Siriushoz eg�sz nap nem lehetett sz�lni. James m�r mindent megpr�b�lt, hogy valahogy kommunik�ci�ra b�rja a fi�t, de az l�that�an �gyet sem vetett bar�tj�ra. Naphosszat a klubhelyis�g egy eldugott zug�ban gubbasztott, tanul�shoz nem volt kedve, a sz�rakoz�shoz is t�l lehangolt volt, �gy a semmittev�st �zte mesterfokon.
- H�t ennek meg mi baja? – d�lt le a kanap�ra Remus, k�zben fej�vel Sirius fel� b�k�tt, aki csak kifel� bambult a p�r�s ablak�vegen, �s egy tintatart�t dob�lt egyik kez�b�l a m�sikba.
- Mit tudom �n – vont v�llat James. – Mi�ta Dawny gyeng�lked�n van, meg se mukkant.
Remus fel�lt, majd sokat sejtet� arccal Siriusra n�zett.
- Mit sz�ln�tok ahhoz, ha azt mondan�m, Dawny m�r fel�bredt, �s �n m�r voltam is bent n�la?
James elvigyorodott, l�tva, hogy Sirius kez�b�l kiesett a tintatart�, majd egy cikeszt is megsz�gyen�t� gyorsas�ggal fordult meg a fotelban.
- L�m csak, Tapmancs, mi ez a nagy �rdekl�d�s? – k�rdezte Remus egy bujk�l� mosollyal a sz�ja sark�ban.
- Mire gondolsz? – tette az �rtatlant Sirius. – �n csak most vettem �szre, hogy itt vagy.
- Persze…

James �s Remus sokatmond� pillant�st v�ltottak. Mindketten tiszt�ban voltak vele, mi nyomja ennyire a fi�t az ut�bbi hetekben.

- Figyelj – fordult hozz� James. – Mi lenne, ha megl�togatn�nk Dawnyt? �gysem tud m�g arr�l, amit Dumbledore reggel mondott.

Sirius �gy tett, mintha gondolkodna a dolgon, majd nagy sok�ra r�b�lintott a tervre, �s felpattant a fotelb�l.

A folyos�n sz�tlanul haladtak v�gig, de a gyeng�lked� ajtaja el�tt Remus �s James k�z�s er�vel meg�ll�tott�k Siriust, majd a falhoz l�kt�k.

- Na, ide figyelj, Tapmancs – kezdte Remus. – Most mondd el sz�pen, mit �rzel Dawny ir�nt!
- Micsoda? – h�pogta a fi�. – Ne vicceljetek m�r, engedjetek el! – �m hi�ba pr�b�lta mag�t ell�kni a falt�l, James lefogta.
- J�l hallottad a k�rd�st. V�laszolj! – n�zett r� komolyan a fi�. Majd �vatosan hozz�tette: - Az�rt nem kell olyan r�szletgazdagon…

Sirius szemforgatva adta fel a harcot James karj�val, majd fels�hajtott.

- Nem tudom, sr�cok, �n azt hiszem… - A plafonra szegezte a tekintet�t. – Azt hiszem elvette az eszem. Nem b�rom ki, hogy nem l�tom minden nap. Illetve, hogy nem besz�lek vele, mert ugye mindig l�tom azzal az elmebajos Lovegooddal van… Meg�r�l�k n�lk�le.

James fintorogva elford�totta a fej�t.

- Azt hiszem, megk�rtelek, hogy ne t�l r�szletesen! Holds�p, ez nem volt j� �tlet – h�r�gte. – Teljesen ki�br�ndultam az egyik legjobb bar�tomb�l. Ez jobban cs�p�g�tt, mint az olvadt fagyi. – A fi� sz�npadias haldokl�si jelenetet mutatott be, amit�l a helyzet komolys�ga valahogy teljesen tovat�nt.

- A l�nyeg – pr�b�lt visszat�rni a t�rgyhoz Remus -, hogy nem j�tszadozhatsz ezzel a l�nnyal �gy, ahogy kedved tartja! N�zd, tudom, hogy nem �pp t�lem kellene szerelmi tan�csot elfogadnod, de ezt az egyet az�rt nem �rtana. - Sz�netet tartott. – Most bementek Jamesszel, �s p�r perc ut�n int�zz�tek �gy, hogy egyed�l maradj Dawnnal, ezut�n pedig tiszt�zd vele ezt az eg�szet, mert ha valaki, h�t � meg�rdemli az �szintes�get.

Sirius lehajtotta a fej�t. J�l tudta, Remusnak - mint mindig - most is igaza volt.
Sz�tlanul �lltak egy darabig a gyeng�lked� ajtaja el�tt, majd Remus egy hat�rozott mozdulattal bel�kte az ajt�t, h�tat ford�tott k�t bar�tj�nak, majd elviharzott.

���.�*�.���

- Rora! �bredj m�r!

Aurora morogva a m�sik oldal�ra fordult, �s p�rn�j�t a f�l�re nyomta.

- Rora, Lily vagyok, kelj m�r fel! Az eg�sz d�lel�tt�t �taludtad.
- Az nem sz�m�t – v�gott k�zbe Alice. – Az viszont igen, hogy a hajnali �breszt�dre mindenkit ki�zt�l az �gyb�l, egyed�l te maradt�l kid�lve! Nem fontos m�r neked ez a mardek�ros kriptat�ltel�k?

Lily felszisszent, kifejezve rosszall�s�t, ami�rt Alice kriptat�ltel�knek nevezte Pitont Aurora jelenl�t�ben, de megsz�lalni m�r nem tudott, ugyanis ekkor az �bredez� l�ny elmosolyodott.

- Most m�r nem musz�j olyan kor�n kelnem – d�nny�gte m�g mindig csukott szemmel.

Lily �s Alice szeme elkerekedett d�bbenet�kben. A v�r�s haj� griffend�les egyenesen r�d�lt az �gyra, Alice pedig a haj�ba t�rt, �s hitetlenkedve cs�v�lta a fej�t.

- Ilyen nincs – d�rm�gt�k egyszerre.

Aurora cseng� hangon felnevetett, majd egy lend�lettel kilibbent az �gyb�l, �s k�nt�st h�zott mag�ra.

- Rora, ugye nem volt�l vele… �gy? – k�rdezte rekedt hangon Lily.

A l�ny megtorpant, bar�tn�i pedig l�legzetvisszafojtva v�rt�k v�lasz�t.

- Meghibbantatok? – fordult meg hirtelen Aurora. Szem�ld�k�t olyan magasra h�zta, hogy m�r-m�r elveszett s�r�, fekete haja m�g�tt. – M�g tizenh�t sem vagyok, mit k�pzeltek ti r�lam? �n nem vagyok egy… egy… - felh�borodott pillant�st k�ld�tt a k�t l�ny fel�, de nem fejezte be a mondatot, csak bevonult a f�rd�szob�ba.

Az aznapi b�jitaltan�ra ism�t m�shogy zajlott, mint megszokt�k.
A v�ltoz�s k�s�rtetiesen hasonl�tott a legut�bbihoz, hiszen ism�t le�lt valaki Perselus Piton mell�, ism�t egy l�ny, ism�t egy Mallory, aki r�ad�sul az el�z� ikertestv�re.
Emellett m�g egy apr�cska v�ltoz�st meg kell eml�ten�nk.
Perselus Piton egy csepp ellenkez�st sem mutatott.

- Norm�lis esetben megk�rdezn�m, hogy-hogy nem volt�l d�lel�tt, de tekintve, hogy pontosan tudom az ok�t…
- Hazudsz – torkolta le Perselust a l�ny. – Norm�lis esetben sem k�rdezn�d meg.
- Igaz – ismerte be a fi�. Arc�n egy �szinte mosoly �rny�ka suhant �t, amit�l a l�ny sz�v�t melegs�g j�rta �t, �s zavar�t leplezve gyorsan a f�zet�re szegezte a tekintet�t.
- Szeretem, ha mosolyogsz – motyogta, majd m�gis feln�zett. – Ha m�s nem l�tja, mosolyogn�l nekem csak �gy? – Aurora is �rezte, mennyire gyerekes, mennyire furcsa a k�r�se, de nem �rdekelte. T�relmetlen�l f�rk�szte a fi� arc�t, k�zben kez�vel sz�rakozottan a darabol� k�s ut�n ny�lt.
- Nem hiszem, hogy menne. – Perselus v�lasza megd�bbentette a l�nyt. Felk�sz�lt mindenre, eseteges s�rt�sekre, ideges szemforgat�sra, megvet� pillant�sokra… �m a fi� csak �sszer�ncolta a homlok�t, �s az�rt agg�dott, hogy nem siker�lne neki egy egyszer� mosoly.
- K�sz�n�m – suttogta Aurora, mire a fi� kiz�kkent a hozz�val�k m�ricsk�l�s�b�l.
- M�gis mit? – k�rdezte �rtetlen�l.
- Nem tudn�m megfogalmazni – r�zta a fej�t a l�ny. – Tal�n azt, hogy adt�l nekem kulcsot magadhoz.
- B�rmikor visszavehetem – mordult fel ironikusan Perselus, de a l�ny csak mosolygott.
- Soha nem adom vissza! Most m�r az eny�m marad, ha tetszik, ha nem!

Perselus kez�ben megremegett a b�kaszemmel teli �veg, ennek k�sz�nhet�en jelent�sen t�bb jutott bel�le a f�zetbe, mint kellett volna.
Legal�bb is erre utalt, hogy a fortyog�, sz�ntelen l� �rv�nyleni kezdett, �s egy csap�sra halv�nys�rga �rnyalatot vett fel.
Aurora az ajk�ba harapott, mikor �szrevette, de a fi�t l�that�an nem zavarta f�zete kritikus �llapota. Term�szetesen � is l�tta az incidenst, de profizmus�nak k�sz�nhet�en csak sz�rakozottan felmarkolt h�rom m�sik �veget, �s hamar helyrehozta a hib�t.

- Aurora! – sz�lalt meg, miut�n letekerte az egyik �veg fedel�t. A l�nynak kellemes bizserg�s futott v�gig a h�t�n, ahogy a fi� sz�j�b�l hallotta a nev�t. – Besz�lnem kell veled.

A l�ny szem�ld�ke meglepetten szaladt fel.

- Most is besz�l�nk – motyogta.
- Nyugodtabb k�r�lm�nyek k�z�tt – d�rm�gte a fi�. – Eb�did�ben. Fontos.

Aurora mag�ban megmosolyogta a fi� t�mondatait, de hangosan csak ennyit mondott:

- Rendben.

���.�*�.���

- Szeret, szeretem, szeret, szeretem…
- Ezt nem �gy szokt�k – kapta ki Dawn kez�b�l a vir�got Remus. – Az egyik sziromn�l azt mondj�k, hogy szeret, a m�sikn�l azt, hogy nem szeret…
- Ne sz�lj r�, �n is �gy szoktam! – h�rd�lt fel James. – Vagy �gy, hogy „Lily engem szeret, Lily nem szeret m�st, mint engem”.
Remus lehunyta a szem�t, elsz�molt t�zig, majd kinyitotta.
- �s �n m�g azt rem�ltem, hogy t�zre elt�nik a r�m�lom!
- �n nem vagyok r�m�lom, kik�rem magamnak! �n, k�rlek…
- Nem vagyok r� k�v�ncsi! – �ll�totta le gyorsan Remus.
- Fi�k, szerintetek t�nyleg szeret? – k�rdezte t�prengve Dawn.
- Eml�kszel, mit v�laszoltunk k�t perccel ezel�tt? – n�zett le a l�nyra Remus. – Az�ta nem v�ltozott a helyzet.
- De ma p�rbajozni fogunk Lily�kkel, �s m�g nem is l�ttam! – sop�nkodott. – De k�ld�tt vir�got! Ez… ez annyira kedves t�le, nem?

Csillog� szemekkel n�zett k�t bar�tj�ra, de �k csak zavartan vakargatt�k a tark�jukat.

- Akkor mi�rt kopasztod meg szeg�nyeket? – t�rt ki a v�lasz el�l James, majd kivette a csokrot a l�ny kez�b�l, �s visszatette a kisasztalon �ll� v�z�ba. – A Lilyvel val� p�rbajr�l meg csak annyit, hogy ha b�rmi baja esik, �n kiny�rlak.
- James! Eszedn�l vagy?! – d�rrent r� Remus.
- J�l van, bocs, akkor csak kicsit ny�rlak ki – vont v�llat a fi�.
- Egy�bk�nt nem is biztos, hogy mi gy�z�nk – jegyezte meg a paplan sz�l�t morzsolgatva Dawn.

A k�t fi� megmerevedett, arcukra oly m�rt�k� csod�lkoz�s �lt, hogy megsz�lalni sem tudtak legal�bb k�t percig. K�zben mindent �rt� pillant�sokat v�ltottak, ami Dawnt lassan ideges�teni kezdte.

- Most mi van? – fakadt kif�radtan.

James a fej�t cs�v�lta, majd le�lt a l�ny �gy�nak sz�l�re, �s olyan arccal n�zett le r�, mint ahogy egy pszichi�ter a k�l�n�sen neh�z esetre.

- Tudod te, ki az a Sirius Black? – k�rdezte lassan, tagoltan.
- Te h�ly�nek n�zel? – h�rd�lt fel idegesen Dawn.
- Ha ismered, tudod, hogy �t p�rbajban nem lehet legy�zni. – Itt Dawn g�nyosan felhorkantott, de James lepisszegte. – Hidd el, j�l ismerem, hiszen… - h�zta ki mag�t, �s kivillantotta f�j�an t�k�letes fogsor�t -, t�lem tanult!

Dawn a szemeit forgatta, de nem sz�lalt meg, ugyanis abban a pillanatban visszat�rt Madam Pomfrey, �s kijelentette, semmi indokot nem tal�l arra, hogy bent tartsa m�g a l�nyt, �gyhogy adott neki k�t percet a t�voz�sra.

���.�*�.���

A nagyteremben aznap d�lben szokatlanul fesz�lt volt a hangulat. Dumbledore bejelent�se, miszerint ett�l kezdve �less� v�lik a verseny, felkeltette azoknak az �rdekl�d�s�t is, akik eddig nem sokat tapasztaltak a versenyb�l. Egy p�rbaj m�gis csak sokkal popul�risabb esem�ny, mint holmi szimpla keresg�l�s.

A tan�rok sz�m�ra a di�kok hangulatv�ltoz�sa mag�t�l �rtet�d� volt, de a viszonylag csendes eb�d nekik is �j volt, �gy pr�b�lt�k �lvezni, am�g lehet.

Nos… Nem sok�ig lehetett, ugyanis alig egy r�pke perc eltelt�vel porba hullott minden rem�ny�k a b�k�s eb�det illet�en.

Na, de ne szaladjunk ennyire el�re, egy perc alatt rengeteg �rdekes dolog t�rt�nhet m�g egy ilyen es�s napon is.

- … �s �n azt hiszem, teljesen begoly�ztam, Rora, ugyanis m�g csak pofon sem v�gtam �rte! Pedig � James, az isten szerelm�re! – Lily s�rt�d�tten �sszevonta a szem�ld�k�t. – Te nem is figyelsz r�m – konstat�lta morogva, majd kedvtelen�l eltolta mag�t�l a marad�k eb�dj�t.

Olyannyira igaza volt, hogy Aurora m�g most sem figyelt arra, amit mondott. A fekete haj� l�ny ugyanis t�relmetlen�l f�szkel�d�tt a hely�n, �s a nyak�t ny�jtogatta.

- Hiszen m�r eb�dsz�net van, hol k�sik? – motyogta mit sem t�r�dve bar�tn�j�vel.
- Biztos elaludt a lombikjai felett – ironiz�lt Lily, mire Aurora nyomban fel� fordult, �s el�sz�r d�h�s, majd bocs�natk�r� tekintettel n�zett r�.
- Ne haragudj, Lily, csak valami�rt annyira izgatott vagyok. �n m�g sosem �reztem ilyet, azt sem tudom, hol �ll a fejem! Pedig �n mindig j�zanul gondolkodom.

Lily m�r v�laszra nyitotta a sz�j�t, de ekkor �pp a besz�lget�s t�rgya fojtotta bel� a sz�t.

- Besz�lhetn�nk? – k�rdezte halkan, de ann�l hat�rozottabban Piton. A megjelen�se m�r �nmag�ban megd�bbentette Lilyt, h�t m�g az, hogy ezt a sz�t a fi� sz�j�b�l hallja, pedig eddig biztosan a TOP10 olyan sz� k�z� sorolta volna, amit Perselus Piton sosem ejt ki a sz�j�n.

�gy h�t csak l�k�tt egyet Auror�n, �s visszafordult az eb�dj�hez, �m az m�r addigra elt�nt, helyet adva a desszertnek.

- Ez nem az �n napom – morogta bossz�san.

K�zben Aurora k�vette Perselust az ajt�hoz, de kil�pni m�r nem tudtak rajta, ugyanis ekkor szembe tal�lt�k magukat az egyetlen szem�llyel, aki elronthatta a kedv�ket. Sirius Blackkel.
�m a fi� kiv�telesen jel�t sem mutatta annak, hogy k�tekedni akarna.
S�t! Mosolyogva, magabiztosan Aurora �s Perselus el� l�pett, kezeit kivette a zseb�b�l, majd nagy leveg�t vett, �s a t�bbi di�k fel� fordult.

- Hah�! Mindenkit�l eln�z�st k�rek, hogy megzavarom az eb�dben… - �rdekes m�don el�g volt kicsit hangosabban besz�lnie, nem kellett Sonorus b�b�jt alkalmaznia, ami csak meger�s�t�s abban, hogy a roxfortosok ezen a napon kiv�telesen lehangoltak voltak. – Nem tart sok�ig, nyugi Mr. Cornwall! – n�zett az �sz (tekintet�vel semmi j�t nem �g�r�) professzorra Sirius.

Perselus Piton hi�ba pr�b�lt megvet� sz�jr�nd�t�ssal t�vozni a teremb�l, Sirius fel� ny�lt, �s visszar�ntotta.

- Bocs, Pipo… Piton, csak t�ged is �rint a dolog – magyar�zta halkabban. – Na, sz�val – folytatta �jb�l �gy, hogy m�ly hangja az eg�sz termet bej�rta -, nyilv�nos bocs�natk�r�ssel tartozom, �s velem sosem fordult m�g el�, hogy nem rendeztem volna az ad�ss�gom. Itt �s most, mindenki el�tt szeretn�m kijelenteni, hogy igazs�gtalan, rosszindulat� �s meggondolatlan voltam olyanokkal, akik egy�ltal�n nem �rdemlik meg. Teh�t, ne haragudj, Rora, t�nyleg sajn�lom, hogy megs�rtettelek, a pofon pedig teljesen jogos volt, meg tudsz bocs�jtani?

A termen uralkod� fesz�lt csend �s a sok r� szegez�d� szemp�r Auror�t roppantul zavarba hozta, �gy gyorsan elmotyogott egy „ Semmi baj, Sirius”-t, de mikor a fi� erre h�l�san elmosolyodott, m�gis csak felszegte a fej�t.

- Te is tudod, hogy nem t�lem kell eln�z�st k�rned – suttogta.

Ez volt az a pillanat, amit Perselus az �jb�li felsz�v�d�snak szentelt, de k�s�rlete most sem j�rt sikerrel.

- Teljesen igazad van, Rora – b�lintott Sirius, majd, l�that�an nehez�re esett, de a mardek�ros fi� fel� fordult. – Bocs, Piton, nem kellett volna olyan szem�tnek lennem veled. Rossz passzban voltam.
- Nem, Black, te most vagy rossz passzban – mordult fel Piton. – Nem tudom, mi �t�tt bel�d, de �n er�s konf�zi�s b�b�jra tippelek.

Aurora rosszall�an vonta fel a szem�ld�k�t, majd sokatmond�an megl�kte a fi� v�ll�t.

- Figyelj, Peeeeer-se-lus – tagolta Sirius bizonytalanul -, �n nem akarok veled �r�kk� csat�rozni, t�bb� sosem k�tekedek veled, att�l f�ggetlen�l, megbocs�jtasz, vagy nem.

Most ideiglenes hangzavar t�madt, ugyanis a t�rsas�g j� r�sz�nek m�g halv�nylila seg�dfogalma sem volt arr�l, mi t�rt�nt, ami�rt bocs�natot k�rt egy griffend�les egy mardek�rost�l, �s most, a be�ll� sz�netben vad inform�ci�szerz�s zajlott le.

Piton arc�n vegyes �rzelmek rajzol�dtak ki. L�that�an m�g mindig nem tudta eld�nteni, Sirius besz�m�that�-e vagy sem, de az m�r komoly eredm�ny volt n�la, hogy elgondolkodott a dolgon.
Az sem seg�tett a helyzet�n, hogy t�bb sz�zan b�mult�k, k�zt�k az �sszes tan�r is, Aurora pedig mell� l�pett, �s a v�ll�ra tette a kez�t.

- Na? – s�rgette a fi�t Sirius. – Szent a b�ke?

Piton tov�bbra sem tudott megsz�lalni. Agy�ban egym�st kergett�k a gondolatok. Term�szetesen r�gt�n r�v�gta volna, hogy esze �g�ban sincs b�k�lni, de a v�ll�t �gy �gette Aurora keze, hogy egyszer�en nem tudta kimondani, amit igaz�b�l akart. Nagyot nyelt, �s a k�nos szitu�ci�ra val� tekintettel gyorsan v�get vetett a besz�lget�snek.

- Ezen m�g gondolkodnom kell – mondta kim�rten, majd a k�vetkez� pillanatban m�r ott sem volt.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sajn�lom, hogy ilyen sok�ig v�rattam erre a fejezetre, r�ad�sul f�lbe is hagytam, de m�r esed�kes volt a friss�t�s, �s a k�vetkez�ben benne vagyok, ami azt jelenti, hogy kiv�telesen hamarabb fog j�nni :)