Le�ltettek benn�nket egy sz�kre, azt�n k�rd�seket tettek fel. Mindannyiunkra jutott egy-egy vizsg�ztat�, �n a legsz�len �l�, furcs�n ismer�s n�h�z ker�ltem.
- Milyen p�ly�ra k�sz�l, Miss Rice? – kezdte a legfontosabbal.
- Aurorira.
- Hm. Nemes. Kicsit meggondolatlan is, nem? Maga a fegyelmi b�ntet�s�t t�lti itt.
�s akkor beugrott a n�. � is benne volt a fegyelmi bizotts�gban! Ott �lt, az els� sorban. Remek.
- A Roxfort ontja mag�b�l a kit�n�vel v�gzett aurorokat, sz�mos mai tan�r ott v�gezte tanulm�nyait. Mit sz�l ehhez?
- Sz�vesen csatlakozn�k hozz�juk.
- Sz�p. �s mit gondol, Miss Rice, mekkora es�lye van annak, hogy �pp maga lesz az, aki felv�telt nyer az Akad�mi�ra? A tanulm�nyi �tlaga hagy n�mi k�v�nnival�t maga m�g�tt…
- A R.A.V.A.SZ. eredm�nyek sz�m�tanak, �gy tudom. De j� voltam azokb�l, amikb�l j�nak kellett lennem.
- Megl�tjuk. F�radjon be k�rem azon az ajt�n! – oldalra mutatott.
�n �lltam fel els�k�nt. Lily agg�d�n n�zett, a h�rom m�sik l�ny nagyban v�laszolgatott a nekik feltett k�rd�sekre.
M�ly leveg�t vettem. Ne feledd, ez az utols�, eml�keztettem magam, �s ez m�r majdnem Amyt juttatta eszembe. H�t j�. Nem sz�m�thattam semmire, �gy gyakorlatilag okom sem lehetett az izgalomra, nem igaz? Csak cs�sszak �t, foh�szkodtam magamban. Csak legyen meg, nem k�rek m�st! Auror akarok lenni!
Remegtem, amikor a kilincshez �rtem. Ez az utols�! Az utols�!

Egyszer�, purit�n berendez�s� kis szob�ban tal�ltam magam. Az ajt� halkan, mag�t�l csuk�dott be m�g�ttem. A csupasz k�fal� helyis�g k�zep�n rozoga asztal �llt, rajta egy sz�l, f�lig leolvadt gyertya �gett. Semmi egy�bbel nem bonyol�tott�k t�l a berendez�st.
D�bbenten n�ztem k�r�l, azon gondolkodtam, ez most mi akar lenni? Ha a lelkivil�gomat igyekeztek ilyk�ppen demonstr�lni, cs�fos veres�get szenvedtem nemhogy sz�zak, de a saj�t szememben is. Azt eddig sem vitattam, hogy nem vagyok egy irt� komplik�lt szem�lyis�g, de hogy ennyire k�nny� �s egyszer� legyek, az az�rt m�r nekem is sok.
�porodott szag fojtogatott, ak�rha dohos pinc�ben �csorogn�k. Hideg is volt kicsit, �m ami engem igaz�b�l kezdett kibor�tani, az a furcsa, term�szetellenes csend volt. M�g a t�loldalr�l sem sz�r�d�tt be a vizsg�z�k okozta zaj, mi t�bb, amikor v�gigh�ztam a talpam az egyenetlen padl�n, az sem s�rl�dott hallhat�an.
Szorosan marokra fogtam a p�lc�m. T�rt�nj�k b�rmi, hat�roztam el, nem futamodok meg. Nincs az az isten, hogy megh�zzanak, most, amikor �gy t�nt, minden eddigi akad�lyt sikeresen vettem. Nem l�tezik, hogy egy �res szoba siklassa ki a j�v�met!
A kis asztalon hirtelen k�nyvek jelentek meg a semmib�l. K�zelebb l�ptem, de a c�m�ket �gy sem tudtam kivenni. Mintha futt�ban nyomtatt�k volna a k�tetek gerinc�re, s a fest�k olvashatatlann� mos�dott a siets�gben.
Kinyitottam a legfels�t, egy v�kony, fekete noteszf�l�t, melynek csak a fels� sark�ba ping�ltak valamit feh�rrel. Hossz�, eleg�ns, sz�nes tollakban v�gz�d� penna materializ�l�dott a jobb kezem mellett. Vibr�lt is, ak�rha t�relmetlen�l k�v�nn�: fogjam meg �s �rjak vele.
�rjak a megkezdetlen napl�ba.
�rdekl�dve v�rtam a folytat�st. A penna lassan k�zelebb �szott hozz�m, szinte a kezembe b�jt, mint valami szeretetre v�gy� kis �llatka, de �n hat�rozottan ell�ptem t�le.
- Nem akarok �rni - mondtam ki hangosan, magam sem �rtettem, mi�rt.
A szoba erre eszeveszetten hull�mzani, kopni kezdett.
P�nikba estem. Szemem �ri�sira t�gult, magasra tartott p�lc�m szikr�zva k�sz�lt teljes�teni parancsom. A jelens�g azonban hamar elm�lt.
Imm�ron hatalmas, ismer�s csarnokban �lltam; h�tam m�g�tt nem sokkal a nagy bej�rati ajt� h�z�dott.
A sz�vem egy pillanat alatt a torkomba ugrott. Vil�gosan eml�keztem r�, mi ez a csarnok - hogy kinek a h�z�ban van val�j�ban. �n m�r �lltam az eredeti s�t�t k�lapjain. L�ttam az igazi, fekete sz�nyeges l�pcs�sort, ami hosszan h�z�dott, m�g fel�rt az emeletre. Hallottam a z�rejeket, amiket most, mint gyenge ut�nzatokat hallgattam a jelenleg l�thatatlan falon t�lr�l.
Akkor, mikor az eredeti k�rnyezet�ben rettegtem ebben az istenverte teremben, Sirius kez�t szor�tottam a p�lc�m helyett; igaz, anno ez ut�bbinak is tudtam volna �r�lni, ismerve a jogos �nv�delem minden feln�tt boszork�nyra vonatkoz� szab�lyait.
Sirius most nem volt velem, ellenben a l�pcs�sor tetej�n ott �llt egy hozz� hasonl�, s�t�t alak.
A l�baim el�tt r�ncos h�ziman� sepergetett - ijedtemben majdnem �t is estem rajta. � ezt nem vette zokon, az ismeretlen azonban r�morrant odafentr�l.
- Morris! Azonnal mondd meg, hol az ap�m!
A kis szolg�l� menten kih�zta mag�t, �gy v�laszolt gazd�ja k�rd�s�re.
- Az uram a Miniszt�riumba ment! Az uram k�rte, hogy az �rn� v�rja meg �t itt, a h�zban!
- Umf… - ny�gte az „�rn�”, �s nagyot s�hajtva lerobogott a f�ldszintre.
- Az any�m is h�zon k�v�l van?
- Asszonyom a nappaliban olvas.
- Remek! - �s elt�nt az egyik oldals� ajt� m�g�tt.
Morris tov�bb s�p�rt el�ttem.
Hevesen dobog� sz�vvel meredtem magam el�. Oda, ahol egy pillanattal ezel�tt a saj�t szemembe n�ztem. Vagyis a h�z �rn�j�nek szem�be.
�gy �reztem, menten �sszeesek. Ez a l�ny… L�tnom kell �t m�g egyszer! �…
- Morris!
A man� sepr�t, keszty�t elejtve pattant fel, s tisztelgett az emeletr�l lerohan�nak.
- Anya hol van? - k�rdezte futt�ban a l�ny.
- A nappaliban…
- Olvas? �ri�si! K�szi, puszi! - �s m�r el is t�nt ugyanott, ahol az im�nt a fekete haj�.
Hatalmas sik�t�s, majd sz�nni nem akar�, f�lb�nt� rik�csol�s jelezte, hogy az ut�bbi r�tal�lt az el�bbire, s menten �ssze is veszett vele.
Nem j�tt t�bb l�ny odafentr�l. Az a kett� viszont olyan hangzavarral volt, ak�rha tucatnyian voln�nak.
El�bbi sokkomon m�g mindig nem tettem t�l magam. Az a l�ny… az el�bbi, a s�t�t haj�… l�tnom kell, m�g egyszer a szem�be szeretn�k n�zni!
Nem gondolkodtam, csak mentem. Mire �szbe kaptam, m�r be is nyitottam azon az oldals� ajt�n. R�gt�n ezut�n az orden�r� ricsaj kell�s k�zep�n tal�ltam magam, mintha �jra a k�lvil�g v�ltozott volna, ez�ttal k�l�n az �n k�v�ns�gomra.
- Anya, te ezt nem �rtheted! - kiab�lta mag�b�l kikelve csod�latom t�rgya.
T�gas, a v�r�s �sszes �rnyalat�t felvonultat�, csinos szob�ban tal�ltam magam. A v�rb�bor kanap�n piszkossz�ke haj� n� �lt nekem h�ttal. Kez�ben vaskos k�nyvet szorongatott, f�l�ben diszkr�t arany f�gg� hint�zott.
El�tte fekete haj�, k�k szem�, gy�ny�r� l�nya magyar�zott t�lzott taglejt�sekkel nyomat�kos�tva mondanival�j�t. Az el sem jutott a tudatomig, mir�l hadov�l - t�lzottan lek�t�tt, hogy beigyam a l�tv�ny�t. Mert sz�p volt, �gy sz�p, ahogyan eleddig m�g senkit sem l�ttam. Hossz�, hull�mos, fekete haja szabadon k�col�dott keskeny, vil�gos b�r� arca, szab�lyos, n�ies alakja k�r�l, szeme k�t vil�gosk�k dr�gak�k�nt villogott, sz�ja rosszul felvitt r�zst�l piroslott.
Nem lehetett t�bb tizenn�gyn�l.
Nem sokkal messzebb t�le, az anyj�hoz hasonl�an sz�ke, szint�n k�k szem� l�nyka vigyorgott. � volt az id�sebb. �s a hebrencsebb is. Mintha jelent�sen t�ltengett volna benne az energia, b�rmihez ny�lt, b�rhogyan mozdult, vagy levert, vagy spont�n felgy�jtott valamit. Hol a f�gg�ny kapott l�ngra m�g�tte, hol a vir�gok a szekr�nyen, hol a menek�l� portr�k keretei a falon. Mikor h�ga kis h�j�n els�rta mag�t d�h�ben, �s ezen � sz�vb�l felkacagott, az �vegv�z�k ripity�ra t�rtek a szob�ban.
Furcs�lltam, hogy ezen rajtam k�v�l senki nem �tk�zik meg. A kisebbik l�ny fel sem fogta, mi t�rt�nik k�r�l�tte, magyar�zott tov�bb, anyjuk pedig egy-egy helyrehoz� suhint�son k�v�l nem �rt�kelte k�l�n�sebben a sz�ntelen�l bazsalyg� boszorka akaratlan mutatv�nyait.
Azon kaptam magam, hogy mosolygok. M�r zsibbadt a sz�m, mikor felt�nt, de k�ptelen voltam let�r�lni az arcomr�l az id�tlen vigyort. Ok�t sem �rtettem. Mi tetszett annyira? A hossz� haj� ideges hadar�sa? A sz�ke v�letlenszer� kit�r�sei? Az anya reflexszer� bajelh�r�t�si k�s�rletei, melyek olyannyira ber�gz�ltnek l�tszottak, mintha �vek �ta m�sr�l sem sz�lna az �lete?
Holott nevet�sre csak ezut�n volt igaz�n okom. Akkor, amikor az apa, ki eddig a h�ziman� �ll�t�sa szerint a Miniszt�riumban tart�zkodott, v�ratlanul megjelent a szob�ban - egy fiatal, szem�veges fi� grubanc�val a kezei k�z�tt.
Vicces helyzet volt, �n m�gsem nevettem fel. T�l nagy sokk �rt kettej�k betoppan�s�val.
Sirius tartotta sakkban a zavart Jamest.
Na, eme meg�llap�t�st vagy h�romszor megism�teltem magamban, hogy felfogjam, helyre tenni azonban �gy se nagyon tudtam.
Mert Sirius nem az a Sirius volt, akit szerettem. �n ugyanis sosem buktam a negyven k�r�li f�rfiakra, m�g ha azok… hm… j�l szitu�ltak… v�llasak �s komoly tekintet�ek… eleg�nsan �lt�z�ttek �s… na, �lljon meg a menet! �n Siriust szeretem! A mostanit, aki tizen�ves, ak�rcsak �n!
�n?!
A n�, a k�t l�ny anyja f�rje �rkezt�re fel�llt, s szembe fordult velem.
�jabb sokk �s d�bbenet, ez m�r ink�bb az eg�szs�gtelen hat�rmezsgy�j�n imbolygott, mert lelkiekben m�r nagyon k�sz�ltem egy kiad�s sz�vrohamra.
Az anya ugyanis… �n voltam.

P�r m�sodpercig komolyan j�tszottam az �jul�s gondolat�val. A negyven�ves �nmagammal �lltam szemk�zt �s alig volt k�z�tt�nk n�h�ny m�ter!
Egyb�l r�ismertem a von�saimra, olyan volt, mintha enyh�n torz�tott t�k�rbe n�zn�k. A k�k szem, a sesz�n� haj, az arcom form�ja �s a magass�gom - mind megegyezett. Z�r�jelben megjegyezn�m: minden terhess�ggel, gyereknevel�ssel kapcsolatos el�zetes h�resztel�ssel ellent�tben a mellm�retem sem m�dosult eml�t�sre m�lt�n. Z�r�jel bez�rva, jogos panasz beadva az illet�keseknek.
Az anya, vagyis id�sebb kiad�som, b�r szemben �llt velem, nem l�tott meg. Ebb�l k�vetkeztettem arra, hogy a szitu�ci� legink�bb egy mereng�beli �lm�nyre hajazott, ahol mint k�ls� szeml�l� vettem r�szt a dolgok alakul�s�ban.
A gyomrom mindennek ellen�re �gy liftezett, mint amikor Vad�t v�rtuk az utols� h�napban, k�zel a ki�rt naphoz. Mert - m�g ha olyannyira irracion�lis is - a saj�t csal�domat figyeltem, a saj�t j�v�mbe leshettem be, sz�momra egyel�re ismeretlen okokb�l kifoly�lag. L�ttam magam feln�ttk�nt, kisl�nyk�nt rajongtam a feln�tt f�rfiv� �rett bar�tom�rt, �l� csodak�nt b�lv�nyoztam a k�t l�nyomat, akik �rulkod�an hasonl� arckifejez�ssel meredtek a f�rjem - a f�rjem! - kez�ben verg�d� Jamesre.
Jamesre?!
Nocsak. Egy logikai fordulat. Mi mind feln�tt�nk, ellenben im�dottam legjobb cimbor�ja gyerek maradt. Illetve megrekedt valahol h�sz alatt.
De James mi�ta ilyen kis esetlen? Mi�ta hagyja, hogy b�rki nyakon ragadja �s a h�z�ba cit�lja?
Jamesnek mi�ta sebes az arca?
Elfordultam magamt�l, a James ut�nzathoz l�ptem. Jesszus, hogy besz�lek? M�r magamat sem �rtem… K�sz idegbaj.
K�zelr�l megszeml�ltem a zavart fi�t. �s r�gvest d�nt�sre is jutottam: � nem a mi James�nk. A mi James�nknek nem z�ld a szeme. K�z�l�nk Lilynek z�ld a szeme. �jabb ok a sz�vdobog�sra, nagy mosolyra.
- Na akkor! - sz�lalt meg a csal�d feje remegtet� hangon. A bok�m azon nyomban megkocsony�sodott, a gyomrom rezgett, ak�r a h�g puding. - Mes�lj, Potter, mi sz�nd�kod a l�nyommal?
Sorolom a furcsas�gokat: Sirius �gy besz�lt James fi�val, mintha nem is a legjobb bar�tja v�re volna. James fia pedig �gy viselkedett, mintha k�sz�n� viszonyban sem lenne a mi h�res-h�rhedt iskolai h�s�nkkel.
- Apa! - ki�ltott egyszerre a k�t l�ny ugyanazzal a k�ts�gbeesett arccal.
- �n… nem… csin�ltam semmit! - v�dekezett az elrabolt nem t�lzottan meggy�z�en.
- Figyelmeztetlek, fi�, a te semmid az �n szememben t�lmutat a t�l sok fogalm�n!
- De �n nem tettem semmit!
- K�sz! - s�rt�d�tt meg hirtelen az id�sebb l�ny, felgy�jtva a fi� tal�rj�t. - Ezek ut�n cs�kolgasd a b�k�kat a parton, merthogy hozz�m nem �rsz t�bbet, az is biztos!
- Na de…!
- Nyugalom, fi�, ne ugr�lj, nem v�geztem veled!
- De �n…
- Elmagyar�zn� valaki, mi folyik itt? - k�rt felvil�gos�t�st feln�tt �nmagam. Ezzel �nmagamra is ismertem �nmagamban. A jelenben is rendszerint �n voltam lemaradva egy l�p�ssel a t�bbiekhez k�pest.
- Foglalkozna kicsit az �n probl�m�mmal is valaki? - kotkod�csolt k�zbe a csodasz�p l�ny.
- Mi a probl�m�d, cic�m? - �rdekl�d�tt Sirius serceg� hangon.
Forr� l�g�ramlat futott v�gig a gerincem ment�n, nem kicsit pajz�n gondolatokat �bresztve bennem. Id�sebb m�som velem egy id�ben mosolyodott el sejtelmesen. Eszerint v�gyam teljes�lt, azaz teljes�lni fog a j�v�ben: Sirius ugyanolyan perzsel� hangon besz�l majd velem intimebb pillanatokban, ahogy a l�nyaihoz sz�l. Im�dattal, kir�lyn�kh�z m�lt�n, m�gis fens�bbs�gesen, mint talpig f�rfi. B�szke f�rfi.
�risten, haza akarok menni. Most!
- Piton megv�gott b�jitaltanb�l! P�tvizsg�znom kell augusztus v�g�n!
- Ne agg�dj, hercegn�m, nem kell - �g�rte apja v�szesen halkan. Ezzel letudottnak tekintette ezt az �gyet. Az el�bbi jobban foglalkoztatta. - Na, fi�! Dalolj!
- Ta… ta… �n ta… - dadogta az ifj� Potter.
- Nem kell takar�tanod, Morris int�zte - legyintett k�nnyed�n Sirius, majd r�ntott egyet a fi� gall�rj�n. Csod�lkoztam, hogy a l�ba m�g �ri a f�ldet.
- Tartom magam… tartom magam ahhoz, hogy…
- Te min�l t�volabb tartsd magad a l�nyomt�l, Potter - javasolta Sirius ellentmond�st nem t�r�n.
- Apa! - akadt ki az id�sebb l�nyka, ki minden val�sz�n�s�g szerint a Potter fi� bar�tn�je lehetett.
- Addig legal�bbis, m�g be nem t�lti a tizenhetet, �s el nem v�gezte a sulit. Ut�na �jrat�rgyaljuk. �rtve vagyok?
- Apa!
- Kedvencem, addig hagyj fel az akad�koskod�ssal, m�g a v�rtoronyba nem z�rlak p�rsz�z �vre - kacsintott r� Sirius, s k�zben r�ntott egyet a mag�ba roskadt, minden f�rfiass�g�t elfeledett fi�n. - Potter, �rtve vagyok? Vagy nyomat�kos�tsam?
- �rtem, �rtem!
- Ez sz�p volt, Potter! - b�lintott el�gedetten �s nem kicsit gonoszan a kisebbik l�ny. - Most akkor�t n�tt�l a szememben, hogy �berelsz egy v�zibolh�t.
Feln�tt �nmagam eleddig nem tekintette feladat�nak �v� anyak�nt fell�pni. �m ennek �pp most j�tt el az ideje.
- Sirius, engedd el szeg�nyt - k�rte.
�s Sirius engedelmeskedett. A fi�, mint aki rug�ra l�pett, egyb�l az id�sebb l�nyhoz indult. Az meg nem volt rest l�ngra lobbantani k�r�l�tte a padl�t.
Az anya, vagyis �n, vagy m�r fogalmam sincs, hogyan fejezzem ki magam, a p�rhoz fordult.
- M�g egy �v, ennyit k�rek t�letek. T�k�letes pr�b�ja lesz ez a tizenk�t h�nap az �rz�seiteknek. Ha ut�na is egym�st akarj�tok, �ld�sunk r�tok, az eg�sz Black fam�lia t�mogat�s�t megkapj�tok. Addig azonban megk�vetelj�k azt a bizonyos �sszer� hat�rt, melyet a korod - mutatott a l�ny�ra, azaz… na, hagyjuk - k�vetel meg t�l�nk, de els�sorban t�led. Meg�rtettek benn�nket?
Vonakodva b�r, de mindketten b�lintottak.
- Remek - tapsolt… tapsoltam. - Akkor most megmentem a hamvaszt�st�l Potter�k szeme f�ny�t, te meg, �des - fordult Sirius fel� - leszel sz�ves visszavinni �t a g�ly�ra. - S mondat�t a m�r jelenlegi �llapotomban is gyakran haszn�lt angyali mosollyal z�rta.
B�r m�r r�g nem �rtettem, hol vagyok, �s mi�rt, s mert jogosan hittem, a probl�ma megold�d�s�val a jelenet sz�momra itt v�get �r, nem kicsit lep�dtem meg, amikor �jabb ajt� ny�lt a szoba t�lv�g�n, �s valaki bekukucsk�lt rajta. S l�tva a fegyversz�netet, be is b�jt k�z�nk.
- Szia, apa - k�sz�nt a fi�cska, ki a megsz�lal�sig hasonl�tott Regulusra. Vagy a kisk�ly�k Siriusra. V�llig �r�re nyesett holl�fekete haj�b�l kiindulva ink�bb Regre. De Black volt, fajtatiszta, annyi biztos �s nekem ez b�ven el�g volt.
�n ott helyben s�rtam el magam. Nem majdnem, hanem komolyan. Ez egy �j �rz�s volt, egy eleddig teljesen ismeretlen �lm�ny, szinte arcon csapott. Mit arcon csapott?! Gyomorsz�jon r�gott! Csak b�multam a fi�t, ahogy s�t�t nadr�gban, sz�rke pul�verben �ts�t�l a szob�n, el a k�t n�v�re mellett egyenesen az anyj�hoz, �s azt hittem, mentem �sszeesem, �gy elgyeng�ltem t�le. Az apja nem volt r�m ilyen delejez� hat�ssal sosem!
�s ahogy meg�llt mellettem, feln�tt �nem �gy simogatta meg a haj�t, ahogy �n tettem volna, s tettem is, an�lk�l, hogy tudat�ban lettem volna, milyen felesleges a mozdulatom.
Holott a fi� bel�pte �ta engem n�zett �rdekl�dve.
A sz�vem k�r�lbel�l �t dobban�st hagyott ki sorozatban. � l�tott engem! A j�vend�beli kisfiam - Istenem, t�nyleg s�rok az el�rz�keny�lts�gt�l! - l�tott engem! Fogta a feln�tt �nem kez�t, s k�zben egyenesen engem n�zett.
- Ne s�rj! - k�rte, mire minden fej fel�m fordult.
De rajta k�v�l nem l�tott senki.
Vil�gok csaptak �ssze bennem; abban a percben �t akartam l�pni a t�r, az id� korl�tain, hozz� akartam �rni, magamhoz akartam �lelni… szerelmem kicsiny�tett m�sa, Sirius fia… az �n gy�ny�r� kisfiam… Sirius �s Regulus m�sa, a legifjabb csendes, megfontolt, �rz�keny �s mag�ba fordul� Black… �letemben nem �reztem magamban �gy �rj�ngeni, fellobbanni �s kit�rni v�gyni a szeretetet, mint most, �ir�nta.
Ez t�bb volt, mint szerelem, ez vil�gegyetemeket mozgatott meg, l�tezhetetlenn� tette a lehetetlent. Olyan k�tel�ket hozott l�tre, amelyet se ember, se isten nem t�phetett sz�t soha.
V�gytam a kicsi Black ut�n, elemi er�vel, mindenn�l jobban, magamnak akartam, elrabolni akartam, azt akartam, nekem l�tezzen, nekem �ljen, engem szeressen, hozz�m ragaszkodjon! Az eny�m legyen!
Gy�l�ltem magam, hogy foghatom a kez�t! Meg tudtam volna �lni feln�tt m�som, hogy az �n fiam az anyjak�nt tekint r�, holott az �n vagyok…!
B�r tudtam volna a nev�t!
De akkor ajt� ny�lt nekem a v�szon k�zep�n, s az nem v�rta meg, hogy �tl�pjem a k�sz�b�t, mag�ba szippantott, mintha mereng�b�l bor�tottak volna ki.
Kisfiam elt�nt a j�vend� �vek k�ts�gbeejt�en bizonytalan esem�nyl�nc�ban.

�jra egy kis szob�ban tal�ltam magam. Hossz�k�s asztalon penna, pergamen v�rt, rajta �r�s: Megfelelt, k�sz�nj�k! Sok sikert a j�v�ben!
Majd kiny�lt egy �jabb ajt�, �s a h�gomat pillantottam meg a Beauxbatons k�kl� folyos�j�n, arc�n ijedelemmel, kez�ben a Tekerg�k t�kr�vel, maga mellett Lilyvel, meg egy rakat ismeretlen vizsg�zni k�sz�l�vel.
�s �n m�g mindig �gy zokogtam, hogy a r�zk�d�st�l alig �lltam a l�bamon.