora is egyre t�bbet van ezzel a Pitonnal. – Leon hangj�ban �rezhet� volt a megvet�s. – Rem�lem csak a verseny miatt…
- Szerintem a h�god okosabb ann�l, hogy le�lljon egy ilyen s�t�t alakkal.
- Rem�lj�k.

Ekkor l�p�sek hangja zavarta meg a k�t fi�t, �gy haboz�s n�lk�l tov�bb �lltak.

Dawn m�g egy ideig k�b�n b�mult ut�nuk. Igaz�b�l nem sokat �rtett ebb�l az eg�szb�l, s�t, ha pontosak akarunk lenni, szinte semmit.
***

Dawn legk�zelebb �r�k ut�n tal�lkozott Sriusszal. A Griffend�l klubhelyis�ge aznap este a tem�rdek h�zinak k�sz�nhet�en tele volt. Kiv�telesen � is a leck�vel volt elfoglalva, ugyanis szok�s�hoz h�ven az utols� percre hagyta a tanul�st. Sajnos nem tudott el�gg� koncentr�lni, ugyanis minduntalan a reggeli esem�nyek kavarogtak a fej�ben. Besz�lni akart Siriusszal, ugyanakkor tartott is t�le. Ezen k�v�l Leonnal is besz�lni akart, de el sem tudta k�pzelni, hogy hozn� sz�ba ezt a dolgot. M�g sem mehet oda a b�tyj�hoz azzal, hogy „Mi�rt �rdekl�dsz ennyire a hal�lfal�k ir�nt?”
R�ad�sul odakint tombolt a vihar, �s az es� �gy verdeste az ablakot, hogy lehetetlen volt koncentr�lni.
T�preng�s�b�l a Tekerg�k �rkez�se �bresztette fel. Szinte r�gt�n felkapta a fej�t, mikor meghallotta a j�l ismert ugat�snak beill� nevet�st. Kicsit elbambulva meredt a t�k�letes arcra, de Sirius mintha meg�rezte volna, hogy a l�ny �t n�zi, mert r�gt�n fel� fordult. Dawn erre zavartan elkapta a tekintet�t, �s haj�t el�re engedte az arca el�.

- Szervusz, Dawny – �lt le mell� hirtelen James, mire � ijedten k�rben�zett a fi� oldalbord�j�t keresve, de Siriusnak m�r h�re hamva sem volt. – Mi j�t csin�lsz? – James a pergamen f�l� g�rnyedt, majd egy fintorral �rt�kelte a l�tottakat.
- Mit szeretn�l, James? – k�rdezte Dawn t�relmetlen�l, ugyanis a fi�r�l s�t�tt, hogy h�ts� sz�nd�kkal �rkezett.
- Dawny, mindj�rt megs�rt�d�m! Nem lehet csak �gy besz�lgetni az �n egyetlen bar�tn�mmel?
A sz�l�tott felvont szem�ld�kkel fordult James fel�.
- �n, mint „egyetlen bar�tn�d” most arra k�rlek, ne k�nt�rfalazz, hanem b�kd ki a l�nyeget!
- J�, rendben – egyezett bele a fi�, majd halkabbra fogta hangj�t. – Mit sz�ln�l egy kis farkaskalandhoz? Ma este telihold lesz. Piton reggel v�letlen�l fej�n tal�lta a sz�get, Remusnak t�nyleg havi baja van.
Dawn megvet� tekintettel jutalmazta a sz�viccet.
- Remus nem egyezne bele, r�ad�sul t�nyleg nem lenne biztons�gos – cs�v�lta a fej�t.
- Nem k�rj�k az enged�ly�t – vigyorgott James.
- Tudod, hogy sosem bocs�jtan� meg mag�nak, ha b�rmi k�rt tenne bennem… Egy�bk�nt meg ti mondt�tok, t�l felt�n� lenne egy ember, egy szarvas, egy farkas, egy kutya meg egy patk�ny Roxmorts utc�in. Mi vagyok �n, H�feh�rke, vagy mi a sz�sz?
- Mifeh�rke? – k�rdezte �rtetlen�l James.
- Nem �rdekes… - legyintett Dawn. – A l�nyeg, hogy nem megyek, nem �rdekel, mennyire j� muri a ti n�zetetek szerint m�sok �let�t kock�ztatni, �n valahogy nem r�h�g�m magam hal�lra a gondolatt�l. – Felkapta a pergamenk�teget az asztalr�l, majd felszegett fejjel a l�nyok l�pcs�je fel� vette az ir�nyt.

�m Dawny sosem tartozott a szerencs�s emberek k�z�. A hat�rozott t�voz�s tehets�ge nem adatott meg neki, �gy sajnos a kez�ben tartott pap�rhalomt�l nem l�tta a l�ba el�tt hever� sepr�t, �s egy kecsesnek aligha nevezhet� mozdulattal hanyatt v�g�dott a padl�n. Sajnos a pap�rk�tegnek k�sz�nhette azt is, hogy kez�vel nem tudta tomp�tani az es�st, �s fej�vel egyenesen a kandall� padk�j�nak esett.

Egy percig m�g semmit sem �rzett, csak azt, ahogy a h�t�ra sz�lling�z� pergamendarabok csiklandozz�k a tark�j�t…
Majd valami meleg kezdte bebor�tani az arc�t, �s akkor, mikor r�d�bbent, hogy az a valami v�r… Nos akkor j�tt a f�jdalom is, aminek hat�s�ra p�nik fogta el. �rezte a j�l ismert k�d�t, ami minden roham el�tt el�rasztja a fej�t, de ez alkalommal nem tudta �t�rezni a f�jdalmat, ugyanis amikor az els� nevet�shull�mot is meghallotta, nagy kegyesen �gy d�nt�tt, most el�jul.

- Te j� �g, mi t�rt�nt? – Aurora �s Lily felpattantak a k�nyveik mell�l, �s a nevet� di�ksereggel mit sem t�r�dve let�rdeltek Dawn mell�.
- Azt hiszem, el�jult – jegyezte meg t�rgyilagosan James.
- De hogy esett el? – k�rdezte remeg� hangon Aurora, mik�zben h�t�ra ford�totta h�g�t.
- H�t… Tal�n nem n�zett az orra el� – d�rm�gte a fi�, de Lily m�r megtal�lta a b�n�s t�rgyat.
- Ki az a barom, aki a szoba k�zep�re dob le egy sepr�t? – tette fel a k�lt�i k�rd�st. Miut�n fel�llt, cs�p�re tett k�zzel, �s szemreh�ny� tekintettel fordult a fi� fel�.
- Ezt szerintem k�s�bb is meg lehet t�rgyalni. – James egy suhint�ssal hord�gyat var�zsolt, majd egy m�sik var�zslattal el�ll�totta a v�rz�st. – Most ink�bb vigy�k Madam Pomfreyhoz!
- Egyet�rtek – b�lintott Aurora, majd � is fel�llt. Abban a pillanatban Dawn megremegett, szemh�ja felpattant, sz�ja f�lig kiny�lt.
- Jaj, ez nem j� jel – motyogta James.
�jb�l megremegett, majd egyre s�r�bben, �s erre m�r senki sem reag�lt nevet�ssel. Kezei g�rcs�sen kapart�k a padl�t, h�ta megfesz�lt, �s �les �vbe hajlott.
- Fen�be! – James a zseb�ben kotor�szott valami ut�n, de l�that�an nem tal�lta, �gy �jabb szitkoz�d�s ut�n Dawn ruh�j�ban kezdett kutatni.
- Mi… mit m�velsz? – k�rdezte bizonytalanul Lily.
- Hagyjad, tudja mit csin�l – nyugtatta Aurora.
Miut�n megtal�lta a kis �vegcs�t, James a tartalm�t a l�ny sz�j�ba �nt�tte, majd fel�llt.
- Most m�r vihetj�k.

A gyeng�lked�h�z vezet� �t azonban kor�nt sem volt r�vid �s esem�nytelen.

- Hazudt�l nekem – jegyezte meg Lily vagy �t perces gyors temp�j� s�ta ut�n.
- M�r megint miben? – k�rdezte megh�kkenve James.
- Azt mondtad, aludt�l b�b�jtanon, mikor a sebforraszt� var�zslatot vett�k. – Lily arc�n egy mosoly �rny�ka suhant �t, de m�g a legutols� nyoma is elt�nt a fi� v�lasza ut�n.
- T�nyleg aludtam! Akkor tanultam meg, amikor egyszer Remus majdnem lekarmolta h�rom l�bujjamat is. Eg�sz �jjel v�rzett, ez�rt gyorsan el�kaptam a tank�nyvet, mert r�mlett, mintha vett�nk volna valami ilyesmit…

A k�vetkez� sarkon a Mardek�r prefektus�ba �tk�ztek. Derreck Poiret cseppet sem volt f�lelmetes egy�nis�g, de a k�teked�se �s az �l k�teless�gtudata mindenkinek az idegeire ment.

- Mi j�ratban errefel�, kedves griffend�lesek? – k�rdezte �rd�gi vigyorral. V�r�sesbarna haj�t h�tranyalva viselte, �gy mindig l�that� volt, mennyire pattan�sos a homloka, de ez vagy nem zavarta, vagy nem szokott t�k�rbe n�zni. – Tudtommal, este f�l tizenegykor m�r tilos kint tart�zkodni a folyos�n.
- Igen, val�ban – v�gta r� Lily. – K�pzeld mi is ott voltunk, amikor kioktatt�k a prefektusokat err�l, �s tudod mi�rt? Mert Aurora �s �n is prefektusok vagyunk!

Derreck arc�n g�nyos mosoly jelent meg, �s kezeit �sszefonva �llta el a n�gyes fogat �tj�t.

- A szab�lyok akkor is �rv�nyesek.
- Te t�nyleg ennyire h�lye vagy, vagy nem l�tsz a szemedt�l? – k�rdezte James felh�borodva. – S�r�lt griffend�lest visz�nk a gyeng�lked�re. – P�lc�j�val suhintott egyet, mire a fi�t egy l�thatatlan er� a falhoz szegezte. T�k�letesen fix�lt haj�b�l j� n�h�ny sz�l el�re ugrott, amit�l el�g nevets�gesen festett. - Ez az a r�sz a Nagy K�nyvben, amit kiv�telnek h�vunk – ki�ltotta vissza neki James, miut�n tov�bbhaladtak.

Alig mentek p�r l�p�st, megint �tjukat �llt�k. Szint�n egy prefektus volt a szerencs�s, de � teljesen m�shogy reag�lt, mint el�dje.

- Dawny! Merlinre, mi t�rt�nt? – Leon agg�dva m�rte v�gig a hord�gyon fekv� l�nyt, �s hamar meg�llap�totta, hogy semmi �letvesz�lyes s�r�l�st nem szenvedett.
- Elesett egy sepr�ben – k�z�lte vele Lily, majd m�r indultak is tov�bb. – Cs�ny�n beverte a fej�t egy k�be.
- Ja, az l�tszik – d�rm�gte Leon. – Gyan�san kezd n�ni valami a homlok�n…

Ekkor a fal megmozdult mellett�k, mire Lily ijedt�ben elejtette a p�lc�j�t, �s az eddig lebeg� hord�gy utas�val egy�tt a f�ldre zuhant.

- Sziasztok, siettem, ahogy tudtam, mi t�rt�nt? – Sirius l�pett ki egy foszladoz� falisz�nyeg m�g�l, �s r�gt�n Dawnt kereste a tekintet�vel.
- Nos, h�la neked, most m�r egy orrt�r�ssel is gazdagodott – m�rte fel a helyzetet James, mik�zben �jb�l a hord�gyra fektette a l�nyt.
- Black, te azt�n �rtesz ahhoz, hogy hozd r� a fr�szt valakire – suttogta Lily m�g mindig kicsit remegve.
- L�tod, ezt kiv�telesen any�mt�l �r�k�ltem – felelte pillanatnyi vid�ms�ggal a fi�.
Miut�n v�gre szerencs�sen el�rtek a gyeng�lked�h�z, Madam Pomfrey �tvette Dawnt.
- M�gis hogy lehet valaki ennyire �gyetlen? – s�p�tozott, mik�zben egy feh�r szekr�nyb�l el�vett p�r �vegcs�t. – Elesni egy sepr�ben… - Rosszall�an cs�v�lta a fej�t, majd r�ripakodott a t�bbiekre, hogy menjenek ki, am�g elint�zi a p�cienst.

Alig k�t perc m�lva beh�vta a t�rsas�got, �s d�ht�l par�zsl� tekintettel egy igen furcsa k�rd�st szegezett nekik:

- Ki adott ennek a szerencs�tlennek mugli gy�gyszert?

Leg�pel�i megjegyz�s: H�l�s vagyok mindenkinek, akik a r�videbb-hosszabb kihagy�sokban sem adj�k fel, �s kitartanak a t�rt�netem mellett! Nagyon j�l esik olvasni, hogy ennyien szeretitek, sz�val k�sz�n�m, t�nyleg!