Aurora csod�lkozva n�zett hol a megment�ire, hol az eszm�letlen fi�ra a l�b�n�l, �s pr�b�lt gyorsan �rr� lenni ambivalens �rzelmein. Egyr�szt futott volna a k�t idegen vezet�s�vel el onnan, min�l messzebbre, ugyanakkor sz�ve belefacsarodott a l�tv�nyba, ahogy Piton mozdulatlanul fek�dt a koszos f�ld�n.

- Na, kisl�ny! Hah�! - guggolt le el� Gideon. - Mi lenne, ha, mondjuk, felkeln�l, �s sz�pen vel�nk j�nn�l, miel�tt �szrevenn�k, hogy itt vagyunk?
- Persze nem musz�j, besz�lgethet�nk is egy darabig, m�r r�g harcoltam egy csom� hal�lfal�val - tette hozz� t�n�dve Fabian. – Ja, nem is, pont egy perce…

Aurora nagy leveg�t vett, �s elszak�totta tekintet�t Pitonr�l, majd felpattant, �s kez�t belehelyezte Gideon kiny�jtott tenyer�be, majd hagyta, hogy a k�t f�rfi kimenek�tse.

- Ki k�ld�tt titeket? - k�rdezte �vatosan, mikor m�r p�r �tokkal maguk m�g�tt hagyt�k a romos helyet, �s egy elhagyatott kunyh�ban �cs�r�gtek, ugyanis m�g nem hoppan�lhattak Roxmortsba, hiszen r�gt�n ott keresn�k �ket a hal�lfal�k.

- Mi a F�nix Rendj�nek tagjai vagyunk - �lt le vele szemben az asztalhoz Fabian. - Dumbledore k�ld�tt minket, miut�n a b�ty�d �rtes�tette a t�rt�ntekr�l. - A f�rfi el�vett egy palackot, majd a l�ny el� tette, hogy igyon bel�le.

- Leon err�l honnan tudott? - k�rdezte d�bbenten, az italt figyelmen k�v�l hagyva.

Gideon �s Fabian zavartan �sszen�ztek, majd vonakodva v�laszoltak.

- A b�ty�d is rendtag, kisl�ny.
- M�ghozz� el�g �rt�kes, ugyanis rengeteg ismer�se van…
- Ennyi el�g lesz, Gideon! - mordult fel a b�tyja.
- J�, abbahagytam. Igy�l, kisl�ny, mert rossz r�d n�zni! Mindj�rt adunk valamit enni is, m�r ha Molly v�gre ide�r - s�hajtott t�relmetlen�l.

Aurora most vette csak �szre az el� rakott palackot. R�gt�n �rezte, hogy val�ban sz�ks�ge van r�, f�leg, mikor felnyitotta a fedel�t, �s megcsapta a g�z�lg�, finom vajs�r illata. Moh�n inni kezdett, �s minden cseppet �gy nyelt le, mintha m�r vagy egy h�napja nem ivott volna.

A k�t f�rfi vigyorogva n�zte a l�nyt, majd Fabian hirtelen az ajt�hoz ugrott.

- Ki van odakint? - k�rdezte rideg hangon, az ajt�nak d�lve.
- Csak �n vagyok, Fabe, Molly! - hallatszott a v�lasz, majd kisv�rtatva bel�pett egy kedves arc�, fiatal n�, kez�ben egy hatalmas l�bossal, amit r�gt�n le is tett az asztalra, majd f�lres�p�rte g�nd�r, barna haj�t az arc�b�l, �s kezet ny�jtott a l�nynak. – Szervusz, Molly Prewett a nevem!
- M�r nem sok�ig - sz�rta k�zbe ep�sen Gideon. - Szokj hozz�, hogy nemsok�ra m�r Molly Weasleyk�nt mutatkozol be!

A n� nem t�r�d�tt vele, helyette a l�boshoz l�pett, majd leemelte a fedel�t.

- �n Aurora Eve Mallory vagyok - mutatkozott be k�sve a l�ny.
- Tudom, kedvesem - legyintett a n�, majd levett egy t�ny�rt, �s Rora fel� fordult. - Szereted a t�r�s t�szt�t?


���.�*�.���


- Elint�zted? - Sirius a falnak d�lve v�rt Dawnra. Arca fesz�lt, tekintete sz�monk�r�, testtart�sa pedig rendk�v�l t�relmetlen volt. - Hah�, Dawny, elint�zted?

A l�ny csak szemforgatva b�lintott, majd igyekezett felsz�v�dni, ugyanis roppant k�nosnak �rezte az eg�sz helyzetet.

- Ez most igent jelent? - ugrott ut�na a fi�.
- Nem majd nemet, mi? - hallatszott a d�h�s reag�l�s.
- Most mit hisztizel, nem �n k�rtem, hogy besz�lj Lovegooddal! Neked volt "sz�rny� lelkiismeret furdal�sod"! - ut�nozta a hangj�t ny�vogva Sirius.
- Ok�! - ki�ltotta a l�ny felemelt k�zzel. - Csak nem sejtettem, hogy � m�r rohadtul t�l van rajtam.
- Ezt meg hogy �rted? - Sirius arca egy�rtelm� meglepetts�get t�kr�z�tt.
- H�t �gy - �llt meg v�gre a l�ny, majd szembefordult a fi�val -, hogy �pp megzavartam enyelg�s k�zben.
- Lovegoodot? - pr�szk�lt fel hitetlen�l Sirius.
- Igen… �pp nagyban narglikat kereshetett a csaj tork�ban, mikor bel�ptem, azt�n gyorsan elhabogtam, amit akartam, �s m�r mentem is. - Dawn arca lassan �g�v�r�s sz�n� volt, annyira zavarta a dolog.
- Jaj, Dawny… - cs�v�lta a fej�t a fi�. - Ne mondd, hogy ez izgat t�ged!
- Nem is… csak k�nos volt - v�gta ki mag�t a l�ny, majd fej�t a fi� mellkas�ra hajtotta. - Valaki kellene biztos�t�knak, ha egyszer �gy d�nten�l, hogy nem kellek neked.

Sirius ell�kte mag�t�l a l�nyt, majd s�rtetten n�zett annak szem�be.

- Dawn, nekem soha az �letben nem kell m�s, csak te - suttogta komoly hangon. - Ha a hal�lfal�k meg�ltek volna… soha m�g csak r� se n�ztem volna m�sra, higgy nekem! Nem hagyn�lak el soha, m�g �lek, Dawny!

Sirius kezeibe fogta a l�ny arc�t, majd �ssze�rintette homlokukat.

- Annyira szeretlek… - suttogta, majd lecs�kkentette t�vols�got ajkaik k�z�tt. Dawn hevesen viszonozta a cs�kot, amibe m�g a tark�ja is beleborzongott, annyira j�l esett neki, majd mikor a fi� kutyamorg�sszer� hangot hallatott �s kez�t a l�ny derek�ra cs�sztatta, hogy m�g k�zelebb vonja �t mag�hoz, Dawn el�gedetten �tkulcsolta karj�val a fi� nyak�t. �gy �rezte, ennek a pillanatnak igaz�n semmi sem vehetne v�get.

Kiv�ve, ha valaki megzavarja.

- Jaj, k�rlek, ne m�r! - hallatszott m�g�tt�k egy ismer�s hang, mire a fiatalok gyorsan sz�t is rebbentek.
- Ja, csak te vagy az, Noel - d�nny�gte csal�dottan a l�ny, majd visszal�pett Siriushoz, hogy ott folytass�k, ahol abbahagyt�k.
- V�rj, t�ged kerestelek, Dawn! - ki�ltott sietve a fi�. - Velem kell j�nn�d!

A megsz�l�tott f�radtan s�hajtott, majd kelletlen�l visszafordult az �ccs�hez.

- Mi a nagy b�natod?

Noel elh�zta a sz�j�t, majd belet�rt szanasz�t �ll� haj�ba.

- Apa itt van.

���.�*�.���


- K�sz�n�k sz�pen mindent! - Aurora frissen, kipihenten �s f�k�nt j�llakottan �llt a Roxfort hatalmas, k�tsz�rny� ajtaj�ban, �s h�l�san b�cs�zkodott Prewett�kt�l, akik eg�szen az iskola �p�let�ig k�s�rt�k. - Igaz�n nemes l�lekre vall, hogy �rtem k�pesek voltak ekkora vesz�lyt v�llalni!
- Ne nevettess m�r, kisl�ny! - sz�lt r� Gideon, mik�zben r�ncos ingj�ben t�r�lgette a p�lc�j�t. - Az lett volna sz�p, ha hal�lfal� k�zen hagyunk. - A fiv�re is b�logatott, csak Molly horkant fel.
- �n semmilyen vesz�lyt nem v�llaltam - mondta v�llat vonva. - Legfeljebb, hogy meg�getem magam a t�zhelyn�l.

Aurora cseng� hangon felnevetett, majd a n� nyak�ba borult, �s nyomott egy puszit az arc�ra.

- Ha maga nincs - mosolygott a n�re -, akkor �n �hen haltam volna.
- Na, el�g a but�skod�sb�l! - legyintett Molly. - Fi�k, siess�nk haza! Tudj�tok, hogy vacsoravend�g�nk lesz.
- Arthurt m�r megint itt eszi a fene? - ny�g�tt fel j�t�kosan Fabian.
- Vigy�zz a sz�dra! Na, viszl�t gyermekem! - intett a n� Ror�nak, mire a k�t f�rfi is elb�cs�zott, majd Roxmorts fel� vett�k az ir�nyt.

Aurora egy ideig m�g mosolyogva k�vette �ket a tekintet�vel, �m ahogy elt�ntek a szeme el�l, hirtelen r�nehezedett a sok rossz gondolatainak s�lya. K�pzelet�be minduntalan visszat�rt egy s�t�t szemp�r, ahogy a pupill�k meglepetten kit�gulnak, majd a szemh�jak tehetetlen�l lez�rulnak…

Hi�ba pr�b�lkozott, egyszer�en k�ptelen volt kiverni a fej�b�l Perselus arc�t. Mintha mindig jobban bev�s�d�tt volna, ah�nyszor csak a fi�ra gondolt.

- Aurora?

A l�ny ijedten fordult meg a tengelye k�r�l, majd sz�gyell�s fintorral nyugt�zta, hogy csup�n Alice �llt el�tte.

- Rora, hol volt�l? - k�rdezte a l�ny ideges hangon. - Lily �s te sem aludtatok itt! Azt hittem, valami fi�n�l lehettek, �s Lily v�g�l is megj�tt hajnalban, de te most �ll�tasz be, d�lut�n kett�kor? - Alice hangja hi�ba volt sz�mon k�r�, szemei ink�bb csak aggodalmat t�kr�ztek. Aurora sz�ve belefacsarodott a gondolatba, hogy szeg�ny l�ny val�sz�n�leg �tizgulta az eg�sz �jjelt miattuk.

- Aurora, mondj valamit, mert Lily nem hajland� besz�lni! �n h�lye, r�gt�n �gy k�rtem sz�mon, hogy biztos Potterrel volt, mire � r�b�lintott, de l�ttam rajta, hogy nem �gy t�rt�nt! - Alice m�r-m�r s�r�s hangon besz�lt. - �s f�lek, mert valami sokkal rosszabb lehetett, mint Potter, ha ink�bb ezt a kifog�st v�lasztotta!

Bar�tn�j�t l�tva Aurora r�gt�n el akarta mondani a t�rt�nteket, hiszen � sosem hazudott m�g Alice-nek, de ha Lily nem �rult el semmit az eg�szb�l, akkor biztos nyom�s oka volt r�.

- Alice… �n nem akarok neked hazudni - s�hajtott a l�ny. - Nem tudom, elmondhatom-e, de amint kider�tem, az els� utam hozz�d vezet majd.

Alice l�that�an nem b�k�lt meg a v�lasszal.

- Legal�bb azt mondd meg, mi�rt most j�tt�l haza! - k�rte bar�tn�j�t.
- Molly ott marasztalt eb�dre - v�gta r� gondolkod�s n�lk�l a l�ny.
- Molly? - k�rdezte zavartan Alice, majd hirtelen h�trah�k�lt, ugyanis egy hideg k�z �rintette meg a v�ll�t.

Ahogy a l�ny felnevetett saj�t ijedelm�n, amit puszt�n Perselus Piton v�ltott ki bel�le, �gy t�nt el az �sszes sz�n Aurora arc�b�l.

- Mit szeretn�l? - k�rdezte Alice k�szs�gesen a fi�t.
- Magunkra hagyn�l minket egy percre? - Piton hangja er�tlen volt, mintha nehez�re esne besz�lni.

Aurora �nk�ntelen�l h�tr�lt egy l�p�st, majd megr�zta a fej�t.

- Nem fogok besz�lni vele, Alice, ne menj el!
- K�rlek! - fakadt ki gyeng�n a fi�. - Csak… csak hallgass meg!
- Azt hiszem, jobb, ha m�gis megyek - motyogta zavartan Alice, majd a k�vetkez� pillanatban m�r ott sem volt.

N�ma csend burkol�zott az ajt�ban �ll� k�t di�kra. Ahogy a novemberi szell� felkapta Aurora imm�r r�vid haj�t, a l�ny megborzongott.

- K�rlek, gyere velem most az egyszer - mondta halkan, k�ny�rg� szemekkel a fi�. - Tudod, hogy t�ged sosem b�ntan�lak, tudnod kell...

Aurora egyszer�en nem b�rt nemet mondani. Egy �j �rz�s k�lt�z�tt sz�v�be, ami kimart onnan minden m�rget, �s ez a m�ly sz�nalom volt, amit a fi� puszt�n azzal v�ltott ki bel�le, hogy �szinte volt.

- Hov� akarsz menni? - k�rdezte kim�rten a l�ny.

Piton nem felelt, csak �vatosan k�zen fogta Auror�t, majd elindult vele a l�pcs�k fel�.

- Hov� viszel? - ism�telte t�relmetlen�l a l�ny.
- Csak egy meleg helyre, ahol nem f�zol - v�laszolt a fi�, majd meg is �llt egy ajt� el�tt, �s kit�rta Rora el�tt.

A l�ny felismerte az ajt�t, a sz�ks�g szob�j�ba vezetett, ahol legut�bb is r�akadt Pitonra, �m most megint m�s alakban l�tta a csodahelyis�get.

Egy rettent�en ismer�s alakban.

Aurora csod�lkozva l�pett be, szem�vel szinte felfalta a kis szob�t, pedig m�r r�g�ta ismerte minden zug�t, minden apr� n�gyzetcentim�ter�t, m�gis a t�ny, hogy a Roxfortban l�tja, teljesen elk�pesztette.

- �gy tudtam, m�sok szob�j�ba nem enged be a var�zsa - d�rm�gte �rzelemmentesen.
- Semmihez sem �rhetek hozz� - magyar�zta a fi� -, csup�n ehhez. - A kez�ben egy k�k b�rsonyfedeles f�nyk�palbum pihent. Aurora szeme megvillant, k�t l�p�ssel a fi� mellett termett �s kikapta a kez�b�l az albumot. - Mi�rt akart�l volna az �n szob�mba bejutni? - k�rdezte rideg hangon. - Ez is r�sze az eg�sz hal�lfal�sdinak?

Piton arca, ha lehet, m�g s�padtabb� v�lt, halkan becsukta az ajt�t, majd m�lyen a l�ny szem�be n�zett.

- Ennek semmi k�ze ahhoz - mondta elhal� hangon. - A szoba nekem mindig ezt az alakot veszi fel… illetve, mostan�ban mindig - h�zta el keser�en a sz�j�t.
- M�g mindig nem �rtem - r�zta a fej�t a l�ny, �s mag�hoz szor�totta a f�nyk�palbumot.
- Aurora! - Piton k�zelebb l�pett, szemei l�zasan csillogtak, mintha er�t mer�tene ahhoz, amit mondani k�sz�l. - Aurora, �n akkor szoktam ide j�nni, ha b�k�re, nyugalomra v�gyom, de egy ideje mindig te jutsz az eszembe, amikor els�t�lok az ajt� el�tt… - kez�vel �vatosan meg�rintette a l�ny arc�t. - Egy ideje csak azt akarom, az minden v�gyam, hogy t�ged l�ssalak! Amikor el�sz�r jelent meg ez a szoba, azt hittem, valami tr�fa… hogy valaki m�r van idebent. M�g jobban bosszantott, hogy nem �rhettem semmihez, de ez a k�nyv a kezembe rep�lt. Amikor kinyitottam - sim�tott v�gig Aurora arcvonal�n -, r�gt�n r�j�ttem, hogy ez volt a c�lom… Az album tele volt a f�nyk�peiddel. Mugli �s var�zsk�pek egyar�nt. �r�kig n�zegettem, �s nem tudtam abbahagyni. Mintha meg�llt volna velem az id�, amikor megl�ttam m�g egy �jabb k�pet r�lad! Aurora - suttogta a l�ny arc�ba -, nekem te jelentesz mindent. Minden b�k�t �s nyugalmat. M�g soha nem szerettem senkit - hunyta le a szem�t egy pillanatra. - De �gy �rzem, t�ged �r�kk� szeretni tudn�lak – fejezte be forr� lehelet�vel perzselve a l�ny nyak�t.

Aurora nem tudta, mit gondoljon.

Egy r�sze teljes m�rt�kben tiltakozott, hogy valaha is m�g egyszer a fi�ra n�zzen azok ut�n, amit tett, ugyanakkor egy m�sik, egy igaz�n fontos r�sze l�legzetvisszafojtva csak arra v�rt, hogy a Perselus meg�lelje, megcs�kolja, szeresse…

- Nagy szavak – suttogta a l�ny. –Nem tudom �s nem is akarom megj�tszani, mennyire j�l esnek. Egyszer�en te is tudod, hogy szeretlek, Perselus, de – vette le egy hat�rozott mozdulattal a fi� kez�t az arc�r�l – soha nem tudn�k �nzetlen�l szeretni egy hal�lfal�t.
- Nem is kell! – v�gta r� hevesen a fi�. – V�geztem. Besz�ltem Dumbledore-ral… - Aurora szeme elkerekedett, de nem v�gott a fi� szav�ba. – � t�nyleg egy j� ember. Meg�rtett, adott egy es�lyt. Azt mondta, seg�t.
- Komolyan mondod?
- A legkomolyabban – hajolt k�zelebb hozz� a fi�. – Tudod, mi a legszebb rajtad? – k�rdezte hirtelen.

Aurora megborzongott a fi� lehelet�t�l, �s t�tov�n nemet intett a fej�vel.

- A szemed… Annyira l�tlak benn�k. Mindig t�kr�zik, mire gondolsz, m�g akkor is, ha nem akarod – h�zta egy halv�ny mosolyra a sz�j�t.
- T�nyleg? – vonta fel zavartan a szem�ld�k�t a l�ny.
- Igen! A szemed m�r kimondta azt, amit te m�g nem.
- Mi… micsod�t? – rebegte Aurora. Felvet�d�tt benne, hogy elszalad, de a k�vetkez� pillanatban, ahogy a fi� sz�ja a homlok�hoz �rt, m�r teljesen f�ldbe gy�kerezett a l�ba.
- Megbocs�tott�l.