A gyeng�lked�n �sszegy�lt kisebb t�meg tagjai k�zt teljes volt az �rtetlens�g. Aurora �s Lily arc�n zavart r�ncok jelentek meg, James �s Sirius d�bbenten n�ztek �ssze, Leon pedig udvariasan visszak�rdezett.
- Eln�z�st, mugli gy�gyszert mondott? – Leon �rtett ahhoz, milyen hanggal lehet lecsillap�tani az embereket. Madam Pomfrey paprikapiros arca egy m�sodperc alatt r�zsasz�nre halv�nyodott.
- Tudj�k – n�zett a griffend�lesekre -, a mugli term�kek blokkolj�k a m�gikus f�jdalomcsillap�t�kat. M�rpedig – folytatta egy kis hat�ssz�net ut�n -, a kisasszony komoly fejs�r�l�st szenvedett, amit el�g f�jdalmas helyrehozni.
James a kez�ben l�v� fiol�t odany�jtotta a javasasszonynak.
- Ebb�l adtunk neki.

Madam Pomfrey �sszevont szem�ld�kkel n�zte a kis fiol�ban maradt p�r csepp gy�gyszert.

- Szabadna megtudnom, mi�rt kell ez neki? Net�n epilepszi�s rohamai vannak?
Sirius �s James �gy n�ztek a fiatal javasasszonyra, mintha k�naiul besz�lne.
- Lehets�ges – b�lintott Aurora. – B�r �n csak nemr�g tudtam meg, hogy n�ha roham t�r r�.
- J�rtak mugli orvosn�l a betegs�g�vel? – k�rdezte �lesen f�rk�szve a di�kok arc�t.
- Nem – r�zta a fej�t Leon. – �n legal�bb is nem tudok r�la… - Hirtelen elhallgatott, �s a fiol�ra meredt. – Anya is ezt szedte. � viszont t�nyleg epilepszi�s volt.
- Micsoda? – meredt r� Aurora. – Ezt nem is tudtam. Ez�rt halt meg?
- Kiz�rt – v�laszolt Leon helyett Madam Pomfrey. – Ez nem hal�los betegs�g, egy�tt lehet �lni vele, csak gy�gyszereket kell szedni. Tipikus mugli k�r, var�zsl�kn�l igen ritka. Sajnos �r�kl�d� is lehet, �gy �ltal�ban mugli sz�rmaz�s�akn�l fedezhet� fel, de �n m�g nem tal�lkoztam egy ilyen beteggel sem. Ritka, mint leprik�n arany k�zt az igazi. – Hirtelen �jb�l el�nt�tte a m�reg, szemei �sszesz�k�ltek, �s cs�p�re tett k�zzel n�zett az el�tte �ll�kra. – Botors�g volt titokban tartanotok! A gy�gy�t�s mind a muglikn�l, mind a var�zsl�kn�l folyamatosan fejl�dik! Nem lehet tudni, mikor tal�lnak ellenszert valamire. Az eg�szs�g nem j�t�k! – Azzal a fiol�t bossz�san f�ldh�z v�gta, �s kics�rtetett egy ajt�n.
A t�bbiek egy ideig m�g n�m�n n�ztek ut�na, majd Dawn �gya k�r� gy�ltek.
- Ha nem az epilepszia, akkor mi okozta a hal�l�t? – k�rdezte Aurora.
- Nem tudom – mormogta a b�tyja. – Sokat k�h�g�tt. Dawnyt m�g sosem l�ttam k�h�gni, csak ha megf�zott. Biztos nem �r�k�lte azt, amiben anya szenvedett.

Ekkor Madam Pomfrey visszat�rt, kez�ben egy magas nyak� �veget szorongatva. Az �veg kupakja m�g le volt z�rva, a pap�r is �rintetlen volt rajta, �s sz�n�ltig volt valami s�rg�s folyad�kkal.

- M�g sosem volt alkalmam haszn�lni, de elvileg ez megakad�lyozza, hogy tov�bbi rohamok el�forduljanak – mondta, mik�zben � is az �gyhoz l�pett, �s arr�bb l�kte Jamest. – Egy �ve k�sz�tett�k el el�sz�r, de muglikn�l remek�l m�k�d�tt. Csak sajnos olyan alapanyagok vannak benne, amiket �k nem ismernek, �gy nem szabad elterjednie n�luk.
Kinyitotta az �veget, majd �vatosan Dawn sz�j�ba csepegtetett bel�le.
- �gy ni! Ha ezen t�l b�rmikor roham t�rne r�, csak sz�ljatok nekem. B�r nem hiszem, hogy el�fordul m�g egyszer. –Azzal el�gedetten az ajt� fel� vette az ir�nyt, de hirtelen megtorpant, �s szigor� arccal visszafordult. – Kifel�! A betegnek f�jdalmas percei k�vetkeznek, ugyanis az �t�st m�g nem hoztuk rendbe. Nem hallott�tok? KIFEL�!
Nem kellett t�bbsz�r mondania, a griffend�les t�rsas�g m�r ki is iszkolt a gyeng�lked�r�l.

���.�*�.���

Aurora m�r r�g eld�nt�tte, hogy nem hagyja annyiban a Piton-�gyet, �m valahogy egy id�pont sem volt alkalmas sz�m�ra, hogy besz�ljen a fi�val. Eg�sz nap annyi dolga volt, hogy egy percre sem �rt r� azzal foglalkozni, amivel � szeretne. Miut�n visszat�rtek a gyeng�lked�r�l, m�g a gondolatai is �ssze-vissza kavarogtak, nem hagytak neki nyugtot egy percre sem.
Miben halt meg az anyja, ha nem ebben a betegs�gben? Mi van most Dawnnal? Hatni fog-e a gy�gyszer? Mi lesz Perselusszal? Mit �rtett a fi� az alatt, hogy nem �rdemli meg? Egy�ltal�n milyen titok teszi Perselus Pitont ennyire z�rk�zott�?
Ny�zottan �lt le az �gy�ra. Nem vetk�z�tt le, ruh�st�l az �gy sark�ba kucorgott, �s t�rd�t �t�lelve pr�b�lta kiz�rni a k�rd�seket az agy�b�l. Megpr�b�lta teljesen ki�r�teni az elm�j�t, �s csak az adott pillanatra koncentr�lni. Nem volt k�nny�, hiszen minduntalan l�pteket hallott a l�pcs� fel�l, az es� kopog�s�t az ablakon, �m v�g�l siker�lt megnyugodnia.
Hirtelen felpattant, a szekr�ny�hez l�pett, �s annak m�ly�r�l el�hal�szta az ecseteit, meg az �sszes fest�k�t, v�g�l a legnagyobb v�szn�t is, majd miut�n egy egyszer� var�zssz�val lekicsiny�tette �s zsebre tette a k�szletet, elindult, hogy „esti j�r�r�z�s” c�msz� alatt a Sz�ks�g Szob�j�ban fessen.
Az �tja esem�nytelen volt, szerencs�re ilyen k�s�n m�r t�nyleg senki sem volt a folyos�n, Lily k�rdez�sk�d�s�t pedig elint�zte azzal, hogy musz�j s�t�lnia egy keveset ezut�n a nap ut�n.
Aurora mindig is szerencs�snek �rezte mag�t. Volt m�r t�bbsz�r is, hogy tilosban j�rt, persze nem eget renget� csib�szs�gre k�sz�lt, m�gsem kapt�k el sosem , s�t! Ha v�letlen�l egy dolgozata rosszabbra siker�lt, aznap biztosan nem oszt�lyozt�k le a beadand�kat. Ha egy b�jitalt elrontott, mindig siker�lt olyan hozz�val�t beledobnia, ami helyrehozta, pedig ilyenkor az agya leblokkol, �s egy�ltal�n nem gondolkodik �sszer�en.
Mindent �sszevetve, t�nyleg el�g szerencs�snek �rezte mag�t.
Most is sim�n ment minden, eljutott a Sz�ks�g Szob�j�ig, �s egy napf�nyes, gy�ny�r� kertet k�pzelt maga el�. Zseb�b�l el�vette a fest�k�szlet�t, majd eredeti m�ret�re nagy�totta a kell�keket, �s a lehet� legnagyobb nyugalommal nyitott be a terembe, �m odabent nem a kert fogadta. M�g csak a napf�ny sem stimmelt, helyette egy t�gas k�nyvt�rszer� helyis�gbe l�pett, aminek k�zep�n egy �r�asztal �llt, rajta oszloprendbe �ll�tott pap�rok �s sorba rendezett pergamentekercsek sorakoztak. A helyis�get h�rom lebeg� gyertya vil�g�totta be.
- Hah�, van itt valaki? – k�rdezte b�tortalan hangon, ugyanis a szob�ban egy lelket sem l�tott, pedig – gondolta – kell, hogy legyen itt valaki, k�l�nben most egy t�jk�p fest�s�hez k�sz�l�dne. Miut�n nem kapott v�laszt, beljebb l�pett, a fest�felszerel�st letette egy polc mell�, majd k�rben�zett.

A teremben nem volt sok hely, ahov� el lehetett rejt�zni, jobban mondva csak egy ilyen alkalmatoss�g akadt. Aurora teh�t megker�lte az asztalt, h�tha m�g�tte tal�l valakit.

Nem csal�dott. Egy fi� volt az �r�asztalnak d�lve, szemei csukva voltak, kezeib�l kics�sztak a pergamenek, ahogy a l�ny v�letlen�l megl�kte.
M�r �pp eln�z�st akart k�rni, mikor a fi� feje oldalra bukott, �gy tiszt�n kivehette az arc�t.

- Perselus – suttogta meglepetten. Szavaira nem �bredt fel, de Aurora nem is akarta megzavarni. Leguggolt mell�, �s �vatosan kivette kez�b�l a pap�rokat, majd � is az asztalnak d�lt, �s szem�gyre vette a pergamenek tartalm�t.

Arra sz�m�tott, hogy �j var�zsig�ket, a fi� �ltal kital�lt b�b�jokat fog tal�lni a lapokon, �m csal�dnia kellett. El�sz�r nem hitte el, amit l�tott… Nem akarta elhinni.
Keze meg-megremegett, homlok�n el�sz�r a d�bbenet, k�s�bb a rosszall�s, v�g�l, miut�n az utols� pergament is letette, az �sszet�veszthetetlen f�lelem r�ncai jelentek meg.

Ez a fajta f�lelem pedig megb�n�totta a v�gtagjait, m�g a fej�t sem tudta elmozd�tani, csak elkeseredetten meredt egy pontra valahol a polcon sorakoz� poros k�nyvek k�zt.
Nehezen vett leveg�t, a keser�s�g �sszeszor�totta a t�dej�t. Miut�n egy k�sza k�nnycsepp v�gigszaladt az arc�n, ezzel visszah�zva �t a val�s�gba, fel�llt, majd minden nesz n�lk�l az ajt�hoz s�t�lt, �m ahogy m�g mindig remeg� kez�vel kit�rta az ajt�t, az �lesen megnyikordult, mire az asztal m�g�l egy halk s�haj hallatszott.

Aurora ajk�ba harapva leste az asztal perem�t, v�rva, mikor t�nik fel m�g�tte Perselus, �m el�sz�r csak a fi� kez�t l�tta meg, ahogy az asztalra pakolta a pergameneket.
Nem vette �szre az ajt�nyikorg�st.
Aurora megk�nnyebb�lten sarkon fordult, �s �vatosan elhagyta a termet, az ajt�t pedig egy egyszer� var�zslattal zaj n�lk�l becsukta.
Alig, hogy a sarokra �rt, gyorsabban kezdte szedni a l�bait, majd �szre sem vette, mikor m�r futott. Nem lep�d�tt meg azon, hogy most sem vett�k �szre, pedig minden sarkon benne volt a f�lelem, hogy Friccs karjaiba fut.
�m Aurora gond n�lk�l el�rte az utols� sarkot is, an�lk�l, hogy a mogorva gondnokkal vagy annak macsk�j�val tal�lkozott volna.

A portr�lyukhoz �rve kif�jta mag�t.

- M�gis hogy k�pzeled, hogy ilyenkor zavarsz fel legszebb �lmomb�l?

Aurora rendesen megijedt a K�v�r D�ma hangj�t�l, de gyorsan er�t vett mag�n, �s v�laszolt:

- Csak elaludtam a f�rd�ben… Sajn�lom, hogy ilyen k�s�n zavarom – n�zett fel a portr�alakra, aki ezut�n m�r kedvesebben k�rte a jelsz�t.
- Nem aludtam �m – jegyezte meg vid�man, mik�zben kiny�lt. – Ne mondd el senkinek, de nemr�g fejeztem be egy partit az alagsori… - F�lbehagyta a mondatot, majd �jb�l �les hanggal t�rte meg a csendet: - H�t a fiatal�r meg keres itt?!

Aurora sz�ve kihagyott egy dobban�st, h�tra sem n�zve ugrott be a portr�lyukon, �m valaki a derek�n�l fogva visszah�zta.

- Stimula - suttogta Piton megel�zve a l�ny sik�t�s�t, majd �gyet sem vetve a D�ma rosszall� megjegyz�seire, sem Aurora kap�l�z�s�ra, bel�kte a l�nyt az els� �tj�ba akad� terem ajtaj�n, ami t�rt�netesen egy p�nc�lrakt�r volt.

Aurora felhagyott a tov�bbi szabadul�si k�s�rletekkel, majd csukott szemmel t�rte, hogy a fi� egy sz�kre �ltesse �s levegye r�la a n�m�t� �tkot.

- Mit kerest�l ott? – d�rrent r� a l�nyra Piton, miut�n elmormogott egy a l�ny sz�m�ra ismeretlen b�b�jt.
- Hol?
- Ne tettesd, hogy nem tudod! – Piton arca egyszerre t�bb �rzelmet t�kr�z�tt, Aurora m�gsem tudta eld�nteni, melyik �rz�s az igazi, �gy csak visszafojtott l�legzettel n�zett Piton szem�be. �gy gondolta, m�g sim�n letagadhatja, hogy ott j�rt, hiszen…
- A fest�kek… - ny�g�tt fel ajk�ba harapva, miut�n esz�be jutott, hogy el�g f�lre�rthetetlen nyomokat hagyott maga ut�n.
Piton sz�ja sz�le megr�ndult, de nem esett ki a szerep�b�l.
- Mennyit l�tt�l? – k�rdezte m�r kicsit nyugodtabban.
- T�l sokat – r�zta a fej�t Aurora. – �s nem �rtem, mi�rt teszed ezt – jegyezte meg csendesen.
- Nem is tartozik r�d – vetette oda f�lv�llr�l a fi�. Elfordult, l�that�an hezit�lt valamin, mert t�bbsz�r is vissza k�sz�lt fordulni, de m�gsem tette.
- V�g�l is, j�, hogy l�ttad – suttogta.
- Tess�k? – Aurora elkerekedett szemmel n�zte a fi� h�t�t. – Sajn�lom, hogy megn�ztem, nem szoktam ennyire k�v�ncsi lenni, de azt hittem valami �jabb zsenialit�s… - Keser�en elmosolyodott. – V�g�l is igaz, t�nyleg nagy zsenialit�s kell ahhoz, hogyan tal�ljunk ki min�l t�bb szenved�st okoz� var�zslatot, m�rget…
A fi� egy pillanat alatt a l�ny el�tt termett, �s a sz�k karf�j�ra t�maszkodva, izz� tekintettel v�gott k�zbe:
- �pp ez�rt j�, hogy l�ttad! Most m�r legal�bb tudod, kire nem szabad pazarolnod az id�det. – Piton arca eltorzult, fej�t a f�ld fel� hajtotta, �s nem �gy n�zett ki, mint aki hamar megsz�lal.
- Ennek nem kell �gy lennie – s�gta halkan a l�ny, majd kez�t b�tortalanul felemelte, �s a fi� v�ll�ra tette.
Piton �sszerezzent, de nem emelte fel a fej�t.
- De. Pontosan �gy kell lennie – morogta.
- Fen�t! – csattant fel Aurora, majd hat�rozottan a fi� �lla fel� ny�lt, �s kez�vel k�nyszer�tette, hogy a szem�be n�zzen. – M�gis mi okod lenne r�, hogy hal�lfal�knak dolgozz?! Azt hiszed, nekik fontos vagy, ugye…? H�t nagyot t�vedsz.
- Mit tudsz te r�luk, hm?! – k�rdezte g�nyosan Piton.
- Azt, hogy �rtelmetlen az eg�sz l�tez�s�k – jelentette ki higgadtan Aurora. – M�sokat b�ntanak, bolond dolgokban hisznek, r�ad�sul egy olyan embert k�vetnek, aki mag�t Voldemortnak h�vja. M�gis mi c�lb�l…?
- Hogy mi c�lb�l? – Piton hitetlenkedve n�zett a l�nyra. – Az�rt, hogy ne kelljen a muglikkal b�j�csk�t j�tszanunk. Az�rt, hogy szabadon mehess�nk b�rhov� an�lk�l, hogy a muglik el�tt �lruh�ban kellene megjelenn�nk. A m�gia hatalom, de ezt a kis griffend�lesek nem b�rj�k felfogni. A Nagy�r…

Piton nem tudta befejezni, ugyanis Aurora olyan meglep�en reag�lt ezekre a mondatokra, hogy a fi�nak bizony tork�n akadt a sz�. Ebben a k�ptelen helyzetben ugyanis a l�ny felnevetett.
�m nem �gy, mint ahogy az term�szetes lett volna. Nem volt d�h�s, nem volt g�nyos, s�t m�g ironikus sem. Meglep�en higgadt �s �szinte nevet�s volt.

- Perselus – cs�v�lta a fej�t. – Te azt sem tudod, mit besz�lsz! Ezek nem a te c�ljaid. Sosem tudn�lak t�ged mugligy�l�l�k�nt elk�pzelni, az meg egyenesen nevets�ges, hogy azt az embert ti Nagy�rnak h�vj�tok. – K�zelebb hajolt a fi�hoz, �s kez�vel v�gigsim�tott a homlok�n. – Nekem van igazam, Perselus, ezt te is tudod. Nem vagy nekik fontos, �s semmik�pp sem n�lk�l�zhetetlen. – Sz�netet tartott, l�tva a viharfelh�ket, amik a fi� feje k�r�l gy�lekeztek, majd �vatosan folytatta. - Nekem viszont fontos vagy – suttogta m�r szinte alig hallhat�an. - Nekem t�nyleg n�lk�l�zhetetlen vagy, �s s�rt, hogy te ezt l�that�an figyelmen k�v�l hagyod.

Piton nem h�z�dott el a l�ny �rint�s�t�l, de nem is reag�lt r�.

- K�rlek, hagyjad �ket! – Aurora most m�r hangosabban besz�lt, de kez�t m�g mindig nem vette le a fi� arc�r�l. – Tudom, hogy nem k�rhetek t�led semmit, de mit sz�ln�l hozz�, ha mostant�l nem t�r�dn�l vel�k a… - Kis sz�netet tartott, majd halkabban folytatta. - … a kedvem�rt. Veled lenn�k eg�sz nap, seg�ten�k mindenben, amihez kedved t�madna, besz�lhetn�nk b�rmir�l, ha k�red, n�ma leszek, ha szeretn�d el is megyek, csak hagyd ezt abba! Te j� vagy, Perselus, �n tudom. Nem szabadna a di�k�veidet elpocs�kolnod ezekre a hal�lfal�kra.

A fi� f�radtan elh�zta mag�t a l�nyt�l, �s h�t�val egy p�nc�lnak d�lve le�lt a padl�ra.

- M�r k�s� – mondta sz�ntelen hangon.
- Ugyan, sosem k�s� –�lt le mell� Aurora.
- M�r k�z�j�k tartozom…
- Akkor mostant�l nem fogsz.
Piton s�t�ten felnevetett, de nem vitatkozott. S�hajtva a plafon fel� emelte tekintet�t.
- Igazad van – villant meg a szeme, �s oldalra fordult, hogy l�thassa a l�ny arc�t. - Azt hiszem, a kedved�rt megtenn�m.

Aurora mosolyogva megfogta a fi� kez�t, �s f�radt tekintettel f�rk�szte annak arc�t.

- �lmos vagy – d�rm�gte Piton.
- Nem tagadom, de nem akarok m�g aludni, ink�bb besz�lgess�nk!
- M�gis mir�l? – k�rdezte megh�kkenve Piton.
- R�lad. Mes�lj el mindent magadr�l!
- Az nem lesz egy vid�m besz�lget�s…

Ha vid�m nem is, hossz� biztosan, ugyanis a k�t fiatal hajnalig besz�lgetett, akkor is csak az�rt hagyt�k abba, mert Aurora feje m�r minden tizedik m�sodpercben a fi� v�ll�ra bukott…

���.�*�.���

- Van ez az iz�ke, ami ott van azon az iz�n…
- Fogalmazhatn�l vil�gosabban – vigyorgott Dawn, mik�zben James �pp az �tv�ltoztat�stan leck�t magyar�zta. – �gy csak h�ly�bb leszek, mint voltam.
- J�l van, na – legyintett a fi�. – Sz�val, van ez az iz�…
- Szerintem add fel, �gas – sz�lt k�zbe Sirius. – K�l�nben is, van sokkal nagyobb h�r�nk is!
- Hallgatlak – mondta Dawn, majd kez�be vett egy csokib�k�t, �s moh�n bontogatni kezdte.
- Dumbledore bekem�ny�tett a versennyel kapcsolatban.
- Az meg mit jelent? – �rtetlenkedett a l�ny.
- Azt mondta, most j�n a neheze... – Sirius hat�ssz�netet tartott, majd egy elk�peszt�en vonz� mosoly k�s�ret�ben folytatta. – Ezent�l a versenynapokon egym�s ellen fogunk p�rbajozni. M�rmint a csapatok egym�s ellen.
- Mi? Ez komoly? – Dawn meglepetts�g�ben nem figyelt a csokib�k�ra, �gy az sz�pen leugrott az �gyr�l.
- A legkomolyabb – b�lintott a fi�. – Azt hiszem, Dawny, nem baj, hogy azt az egy napot elsz�rtuk. A p�rbajoz�sokban mi lesz�nk a nyer�k.
- Egovesz�ly – d�rm�gte James.
- �s kivel lesz�nk el�sz�r? – k�rdezte a l�ny, mik�zben el�revetette mag�t az �gyban, �s jobb kez�vel lecsapott a sz�kev�ny b�k�ra.
- Lily�kkel …
- MICSODA? – James leejtette a p�lc�j�t, amit eddig f�nyezett, �s d�bbenten n�zett bar�tj�ra. – Ezt nem is mondtad.
- Nem tartottam fontosnak – legyintett Sirius, mire James csak h�pogni tudott, majd s�rt�d�tts�get sz�nlelve kivonult a gyeng�lked�r�l.
Dawn j��z�en majszolta a csokit, de ahogy James kiment az ajt�n, zavartan lenyelte a fel�t, �s visszam�szott eredeti hely�re.

- �hm, Sirius – motyogta halkan.
- Igen? – kapta fel a fej�t a fi�.
- Ne haragudj, ami�rt olyan cs�ny�n besz�ltem veled reggel. Dawn lehajtotta a fej�t, �s hom�lyos tekintettel a takar� gombjaival matatott.
- Jaj, Dawny – hajtotta h�tra a fej�t Sirius. – Nem �rtem, mi�rt te k�rsz bocs�natot t�lem.

K�zelebb h�zta a sz�k�t, �s feln�zett a l�ny arc�ra.

- Remusnak annyira igaza volt – cs�v�lta a fej�t a fi�. – �n t�nyleg tiszta �r�lt lehettem, hogy nem vettem �szre, mennyire fontos vagy nekem. Dawny, �n rohadtul �reztem magam n�lk�led az ut�bbi hetekben.

Dawn kezdte k�nyelmetlennek �rezni mag�t, ez�rt gyorsan bekapta a m�sik fel�t is a csokib�k�nak, de ez sem seg�tett neki. Az �sszes v�re az arc�ba sz�k�tt, �s k�motosan r�gva a csokit, szinte elveszett a fi� szemeiben.

- A fen�be is, Dawny �s azt hiszem v�g�rv�nyesen �s menthetetlen�l bel�d szerettem – folytatta a fi� megint egy olyan f�lmosoly k�s�ret�vel, amit�l a l�ny a fellegekben �rezte mag�t.
- R�ad�sul nem most, hanem legal�bb hat �ve, amikor berontott�l a kabinunkba, �s kijelentetted, hogy t�ged hidegen hagy, zavarsz-e vagy nem, mert nem fogsz m�g egyszer v�gigmenni a vonaton… Figyelj, �n tudom, hogy kicsit sokkolt ez most, de megtenn�d, hogy mondasz valamit?

Dawnyban most tudatosult el�sz�r, hogy nem egy romantikus film utols� jelenet�t n�zi, �s neki bizony most meg kell sz�lalnia. Meg�llt a r�g�sban, majd egy j� nagy nyel�s ut�n sz�ra nyitotta a sz�j�t, de amikor r�d�bbent arra, hogy nem tud mit mondani, �jb�l becsukta. Ez �gy ment egy darabig, m�gnem a fi� megel�gelte, felnyomta mag�t a sz�kb�l, �s a l�ny f�l� hajolt.

Dawny nem hitte el, hogy ez vele t�rt�nik… �s ha � nem hitt el valamit, akkor azt nem is merte n�zni. Ijedten behunyta a szem�t, mikor a fi� arca m�r alig egy centire volt az �v�t�l, �m a k�vetkez� pillanatban nem az j�tt, amire sz�m�tott.

- ��! – jajdult fel Sirius. – Ezt most m�rt kellett?

Dawn �rtetlen�l nyitotta ki a szem�t, hiszen � azt�n semmit sem tett volna, ami megakad�lyozza a fi�t terv�ben. Nyitott szemmel nyomban �szre is vette a gond forr�s�t.

- M�gis mit k�pzel, mi ez itt?! – hallatszott Madam Pomfrey �les hangja. Kez�ben egy hossz� m�anyag �veget tartott felemelve, �s azzal �t�tte tark�n a fi�t. – Ha m�g egyszer…puff… moleszt�lja… puff…a betegeket, jelenteni fogom… puff… az igazgat�… puff… �rnak! – A javasasszony az ajt�n�l m�r visszafordult, rendbe tette szerte�gaz� hajkoron�j�t, majd m�lyeket l�legezve visszat�rt Dawn �gy�hoz, �s az �vegb�l t�lt�tt egy kis poh�rba.
- Nos, kedvesem – mondta m�g mindig kicsit lihegve. – Amikor m�g �n a roxfortba j�rtam, az ilyesmi�rt kicsap�s j�rt. – Azzal elvonult a m�sik terembe, mag�ra hagyva Dawnt az imm�r �res k�rteremben.

Dawny pedig egy perces n�ma bambul�s ut�n �thajolt a kisszekr�nyhez, �s el�kotort az �dess�ghalomb�l m�g egy csokib�k�t, majd f�lig �r� sz�jjal leharapta a fej�t.

Leg�pel�i megjegyz�s: Iz�biz�... Az�rt gyorsabb voltam, mint m�ltkor, nem ? *id�tlenvigyor*