Meglepett emberek vettek k�r�l. Azt sugdost�k: biztos megbukott. Hagyj�tok, k�rte t�l�k h�gom, �s sz� n�lk�l nyomta a kezembe a huszadik zsebkend�t.
A t�k�r az �lemben fek�dt, benne megnyugtat� s�t�ts�g t�tongott. Tudtam, csak sz�l�tanom kell Siriust, �s � nyomban megjelenik benne, �m el�bb emberr� akartam v�lni �jra.
Lilyre pillantottam; elgondolkodva bambult maga el�. Nem kev�sb� t�nt sokkoltnak, mint �n, � m�gsem s�rt. J�rt az agya, p�rgette az eml�kek diaszalagj�t, �s felkavarta, de nem r�katta meg.
- J�l vagy? - k�rdezte halkan a h�gom.
Lily r�m kapta a tekintet�t.
Felelni akartam, azt akartam mondani: „volt egy kisfiam”, de nem j�tt ki hang a torkomon. �l�nken l�ttam magam el�tt �t, ahogy �tv�g a v�r�s szob�n, v�kony sz�l�, f�lhossz� haja �gy lobog keskeny arca k�r�l, mint Sirius� szokott, �s a j�r�sa is �pp olyan, amilyen hom�lyos eml�keim szerint Sirius� volt els�ben, de amilyen a mai napig Regulus�.
Azt akartam mondani, ha a j�v�met l�ttam odabent, de ha a j�v�m csak nyomokban is fog hasonl�tani a bent �t�ltekhez, feln�ttk�nt �n leszek a vil�g legboldogabb, legszerencs�sebb n�je.
Besz�lni pr�b�ltam, de nem ment. Csak �ml�tt a k�nny a szememb�l. V�rzett a sz�vem a fi� ut�n, vert a szerelemt�l az apja ir�nt, repesett a l�nyok miatt, b�szk�n dobogott saj�t magamt�l.
Jem keze ut�n ny�ltam. Seg�tett fel�llni. Puszit nyomtam az arc�ra, Lily�re is, �s � mintha �rt�n mosolygott volna r�m, azt�n kezemben a Tekerg�k t�kr�vel felkerekedtem, �s c�lba vettem egy elhagyatott, bagoly se l�togatta pontot a folyos�k v�g�n.

Ablakp�rk�nyon �ltem, felh�zott l�bakkal, tot�lisan �letvesz�lyes p�zban. �lembe t�masztottam a t�kr�t, s csak meredtem bele, ak�rha �lvezn�m magamat b�mulni benne.
Sirius arca �gy jelent meg benne, mintha kiab�ltam volna �rte. S mert nem l�tezett ember, akit n�la jobban szerettem volna, s aki n�la jobban ismerte volna a rezd�l�seimet, arca r�gvest agg�d�v�, s�t, egyenesen r�m�ltt� v�lt.
- Mi t�rt�nt, Vivi?
Valahogy meg sem moccantam. Csak n�ztem r� merengve, �s kerestem a jeleket rajta. A szarkal�bakat, a borost�t, a le-fel t�ncol� �d�mcsutk�t… ezek mind vele lesznek, mikor h�romgyerekes apa lesz k�t kamasz l�nnyal �s azzal a sz�p kisfi�val…
- Vivi!
A l�nyunk Lily �s James fi�t szereti majd, Sirius! El tudod ezt k�pzelni? Egyszer t�nyleg mind egy nagy csal�d lesz�nk!
- Vivi, sz�lalj m�r meg! A fr�szt hozod r�m!
H�sz �v m�lva is ugyanilyen szerelmesek lesz�nk! Sirius, l�ttam! L�ttam a szememben! L�ttam, hogy szeretlek, �s �reztem, hogy te is szeretsz! Im�dod a csal�dunkat! Csal�dunk volt! Lesz! Neked �s nekem! Elhiszed ezt?
- Vivi! Ha nem sz�lalsz meg, de azonnal, �n isten bizony indulok �rted! Besz�lj! Mondj valamit, az �g �ldjon meg!
- Szeretlek - ny�gtem ki halkan.
Megk�nnyebb�lt s�haj volt a v�lasz.
- Mi a fene volt ez, Vivi?! Azt hittem, menten agy�rg�rcs�t kapok!
- Mi�ta tudsz te ilyen szavakat?
- Mi�ta ismerlek - legyintett. - Mi t�rt�nt veled az el�bb? Ugye nem v�gtak meg?
- Nem, �tmentem.
- Neh�z vizsga volt?
- Tanuls�gos. Csak a c�lj�t nem �rtem.
- Mes�ld el!
Elmosolyodtam.
- M�g �n sem fogtam fel.
- �s akkor most m�r j�tt�k haza, ugye?
- Igen.
Hallgattunk egy sort.
Azt�n hirtelen besz�lni kezdtem. Mindenr�l, amit odabent l�ttam. Kit�rt bel�lem, elemi er�vel; meg sem �ll�thattam volna, �gy k�vetelt szabadul�st bel�lem. �s furcsam�d nekem �gy t�nt, minden az aranyos kisfi� k�r� �p�l. Mintha � lett volna a f�szerepl�, a l�nyeg. Mintha az els� perct�l �r�la sz�lt volna a l�tom�s.
Fi�s anya leszek, �reztem.
Mi�ta akarok �n anya lenni?!

Nagyon sok�ig tartott, m�g az �lm�nyeim v�g�re �rtem. Mintha egy eg�sz napig tartott volna v�gigmondani, mi mindennek voltam tan�ja nemr�g. �s nem kis er�fesz�t�sembe ker�lt visszafojtani azt a lelkesed�st, amit kiv�ltott bel�lem.
Sirius figyelmesen hallgatott. Bizonyos r�szekn�l jellegzetesen reag�lt: a l�nya tant�rgyi buk�s�n�l le�ll�tott, majd r�k�rdezett: t�nyleg Piton nev�t hallotta, vagy csak hallucin�lt? Akkori reakci�j�hoz, miszerint nem kell a l�ny�nak p�tvizsg�znia, most hozz�tette:
- Nem, mert Pitont kiv�gzem, ha egy Blacket mer�szel megv�gni!
Az ifj� Potter, ki bukik a m�sik l�nyunkra r�szn�l csak vigyorgott �s nagyokat hallgatott, �m amint el�sz�r megeml�tettem a kisfi�t, Sirius arca le�rhatatlan v�ltoz�son ment kereszt�l. �n akkor annyira �tadtam magam az eml�keknek, annyira elevenen �reztem �t azt a semmihez sem hasonl�that�, f�j�, szaggat� szenved�st, amit ott �s az�ta �reztem amiatt, hogy nem �rhettem hozz� a fi�hoz, hogy csak amikor mindennek a v�g�re �rtem, vettem �szre Sirius szokatlan komolys�g�t. Nem is komoly volt, hanem vizslat�. Mintha nagy titkot pr�b�lna kiolvasni bel�lem.
„Egy fi�, aki olyan, mint Regulus �s te.”
- Furcsa - mondta nagy sok�ra. Rosszul esett az a szenvtelen hangs�ly, amivel besz�lt. - Furcsa az a ragaszkod�s, amit kett�nk ir�nt �rzel. Azt hittem, csak velem j�rsz. Most �gy �rzem, kett�nk� vagy, mintha nem is a bar�tn�m voln�l, hanem a h�gom.
- Sirius, �n bel�d vagyok szerelmes. Csak bel�d. De szeretem Regulust, nem tudom, mi�rt. Tal�n, mert annyira olyan, mint te.
- Ha meghaln�k, hozz�menn�l? - k�rdezte kegyetlen�l.
- SIRIUS!
- Felelj!
- Nem besz�lek veled, am�g…
- Vivi!
- Sirius, hogy gondolhatod ezt?!
- Mit tenn�l, ha meghaln�k, Vivi?
- Veled haln�k.
- Ne h�ly�skedj, te enn�l sokkal er�sebb vagy. Mit tenn�l? Mire haszn�ln�d az �cs�met?
- Val�sz�n�leg addig tartan�m magam mellett, am�g csak egy szikr�dat is l�tom benne. Csak azt�n haln�k ut�nad.
- Hozz�menn�l feles�g�l csak az�rt, mert r�m eml�keztet?
- Nem. Csak az�rt nem.
- Hanem? Tudn�l szerelmes lenni bel�?
- Sirius, nem v�rhatod el t�lem, hogy erre v�laszoljak! Te m�gis mit tenn�l, ha �n haln�k meg? Te tal�n nem keresn�d Jemben a nyomom? Te nem n�zn�d �t �r�kig azt v�rva, mikor sz�lal meg a hangomon?
- Gy�l�l�m ezt a t�m�t.
- Te hoztad fel.
- Igen, mert… Vivi!
- F�lt�keny vagy az �cs�dre, Sirius? - mosolyodtam el. - Pont �t hiszed jobb pasinak magadn�l?
- Kiz�r�lag � veheti fel velem a versenyt a szemedben.
Addig j�, m�g ezt gondolod, akartam mondani reflexb�l. De egyr�szt ez nagyon durva lett volna, m�sr�szt lehet, hogy nem is val�s.
- � sem, Sirius, megnyugtatlak. - Sz�lesebb mosolyra h�ztam a sz�m. Azt�n elkomolyodtam �s �gy folytattam. - Veled l�ttam k�z�s csal�dot, mert veled szeretn�k majd. T�led szeretn�k gyereket, ak�rmennyit, de egy fi�t mindenk�ppen. T�ged akarlak magam mellett l�tni v�n csoroszlyak�nt, veled akarok eml�kezni a r�gi sz�p id�kre, a te hangod kell, hogy elaltasson, ha m�r nincs, mi miatt tov�bb �ljek.
- Ne besz�lj �gy. Ez brut�lis.
- Te kezdted!
- Nagyon megfogott az a fi�. A gyerek. - v�ltott t�m�t gyorsan.
- Istenem, Sirius… - felny�gtem. - El sem hinn�d, mennyire! Ahogy �t n�ztem, m�son sem j�rt az agyam, csak azon, hogyan lopjam �t �t hozz�nk, a mi dimenzi�nkba! Kellett nekem! Most is kell!
- Pedig ki kell �br�nd�tsalak, Vivi. Nem a j�v�nket l�ttad. �n soha nem fogok a sz�leim k�ri�j�ban �lni.
- � l�tezni fog, b�rhol �lj�nk, Sirius. �t biztos, hogy meg fogom sz�lni egyszer.
- Akkor is, ha lesz vagy hat l�nyunk el�tte? - vigyorodott el Sirius.
- Akkor is, ha fut�szalagon kell potyogtatnom a l�nyokat el�tte!
Sirius �jra elmerengett.
- Soha nem mondtad m�g, hogy egyszer gyereket szeretn�l - jegyezte meg halkan.
- T�led, ezt tedd hozz�! Csakis t�led. �s majd akkor, ha minden szil�rd lesz k�r�l�tt�nk. A h�z, a munk�nk, �s lelkiekben is k�szen �llunk mindketten. Nekem meg�ri v�rni.
- Nekem is, ha mellettem vagy.
- �n is �gy gondoltam - mosolyogtam.

Sok�ra mentem vissza Lilyhez. A h�gom addigra m�r lel�pett, k�t bar�tn�je elr�ngatta enni.
Bar�tn�m sz�tlanul kuporgott a hideg k�v�n. Mikor odany�jtottam neki a t�kr�t, feln�zett r�m, szomor�an elmosolyodott, majd megr�zta a fej�t.
- Nem kell.
Lehuppantam mell�, a kez��rt ny�ltam.
- Minden rendben? – k�rdeztem, mert eredetibb nem jutott eszembe.
Nem v�laszolt r�gt�n. Tal�n azt latolgatta, v�gjon bele a nagy t�rt�netbe, hagyja kit�rni mag�b�l, mi mindent l�tott odabent, abban a szob�ban, ahov� �n l�ptem hamarabb, m�gis � szabadult bel�le el�bb. An�lk�l, hogy tal�lkoztunk volna. Ez csak �gy eszembe �tl�tt.
V�g�l Lily az ideges�t�bb megold�st v�lasztotta.
- Viv, mit gondolsz, amit l�ttunk… az ugye… az szerinted val�s? �gy �rtem, olyan, mint az Eml�kl�d�ban volt �t�dikben?
- Siriusszal egy�ntet�en jutottunk arra, hogy nem, Lily. Az eg�sz l�tom�s, vagy mi a fene olyan volt, mint valami v�gy�lom. �n nem tudom, te mit l�tt�l, �n magamat, mint Mrs. Black.
- De hisz’ az…
- Igen, az j� �men, elismerem. De miut�n Siriusszal besz�ltem, t�bb olyan momentum is felr�mlett bennem, ami… hogy is mondjam? Lehetetlen.
- P�ld�ul?
- P�ld�ul az, hogy negyven �vesen �gy n�zzek ki, mint egy unatkoz� arisztokrata �rin�, aki m�st sem csin�l �ll� nap, csak aranyozott fedel� k�nyvecsk�ket olvas a szalonban. Ok�, szeretem Jane Austent, Darcy �letem f�rfiide�lja, Sirius ut�n, term�szetesen, de az�rt m�gis csak t�lz�s lenne, ha csal�danyak�nt �gy �ln�k, mint egy szerepl� a B�szkes�g �s Bal�t�letb�l!
- Nem olvastam azt a k�nyvet – ismerte el sz�gyenkezve Lily.
- Akkor majd sort ker�tesz r�, dr�ga bar�tn�m, mert alapm� – b�lintottam vigyorogva. – Plusz ott van maga Sirius is. �, mint makul�tlan �lt�zet� atya? Jaj, ne m�r! Sirius t�bb gyerekes apak�nt is �gy fog kin�zni, mint most! Lezser lesz �s nemt�r�d�m. Biztos vagyok benne. – Megszor�tottam Lily kez�t. – Tudod, nekem egyre ink�bb az az �rz�sem, a bent l�tottak �tv�zt�k a bels� �br�ndjainkat a t�nyekkel, azt�n j�l �ssze lett minden kutyulva, csill�mporral lett megsz�rva, �s bumm! �me a j�v�! Am�gy sem �rtem ezt az eg�szet. Mif�le vizsga volt ez? Mit m�rtek fel benne? A l�lekjelenl�t�nket? Akkor nekem cs�fosan meg kellett volna buknom!
- Viv – szak�tott f�lbe Lily halkan. – Szerinted van alapja ennek az eg�sznek? T�nyleg csak l�z�lom lett volna? Vagy csak a k�r�t�s volt az a val�s sz�l k�r�l?
- Mit l�tt�l, Lily? Mert szavaidb�l azt veszem ki, valami nagyon nem tetszett odabent.
Erre megr�zta a fej�t, �s elfordult. Hatalmas k�nnycseppek g�rd�ltek le az arc�n. Nem kicsit ijedtem meg t�le.
- Mes�lj, Lily! – k�veteltem.
- Meghaltunk. Mind a h�rman. Halloween volt, �jszaka. Nagyon f�ltem.
Ennyit motyogott, majd hangosan felzokogott �s a nyakamba borult. Szaggatottan s�rt, mik�zben r�m�lten simogattam a haj�t, sz�lni nem b�rtam.
Miket l�thatott m�g? Mi volt k�pes hal�lra r�m�teni �t?
K�ptelen voltam k�rni �t, de Lily mag�t�l kezdte mondani. Bele a nyakamba, �gy b�jva hozz�m, mint gyerekk�nt az anyj�hoz.
- James meg �n h�zasok voltunk. Eml�kszem a gy�r�re az ujjamon… azaz a j�v�beli �nem ujj�n. �pp �gy n�zt�nk ki, mint most, csak a hajam volt hosszabb, James� meg tal�n rendezettebb, nem tudom. A szem�vege is m�s volt.
Szipogott egy sort. Zsepit cs�sztattam a mark�ba, belef�jta az orr�t.
- Volt egy fiunk. Csodasz�p volt! Z�ld szem�, k�cos, mint James, �s egyfolyt�ban kacagott, mintha csikoln�k. James le-fel rohang�lt vele a h�zban, �t a szob�kon, fel az emeletre �s vissza, k�zben r�ptette a gyereket, meg kviddicsr�l magyar�zott neki. Hogyha nagy lesz, majd olyan gyorsan fog sz�guldani a sepr�n, mint most, s�t, gyorsabban! Annyira… istenem!
�jult er�vel t�rt ki bel�le az elkesered�s.
- Annyira b�k�s volt az eg�sz! Annyira olyan, amilyet szeretn�k!
Hirtelen bevillant valami, ami m�g odabent t�nt fel.
- N�lad sem hangzottak el nevek?
- Nevek? – elgondolkodott. Ez lenyugtatta kicsit. – Nem, nem, t�nyleg. Pedig vil�gosan eml�kszem, hogy a kisfi� nev�re nagyon k�v�ncsi voltam.
- Nekem h�rom gyerekem volt, de egyiknek sem tudom a nev�t. Mintha direkt nem mondta volna ki senki. Ez az�rt �rulkod�, nem? Ha te p�ld�ul tudn�d a kisfi� nev�t, akivel James j�tszott a l�tom�sodban, az jelent�sen konkretiz�ln� a l�tottakat! Akkor m�r nyugodtan j�rathatn�d azon az agyad, hogy mindent megv�ltoztatn�l e azzal, ha m�s nevet adsz majd a fiadnak. A korokat sem tudjuk p�ld�ul – folytattam egyre nagyobb bele�l�ssel. Lend�letet adott, hogy Lily egyre �rdekl�d�bb arcot v�gott. – Tippem van ugyan, de az nemigen jelent semmit, ez pedig szubjekt�vv� teszi a t�rt�neteinket. Az �n l�nyaim tizenn�gy �s tizenhat �vesnek t�ntek. A nagyobbik… v�rj, ez �gy nem igaz. A nagyobb biztos, hogy tizenhat volt. Tudom, mert �pp hetedikbe k�sz�lt.
- Az �n kisfiam egy �ves m�lt. Elhangzott, mert James azon nevetett, hogy m�g k�t �ves sincs, m�gis �gy rep�l, mint egy bajnok… Olyan sz�p volt, Viv! El sem akartam j�nni! N�zni akartam tov�bb, hogy vajon mi t�rt�nik k�s�bb, vajon mennyire fogjuk egym�st szeretni �t, t�z, tizen�t �v m�lva. De azt�n…
- De azt�n?
- Azt�n minden elromlott. M�g aznap. �pp lefektetni vittem a gyereket. Beraktam a kis�gyba, puszit adtam neki, � meg mosolygott. D�rzs�lgette a szem�t, hogy �lmos. Falnival� volt! Azon gondolkodhattam, vajon olvassak-e neki mes�t, mert a k�nyvespolc fel� indultam, de nem jutottam el od�ig, ugyanis valami odalent hatalmasat robbant. �, Viv! – a v�llamra borult. – Tudtam, mi az! – kiab�lta. – Tudtam, hogy a f�rjem halott! Hallottam, hogy utols� mondata nekem sz�lt: menek�ljek!
Vigasztal�an simogattam a haj�t, de bel�l remegtem. James meghal?
- �lbe kaptam a gyereket, de amikor berobbant a szoba ajtaja, visszatettem �t az �gyba. Nem l�ttam, ki t�madt r�nk, csukly�t viselt. Parancsolta, hogy �lljak arr�bb. A fi�t akarta b�ntani! Nem �rtem, mi�rt, de az anya-�nem tudta. �s nem �llt arr�bb. Erre a csukly�s meg�lt…e. �n meg kirep�ltem a jelenetb�l.
Percekig hallgatott. Nem sz�laltam meg �n sem, �reztem, valamit fog m�g mondani. Nem akartam, hogy kimondja. Egyszer�en nem.
- Viv.
Nem, ne mondd ki! Nem akarom hallani!
- Viv, szerintem nem k�sza �lom volt, amit l�ttunk. Szerintem nagyon is a val�s�got l�ttuk. A kisfi� l�tott engem. Any�nak sz�l�tott, amikor a val�di anyja holtan esett �ssze a csukly�s �tk�t�l.
- Mi�rt?
- Nem tudom. Nem tudom m�g, de egyet tudok: nem v�letlen�l l�ttuk azt odabent, amit. Valami t�rt�nni fog a j�v�ben. Valaki esk�dt ellens�g�nek tekinti majd a fiamat. Valaki f�lni fog egy egy�ves gyerekt�l. �s ez a valaki, azt hiszem, t�nyleg meg fogja �lni Jamest. �s meg fog �lni engem is.