A Nagyterem asztalai elt�ntek, helyet adva egy hossz�, v�kony emelv�nynek, illetve az emelv�nyt k�r�lvev� sz�ksoroknak. A di�kok kisebb csoportokban sz�lling�ztak be az ajt�n, m�gnem az eg�sz terem megtelt.
Dawn nagyot nyelt. M�g soha nem p�rbajozott ennyi ember el�tt, �s f�l� volt, hogy m�g a hangja is elmegy az izgalomt�l.
- Hol van Sirius? – l�pett hozz� Sandra Bones, Lily partnere.
- Passz. Lily is j�hetne m�r – d�rm�gte a l�ny. – De ha el�ker�lnek, �n esk�sz�m, kitekerem a nyakukat, ami�rt itt v�ratnak minket!

Sandra k�nyszeredetten felnevetett. L�tszott rajta, hogy ink�bb v�r m�g p�r �r�t, ha kell, minthogy ki�lljon a fi� ellen, ami egy�rtelm�en az � veres�g�vel v�gz�dne. Nem tartotta kiegyenl�tettnek a p�rbajt, tekintve, hogy Sirius Blackr�l van sz�.

- ���, nem b�rom a szerepl�st! – fakadt ki Dawn. – Ut�lom, ha n�znek!
- Nah�t, ezt sosem gondoltam volna r�lad – g�nyol�dott Sandra. – Egy�bk�nt elkezdhetn�nk n�lk�l�k is. Csak te meg �n – vonta fel a szem�ld�k�t Sandra.
- Azt m�r nem! – mordult fel a h�tuk m�g�tt Sirius. – Nyugi, Bones, m�r itt is vagyok.
A l�nyon egy�ltal�n nem l�tszott, hogy megk�nnyebb�lt volna. Sz�j�t egy vonall� pr�selte, �s �sszevont karokkal elfordult.
- Egy�bk�nt lehet, elmarad a buli – d�rm�gte Dawn f�l�be a fi�.
- Mi�rt?
- Volt egy kis z�r odakint… Ez�rt k�stem annyit. – A fi� arca komor lett, szemei �sszesz�k�ltek.
- M�g mindig nem v�gom – suttogta a l�ny �rtetlen�l.
- Tudod, a hal�lfal�k nem nyugodtak bele, hogy elsz�ktetek. – Dawn szeme elkerekedett. – P�ran megpr�b�ltak bejutni, azt hiszem. - Itt kicsit �sszevonta a szem�ld�k�t, �s sz�netet tartott. A l�ny k�v�ncsis�g�t viszont el�gg� felcsig�zta.
- Hogy-hogy be akartak jutni?

Sirius nem tudott v�laszolni, ugyanis ekkor egy sz�ke �st�k bukkant fel a semmib�l, meg�rintette Dawn v�ll�t, majd maga fel� ford�totta.

- Andrew! – h�pogta a l�ny meglepetten. – H�t te meg…?
- Csak j�ttem sok szerencs�t k�v�nni a versenyre – vigyorgott a fi�, k�zben a l�ny v�ll�n t�maszkodva, nehogy h�traessen, ugyanis Sirius egy l�p�st sem ment arr�bb, hogy Andrew elf�rhessen az emelv�nyen.
- H�t, ez igaz�n… kedves – mosolygott Dawn, k�zben lefejtve mag�r�l a fi� ujjait, �s helyet adott neki.
- Egy�bk�nt elkezd�dhetne m�r, nem? – tette cs�p�re a kez�t a holl�h�tas fi�, tov�bbra is figyelmen k�v�l hagyva Siriust. – Rem�lem, nyerni fogsz, Dawny. Hiszen kiv�l�an tudsz b�nni a p�lc�val – mosolygott a l�nyra. Kiv�telesen feln�zett Siriusra, mintha csak most venn� �szre, majd k�v�ncsian megk�rdezte: - Ti most hogy vagytok egym�ssal?
Dawn megh�kkent a k�rd�st�l, Sirius viszont csak megfesz�lt, m�g jobban kih�zta mag�t, �gy is kihangs�lyozva magass�gbeli el�ny�t Andrewval szemben.
- Csak az�rt k�rdem, mert ha nincs semmi, akkor igaz�n elj�hetn�l velem szombaton valahov�, Dawny.

A l�ny m�r �pp elutas�t� v�laszra nyitotta a sz�j�t, de Sirius megel�zte.

- Mi a leghat�rozottabban �gy vagyunk, hogy a szavaiddal �ljek, Lovegood – magyar�zta m�g mindig �sszevont szem�ld�kkel, majd a nyomat�koss�g kedv��rt mag�hoz h�zta a l�nyt, aki m�r egy�ltal�n nem is l�tott a r�zsasz�n k�dt�l, ami a fi� szavaira k�r�l�tte keletkezett, �gy csak b�rgy�n mosolygott, mikor Andrew megk�rdezte:
- Igaz ez, Dawny? – A l�ny arc�ra n�zve nem v�rt v�laszt. Biccentett egyet Siriusnak, majd megjegyezte: - Egy�bk�nt, ha b�rmi balul s�lne el…
- Ami nem fog – v�gott k�zbe a griffend�les fi�.
- De ha m�gis – nyomta meg a mondat v�g�t Andrew - Akkor csak sz�lj b�tran!
- �hm… H�t persze, Andrew – motyogta zavartan Dawn, k�zben les�t�tte a szem�t, �s mag�ban foh�szkodott, a fi� nehogy komolyan vegye. Mikor legk�zelebb feln�zett, m�r nem volt ott.
- �hm – hangzott az �jabb �rtelmes megnyilv�nul�sa. – Sirius?
- Igen, Dawny?
- �n nem akarlak kioktatni, isten ments, de egy ilyen dologhoz, m�rmint ahhoz, hogy „�gy” legy�nk – Itt egy kis sz�netet tartott, mert roppantul zavarta, hogy a fi� m�g csak r� se n�z. – Sz�val, ehhez nem kellene az �n beleegyez�sem is? Csak �gy mell�kesen k�rdezem…
Sirius v�gre elford�totta a fej�t a t�megt�l, �s egyenesen a l�ny szem�be n�zett.
- Dawny… F�lre�rted a helyzetet, �n csak az�rt mondtam ezt Lovegoodnak, mert…
Ebben a pillanatban a terem elcsendes�lt. Mindenki, k�zt�k Sirius is az ajt� fel� kapta a fej�t, ugyanis bel�pett Dumbledore, ami �nmag�ban nem nagy dolog, de most szokatlanul gondterhelt volt az arca. R�gt�n lehetett tudni, hogy valami nincs rendben.
Plusz m�g�tte bel�pett k�t auror is, ami az�rt fokozta az aggodalmat.
Nos, az el�bb nem volt t�l pontos a le�r�s. Mindenki az ajt� fel� n�zett, kiv�ve Dawn Malloryt, aki �gy �llt Sirius mellett, mint akit leforr�ztak. T�gra ny�lt szemekkel meredt a fi� arc�ra, �s agy�ban �jra meg �jra lej�tszotta a fi� legut�bbi mondat�t. V�g�l arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy igenis j�l hallotta.
- H�, m�gis mit akart�l azzal mondani, hogy…?
- Csss – Sirius ujj�t a l�ny sz�j�ra tette, �s fej�vel Dumbledore fel� b�k�tt.

Az igazgat� v�gighordozta tekintet�t a di�kseregen, k�zben intett a k�t aurornak, hogy menjenek ki.
- A mai verseny elmarad! – Dumbledore hangja nem volt feler�s�tve, m�gis mindenki hallotta, s�t, felh�rd�l�s, suttog�s sem k�vette. - Vacsor�n�l mindenki legyen jelen. Fontos. - Azzal h�tat ford�tott, �s az aurorok nyom�ban t�vozott.
Ezt k�vet�en m�g vagy k�t percig senki sem sz�lalt meg.
Azt�n Leon Mallory felugrott az emelv�nyre, karon ragadta h�g�t, �s azzal a mozdulattal kivonszolta a teremb�l.

���.�*�.���

- Perselus, k�rlek, mit kell ezen gondolkoznod? – Aurora alig gy�zte tartani az iramot, amit a fi� dikt�lt. – Nem jobb a b�kess�g?
Piton hirtelen megtorpant, �gy Aurora egyenesen a h�t�nak �tk�z�tt. A fi� fels�hajtott, megfordult, �s v�llon ragadta a l�nyt.
- Te ezt nem �rtheted – n�zett �lesen a l�ny szem�be. – Ez Blackt�l nem �szinte. Nem az�rt akar… Ez csak �jabb �nf�nyez�s, �jabb �zenet a vil�gnak, hogy „�n, Sirius Black, milyen �nfel�ldoz� tettekre vagyok k�pes! M�g ezzel a mardek�ros Pitonnal is le�llok…" – �szre sem vette, hogy mik�zben besz�lt, egyre er�sebben szor�totta a l�nyt, ujjai, ahol Aurora v�ll�ra fon�dtak, elfeh�redtek. Minden bizonnyal f�jhatott a l�nynak, de nem sz�lt. – R�ad�sul nem v�gtam r�, hogy nem! Nem k�ldtem el melegebb �ghajlatra, �s csakis miattad nem, Aurora! – A fekete szemek zavartan csillogtak, mintha tulajdonosuk megb�nta volna, amit mondott.
- Perselus, ne legy�l ostoba – suttogta a l�ny. – Sirius rendes ember. Ami rossz van benne, az a kamaszkor, amib�l m�g nem n�tt ki teljesen. Ha � azt mondta, b�k�lni akar, az �gy is van. – Aurora hangja egyre gyeng�bb lett, �gy v�gre a fi� is �szrevette, hogy a kellet�n�l kicsit er�sebben szor�totta a l�nyt.
- Ne haragudj – d�rm�gte, miut�n elkapta a kezeit.
- Ugyan, semmi baj – mosolygott Aurora, megmozgatva a v�llait. – Tudod mit? – hajtotta f�lre a fej�t. – Holnap megk�rem Lilyt �s Jamest, hogy menj�nk el valahova k�z�sen.
Perselus Piton enn�l a mondatn�l akkor�t ugrott h�tra, mintha kett�repedt volna a f�ld k�zte �s a l�ny k�z�tt. Hitetlenkedve r�zta meg a fej�t.
- Elment az eszed – h�r�gte nagy nehezen.
- Figyelj, Perselus – l�pett k�zelebb hozz� a l�ny. – F�lreismert�tek egym�st. A k�ztetek h�z�d� ellent�tek csak felhalmoz�dtak az �vek sor�n, �gy eltakart�k az �sz�rveket. N�zd, Lily egy kedves, norm�lis l�ny, aki f�lig szerelmes Jamesbe. Dawny, a h�gom egy v�gtelen�l �rzelmes ember, aki nemcsak k�v�lr�l olyan, mint �n, ebben m�r biztos vagyok. Jobban hasonl�tunk, mint hinn�. �s � szereti Siriust! – Aurora gyeng�den a fi� arc�ra tette a kez�t. – Akiket ez a k�t l�ny szeret, rossz emberek nem lehetnek – mosolygott t�retlen�l.
Perselus felmordult, de nem h�z�dott el a l�ny keze el�l, szem�t lehunyta, �s egy halk s�haj szakadt fel bel�le.
- Aurora – nyitotta ki �jra a szem�t, hogy a l�nyra n�zzen. – Te mit gondolsz… r�lam?
A l�ny kiss� megh�kkent a k�rd�st�l, de k�szs�gesen v�laszolt.
- Azt, amit te r�lam.
- Az lehetetlen! – ki�ltott a fi�. – Ha azt mondom, hogy csak felideges�tesz, �s a pokolba k�v�nlak, akkor te is �gy �rzel? – k�rdezte �rezhet� �llel a hangj�ban.
- Ha val�ban igaz, amit mondt�l, akkor igen – vont v�llat a l�ny.
- �s ha azt mondom – kezdte kiss� rekedtes hangon a Piton -, hogy kellesz nekem, hogy alig ismerlek, m�gis kellesz nekem…
- Akkor �n azt mondom – nevetett fel a l�ny -, hogy k�lcs�n�s. Jaj, Perselus, nem veszed �szre, mennyire k�lcs�n�s? Nem veszed �szre, hogy veled akarok lenni, hogy…

Nem tudta befejezni, ugyanis ekkor a fi� olyat tett, amit eddig garant�ltan soha. Egyik kez�t a l�ny arc�ra fektette, a m�sikkal k�zelebb h�zta mag�hoz. Ahogy a m�lyk�k, csillog� szemp�rba n�zett, m�r nem tudott parancsolni mag�nak, �let�ben el�sz�r megcs�kolt egy l�nyt, m�ghozz� �gy, ahogy m�sokat egy �let alatt sem cs�kolnak meg. Egyszerre volt k�vetel�z�, ugyanakkor v�gtelen�l gyeng�d, mintha att�l f�lt volna, hogy a l�ny �sszet�rik a karjaiban, hogy b�rmelyik pillanatban k�dd� v�lna.
Amilyen hirtelen kezd�d�tt, olyan hirtelen is �rt v�get.
�m kiv�telesen nem az�rt, mert a fi� �jb�l meggondolta mag�t, hanem az�rt, hogy v�laszolhasson a l�ny k�rd�s�re.
- Ha Potter belemegy, akkor �n is

���.�*�.���

- H�, Leon, ez f�j! Hov� viszel? – Dawny nem b�rta felvenni b�tyja l�p�stemp�j�t, minduntalan megbotlott a l�b�ban, de Leon csak k�ny�rtelen�l vonszolta maga ut�n.
- �llj! Mallory, ezt hagyd abba! – K�zben Sirius is utol�rte �ket. – Nem l�tod, hogy f�j neki? Helyesb�tek… Nem hallod?
- Meg�rdemli azok ut�n, hogy egy sz�t sem sz�lt a smaragdr�l! – d�rrent r� a fi�. – M�gis mit gondolsz, Dawny, ki a felel�s �rtetek?! Nekem kellene mindent el�sz�r megtudnom, nem utolj�ra, �s legf�k�pp nem a m�sik oldalt�l!

Erre a mondatra Sirius �s Dawny csak azt az egyetemes visszak�rdez�st tudt�k produk�lni, amit mindenki k�rdezne ebben a helyzetben:
- He?
- J�l hallott�tok! – �llt meg Leon, elengedve a l�ny karj�t, hogy az fel tudjon t�p�szkodni. A fi� lassan kif�jta mag�t, h�t�t a falnak vetette, �s megenyh�lve magyar�zkodni kezdett. – Eml�keztek, engem erre a versenyre Johanna Kleisberggel raktak egy p�rba…
- Aha, ez m�g tiszta – b�lintott Dawn.
- Az a csinos, sz�ke l�ny a Holl�h�tb�l? – k�rdezte a fej�t vakargatva Sirius, mire Dawn a k�ny�k�vel j�l oldalba v�gta. – Most mi van? – h�rd�lt fel a fi�.
- Hogy mi van? – vonta fel a szem�ld�k�t a l�ny. – P�ld�ul nagy baj, ha nem tudod a v�laszt!
- Most ezen ne vitatkozzunk! – v�gott k�zbe Leon. – A le�r�sodb�l, Black, kimaradt, hogy mugliivad�k. M�rpedig ennek k�sz�nhet�en szeg�ny l�nyra r�j�rt a r�d mostan�ban. Olyannyira, hogy nekem s�rta el mag�t… - A fi� sz�pvon�s� arca f�jdalmasan megr�ndult. – Azt mondta, fenyeget� rivall�kat kapott egy r�gi ismer�s�t�l. Ut�naj�rtam az illet�nek, �s nem meglep�, � is hal�lfal� lett. Christian egyik haverja is be�llt k�z�j�k, t�le tudtunk egy ideig inf�kat gy�jteni, de ma m�r bekebelezte ez az �let… Mindegy, a l�nyeg, hogy t�le tudtam meg, amit neked kellett volna elmondanod, Dawn!

A l�ny csak h�mm�g�tt, k�zben sz�gyenl�sen a cip�je orr�t b�multa.

- Ugorjunk – s�hajtott fel Sirius. – Te tudsz valamit arr�l, mi�rt kellett lef�jni a versenyt? – n�zett Leonra. – Mert �n �gy l�ttam, p�r hal�lfal� be akart jutni Roxfortba, de nem �rtem, mi�rt kell emiatt…
- Meg�lt�k Johann�t – szak�totta f�lbe a fi�t Leon.

Szavait n�ma csend fogadta. Dawn szeme elkerekedett d�bbenet�ben. H�tr�lt p�r l�p�st, �s � is a falnak d�lt.

- De… Mi�rt? – k�rdezte halkan.
- Mert muglik a sz�lei – vetette oda Leon. – Csakis ez�rt. �pp ezt a rohadt versenyfeladatot teljes�tett�k, amikor k�l�n kellett v�lnunk… Azt�n � nem j�tt vissza. – Dawn k�zelebb l�pett a b�tyj�hoz, fej�t annak v�ll�ra hajtotta, �s csendesen szipogott.
- Akkor Dumbledore ez�rt k�rte, hogy mindenki legyen lent vacsor�n�l. Akkor fogja bejelenteni, ugye? – k�rdezte Sirius.

A Mallory-fi� csak komoran b�lintott.

- Jaj, Leon, �gy sajn�lom… - Dawn belef�rta a fej�t a fi� tal�rj�ba. – De, ugye, nem hib�ztatod magad? Neked ehhez semmi k�z�d.
- Err�l m�s a v�lem�nyem – d�rm�gte a fi�. – Mindegy... K�rlek, vigy�zz magadra, Dawn, ezek nem viccelnek. - Azzal Siriushoz fordult. – Helyesb�tek, ink�bb te vigy�zz r�. Az �n h�gom sok mindenben remek, de a baj elker�l�s�ben garant�ltan nem.
- H�! R�m nem kell vigy�zni! – csattant fel Dawn. – Az meg azt�n m�g viccesebb, hogy Siriust k�red meg r�! Legal�bb t�zszer annyi b�ntet�munk�n volt, mint �n! – Ahogy a saj�t v�delm�re kelt, �gy elszakadva a b�tyj�t�l, a hajt�je beleakadt annak tal�rj�ba. – A�!
- Ez az a smaragd? – k�rdezte Leon, mik�zben k�ny�rtelen�l let�pte a ruh�j�r�l, �gy legal�bb h�sz hajsz�lt�l megfosztva a l�nyt.
- Aha... – d�rm�gte s�rt�d�tten Dawn.
- Akkor ne a hajadban hord. Kicsit felt�n�, nem gondolod?
- �rdekes, az elm�lt p�r �vben fel sem t�nt! – puffogott a l�ny, de azt�n m�gis zsebre v�gta a csatot.
- Na j�, nekem mennem kell – l�kte el mag�t a falt�l Leon. – Megk�rtek, hogy besz�ljek Johanna sz�leivel… Nem lesz k�nny�. – Azzal el sem k�sz�nt, �gy fordult be a sarkon, �s a k�vetkez� pillanatban m�r nem l�tt�k.

Dawn �s Sirius m�g p�r percig n�m�n �lltak a n�ptelen folyos�n, egyik�k sem n�zett a m�sikra.

- �hm… Sirius? – t�rte meg a csendet v�g�l a l�ny. – Tudom, nem a legmegfelel�bb alkalom, de mit akart�l mondani az emelv�nyen? Mit �rtettem f�lre?
- Jaj, ne mondd, hogy nem j�tt�l r� – fordult fel� a fi� zsebre tett k�zzel, felszegett fejjel, mintha legal�bb egy tan�r lenne, aki most tette fel a dolgozat utols� k�rd�s�t.
- Sirius, nem �n vagyok a legokosabb l�ny a f�ld�n, ez t�ny, de nem kellene folyton eml�keztetni r� – fonta keresztbe a karjait a l�ny.
- Az �g szerelm�re, Dawny… - l�pett k�zelebb a fi�, mire Dawny kicsit szab�lytalanul kezdett leveg�t venni, h�la a fi� szemeinek, a szemei el� hull� fekete tincseknek �s annak az �tkozott f�lmosolynak, ami mindig megjelent az arc�n, ha a l�nnyal besz�lt. – H�lye voltam, ne haragudj. Nem szabadott volna beleavatkoznom a ti dolgotokba. Term�szetesen semmi sincs k�zted meg k�ztem, ha m�g mindig szeretn�l valamit Lovegoodt�l. �n csak le akartam koptatni, az�rt mondtam el�tte, hogy… nos, amit mondtam. Ezzel nem akartalak semmire k�telezni, �n csak… Mit sz�p�tsem? F�lt�keny voltam. De ennek v�ge, nem teszek semmit, hogy Lovegood �s k�z�d �lljak, erre megesk�sz�m!

Dawny �sszepr�selt ajkakkal hallgatta v�gig Sirius mondand�j�t, �s minden mondat�n�l �gy �rezte, egy-egy szikla, s�t, egy-egy szikla egy-egy hatalmas trollal egy�tt sz�pen megadja mag�t a gravit�ci�nak, �s eliszkol a sz�v�r�l. �gy, mikor Sirius befejezte, csak egy dolgot tehetett.
Sz�pen, hangosan, cseppet sem b�josan felnevetett.
Mit felnevetett?
K�tr�t g�rnyedt a nevet�st�l, �s hogy ne essen el, a fi� karj�ba kapaszkodott.

- Dawny, j�l vagy? – k�rdezte �vatosan a fi�.
- Nan� – pr�szk�lte. – Neked viszont elment az eszed, ha azt hiszed, valaha is �sszej�nn�k Andrewval.
- De h�t…
- Nincs de h�t, te idi�ta! Szeretlek, �s te is szeretsz, mit kell ezt ragozni?

Sirius elmosolyodott. Egy kutyavon�t�s-szer� nevet�st hallatott, majd mag�hoz szor�totta a l�nyt, egyik kez�vel v�gigsim�tott a h�t�n, �s egy cs�kot nyomott a homlok�ra. Dawn viszont nem el�gedett meg ennyivel. L�bujjhegyre �llt, �s igazi cs�kot akart k�rni a fi�t�l, �m ekkor egy �ltal�ban kedves, most viszont valami�rt roppant ideges�t� hang szak�totta meg a mozdulatot.

- K�rlek, erre r��rtek m�skor is, most seg�tenetek kell! – Dawn legsz�vesebben le�tkozta volna a fej�t a fi�nak, de amikor megl�tta a barna szemekben a k�ts�gbees�st, r�gt�n ejtette a terv�t.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezt�k egyszerre Siriusszal.
- Seg�tenetek kell, Sirius, Lily… Azt hiszem, Lily bajban van…